Lenny Kravitz a mai napon lépett a hatvanasok táborába, bár ez sem a külsején, sem a mentalitásán nem látszik. Azt persze senki ne higgye, hogy pusztán a jó géneknek köszönheti azt, hogy egy bő húszast letagadhatna. Kravitz hosszú évek óta vegán, rendszeresen edz, meditál, sőt, azt állítja, hogy a hitének köszönheti, hogy mentális értelemben véve is kiegyensúlyozott. Ránézésre – és az imidzse alapján – is ő titokzatos rosszfiú, pedig valójában sosem volt botrányhős. Jó, oké, volt egy szerencsétlen koncert, ahol a bőrnadrágja pont a kritikus részen szakadt el, és legbecsesebb kincsét közszemlére tárta, de a dolog korántsem volt szándékos – nem is volt cél sohasem. Kravitz egyre vágyott mindig, hogy zenélhessen, és így is tett.
Lenny Kravitz a 2024-es People’s Choice Awards-on (Fotó: Image Press Agency / NurPhoto / NurPhoto via AFP)
Fazekaktól a világot jelentő deszkákig
Mozartról tudjuk, hogy egészen fiatalon megmutatkozott a tehetsége, és ez – ha nem is pontosan ugyanúgy – Kravitz esetében is megtörtént. A családi legendárium szerint már háromévesen mesteri szintre fejlesztette a fazekakon és serpenyőkön való dobolást, ötévesen pedig már tudta, hogy zenész akar lenni. Dobolni és gitározni tanult, mellette pedig – szülei nyitottságának köszönhetően – a legváltozatosabb műfaji alapokat is megkapta. Otthon ugyanúgy szólt az R&B vagy éppen a dzsessz, mint a klasszikusok, az opera, a gospel és a blues, amikor pedig kiderült, hogy a kis Leonard (aki 20 éves nagybátyjáról kapta a nevét, aki életét vesztette, miután egymaga visszaszorított egy kínai támadást a koreai háborúban, miközben szakasza elmenekült) érdeklődése nemcsak múló szeszély, még inkább támogatták törekvéseiben.
Tízévesen már a Kaliforniai Fiúkórus tagjaként klasszikusokat adott elő, és a Metropolitan Opera színpadán is szerepelt. Persze ahogyan megérkeztek a kamasz évek, úgy került előtérbe a rock ’n’ roll életérzés: vagyis a nők, a vagyon és a marihuána is. Itt akár el is hasalhatott volna, főleg azért, mert szülei válása érzékenyen érintette, mégsem így történt. Teljesen autodidakta módon megtanult zongorázni és basszusgitározni, 20 évesen pedig már a kiadókat ostromolta – itt érte az első nagy pofon.
Romeo Blue
Bár a tehetsége nem hagyott kétséget, feketének nem volt elég fekete, fehérnek viszont nem volt elég fehér a zenéje. Furcsa disszonancia, mert valójában miért kellett volna, hogy beálljon egyik vagy másik sorba, amikor pont attól volt különleges, hogy valami újat mutatott? Ugyanakkor a ’80-as évek közepét írtuk, a bőrszín alapján való megkülönböztetés nagyon is a mindennapok része volt. Kravitzet – akkoriban Romeo Blue néven futott – nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja a dolgot.
Apja és zenész barátai segítségével összehozott egy debütáló albumot, és ezzel indult meg házalni a kiadókhoz egy lemezszerződésért. A proaktivitása kifizetődőnek bizonyult, egy hónap leforgása alatt öt kiadó is szerződni akart vele, végül 1988-ban a Virgin Records lett a befutó, Lenny ismét Lenny lett, és ezzel a karrierje üstökösként lőtt ki.
A bőrszín ismét visszaköszön
Albumok, videóklipek, díjak és koncertek követték egymást, a ’90-es években úgy tűnt, az egész világ a lába előtt hever. Ennek ellenére a bőrszíne alapján való megkülönböztetés mindig Damoklész kardjaként lógott a feje felett. A Bank Robber Man című dalát például az az eset ihlette, amikor a rendőrség őrizetbe vette, miközben az edzőjével sétált a terem felé. Az énekesről állították, hogy megfelel egy bankrabló leírásának, és amikor igazolta magát, nem hitték el neki, hogy ő Kravitz. Csak azután engedték el, hogy a bank pénztárosa megerősítette, nem ő volt az elkövető. Bár a rendőrség ezt követően kivonult az otthonához, hogy bocsánatot kérjenek, az eset eléggé megrázta. És noha tagadta, hogy a faji szegregáció áldozata lett volna, a dalszövege másról árulkodott. Ráadásul egy korábbi interjúban úgy fogalmazott:
ha fehér lennék, kevesebb kritikát kapnék.
Szerencsére ez sosem vetette vissza abban, hogy újabb és újabb dalokkal álljon elő, sőt. A millenium utáni Greatest Hits albuma a mai napig is a legsikeresebb lemezének nevezhető – 11 millió példányban kapkodták el. A zene azonban csak az egyik nagy szerelem az életében.
Jellegzetes stílusa arra ihlette, hogy saját divatmárkával is előálljon. Ez azonban nem kizárólag ruhák értékesítését jelenti, a Kravitz Design hotelek, stúdiók berendezésével is foglalkozik, tapétákat gyárt, sőt a Swarovski Crystal Palace kollekciójában is közreműködtek. Nem véletlen az sem, hogy az Éhezők viadala trilógiában olyan szívesen öltötte magára a divattervező Cinna szerepét. Valójában mintha róla mintázták volna a regény szereplőjét.
Mr. Lisa Bonet
Kravitz számára a saját bevallása szerint is a nők voltak a legvonzóbbak a rock ’n’ roll világban, mégsem lehet azt állítani, hogy falná a gyengébbik nem képviselőit. 23 éves volt, amikor elvette Lisa Bonet színésznőt (igen, azt a nőt, aki Jason Momoa élettársa volt hosszú éveken át). Kapcsolatukból egy kislány született, Zoë, aki ma már a saját jogán is sikeres színésznőnek számít. A dolog érdekessége, hogy Bonet ebben az időben már híresség volt, míg Kravitz csak egy feltörekvő zenész, így sokszor illették a Mr. Lisa Bonet gúnynévvel. Csak akkor sikerült levetkőznie, miután 1989-ben megjelent a debütáló albuma. Hat év után szakítottak, de a mai napig nagyon közel állnak egymáshoz, Kravitz pedig olyan mértékben rajong a lányáért, hogy 11 éves korától ő nevelte Zoët.
Ezt követően Vanessa Paradissal élt együtt hat éven át, akit olyan hírességek követtek, mint Natalie Imbruglia, Kylie Minogue, Nicole Kidman, vagy Adriana Lima. Utóbbival a lánykérésig is eljutottak, de egy évvel a gyűrűhúzás után felbontották az eljegyzést. Legutóbb Ana Paula Valle modellel volt kapcsolatban, de 2023-ban ez a dolog is kihűlt, és Kravitz azóta szingli.
Nem mintha bánná. Instagram-posztjaiból úgy tűnik, kutyájával, unokaöccsével, és a zenéjével is teljes az élete, új stúdióalbuma (szám szerint a tizenkettedik) a napokban jelent meg. Ezt nevezzük teljesítménynek. (És azt is, bármennyire szexistán hangzik, hogy 60 évesen több kockája van, mint egy Lego-figurának.)
