Az elmúlt években uralja a tévéképernyőket Nagy Ervin, aki játszi könnyedséggel adja elő a legjobb szerepeket is. A pályája nem indult egyszerűen. Nem csak azért, mert édesapja nehezen fogadta el, hogy a fiából nem focista lett, de ő maga is olyan mércét állított fel, amit még számára is lehetetlen volt megugrani.
A kezdetekről Peller Mariann-nak, az Utazás a lelked körül című műsorában beszél.
Bizonyos ügyekben nárcisztikus voltam a szakmám során nagyon. Nem úgy, hogy „Jó voltam, nem igaz, hogy nem voltam jó, pedig én jó voltam”, hanem maximalista voltam magammal kapcsolatban. Ezért tűntem sokszor hisztérikusnak. Főleg a főiskolán voltam elviselhetetlen. Ezt egyszer a Polyák Lilla csodálatosan elmondta, nem azért nem volt velem, mert nem volt szerelmes belém, hanem mert nem lehetett velem élni
– magyarázta a színész, aki belátja, akkoriban annyira végletesen komolyan vett mindent, beképzelt volt, mert úgy vélte, ő tudja igazán, mi a szent művészet, és annak hol kell elhelyezkednie. Mint mondja, ma már iróniával tekint erre az énjére. „Felnőni emberi dolog. Felnőni, hülyének lenni, beképzeltnek lenni fiatalon és a csillagokra vadászni és azt a magasságot vágyni, ami elérhetetlen, természetes dolog egy fiatalembernek.”
A beszélgetésben őszintén mesél a magánéletéről, arról, hogy hisz abban, hogy sorsszerű volt a találkozása a feleségével. Hisz benne, hogy az ember megtalálja az animáját.