Vujity Tvrtko szomorú hírt közölt a Facebook-oldalán, ahol egy szívbe markoló posztban fogalmazta meg érzéseit az elhunyt Szenczy Katalinról. A hír váratlanul ért mindenkit, Szenczy Sándornak, a Baptista Szeretetszolgálat alapítójának az özvegyéről. A népszerű újságíró most szívszorító szavakkal búcsúzott.
A bejegyzésből egyértelműen kiderül, hogy Vujity Tvrtko nagyon szoros barátságot ápolt a házaspárral. Szenczy Sándor halálhíre néhány éve, 2022 májusában érkezett. Kicsivel több mint két év telt el, amikor özvegye, Szenczy Katalin is örök álomra hajtotta a fejét.
Az újságíró még néhány nappal ezelőtt is találkozott az özveggyel. Tvrtko posztjában visszaemlékezett arra a napra, amikor Katalin elmondta neki, hogy a férje meghalt:
„Megrázó, ikonikus, sosem felejthető pillanat volt: Hálaadáskor ültük körbe az asztal, alig pár nappal azután, hogy Hősöm, Barátom és Mentorom, Szenczy Sándor rosszul lett; azokban a napokban az orvosok az életéért küzdöttek egy washingtoni klinikán. Alig pár órára ugrottunk el a kórházból, hogy lezuhanyozzunk, s rohanjunk vissza a Baptista Szeretetszolgálat alapító lelkészéhez.
A Hálaadás Amerika talán legnagyobb családi ünnepe. Mindenki körbeüli az asztalt és elmondja, hogy az adott évben miért is hálás a Teremtőnek. Azon az estén néma, nehéz csend ereszkedett az asztal körül ülőkre. Féltem. Rázott a hideg. Ha rám kerül a sor, vajon mit mondjak?! Örüljek a gyermekeimnek, egészségemnek, a szép családomnak, miközben a háziasszony férje, mindannyiunk Példaképe az életéért harcol?!”
– írja Tvrtko a Facebook oldalán. Majd így folytatja:
„Kati éveken át ápolta, gondozta, ölelte a nagybeteg Sándort, akit -örök ígéretéhez híven- sem betegségében, sem gyengeségében nem hagyott magára. Gyakran beszélgettünk. Azon a két évvel ezelőtti májusi napon is, amikor Szenczy Sándor megtért a Teremtőjéhez. Igazából Kati engem hívott először, hiszen az időeltolódás miatt Magyarországon éjszaka volt.
Sírtam. Sirattam Sándort, ám a sziklaszilárd oszlopot megtaláltam Katiban. Bármennyire is furcsa ez, nehéz és talán némileg önző is: Őt hívtam, ha a hatalmas űr elviselhetetlenné vált. Önző voltam talán, hiszen magamat sajnáltam, s Ő, a gyászoló özvegy nyújtott vigaszt: szóban, mosolyban, lelki tartásban.
Szenczy Sándor élete értelmezhetetlen volt Kati nélkül. Összetartoztak, összeforrtak, egyek lettek. A Baptista Szeretetszolgálat otthoni és világmisszióiban együtt szolgálták a szegényeket, a rászorulókat, az elesetteket; és az ISTENT! Sándor világgá kürtölte hitét a színpad deszkáiról, mert életcéljának tartotta Isten igéjének széleskörű megismertetését, ám a színpadot a háttérben Kati ácsolta, szegecselte, s tartotta a a saját vállán.”
-ám a leginkább szívbe markoló pillanat az írásában talán ezek a szavak:
Tegnapelőtt beszéltem Katival. Feleségemmel, Gyöngyivel szeretett volna találkozni, ezt egyeztettük. Öröm volt a hangja, öröm a mondandója, öröm a kacagása.
Kati ma reggel váratlanul meghalt.
A mindig határozott Szilágyi Bélának, a Baptista Szeretetszolgálat elnökének alig hallottam a szavát. Sándor halálakor Béla azt mondta nekem, hogy mostantól egy kérdéssel több lesz, amit majd fel kell tennie Istennek. Bélám, HŐSÖM, tedd oda az én kérdésemet is: MIÉRT?! Ha pedig én megyek előre, majd megkérdezem én: MIÉRT?!
– a hosszú és könnyfacsaró bejegyzést majd így zárja az újságíró:
Kati Drága! Mondd meg Sanyinak, hogy szeretem és majd találkozunk. És mondd meg azt is, hogy most ki segít nekünk, ittmaradottaknak…?!
Nézem a képet, csorognak a könnyeim, hullanak a földre, szakad a szívem, dübörög a lelkem, írom a kérdéseimet az Istennek, és nem tehetek mást, mint leírni az örök tanításotokat:
„Nincs az a rövid idő az ember életében, ami alatt ne lehetne kimondani azt az egyetlen szól, hogy SZERETLEK!”
Isten nyugosztaljon! SZERETLEK, Drága Kati!
