Kislány voltam még a 80-as években, de emlékeszem rá, hogy egyszerűen nem volt Szilveszteri kabaré, Szeszélyes évszakok és persze Doktor Bubó sem Csala Zsuzsa nélkül. De így volt ez a 70-es, és a 90-es években is. Szerintem 40 felett sokan emlékeznek még „A gyógyszertárban”, vagy a „Hófehérke és a hét elgyötört törpe” című kabarékra. Mindkettő szereplőgárdájában ott volt a nagyhangú, harsány Csala, aki lubickolt ezekben a szerepekben.
Csala Zsuzsa 1933-ban született Újpesten. Egyáltalán nem volt könnyű gyerekkora, miután a szülők és a három gyermekük egy szoba-konyhás házban éldegéltek, nagyon-nagyon szerény körülmények között. A Story magazin írta meg korábban azt is, hogy az anya és a három gyermek sorsa még nehezebbre fordult, amikor a családfő Amerikába disszidált. Ekkor Zsuzsa már 15 esztendős volt.
Nem volt elég sovány
Bár kiskamaszként inkább a mérnöki pálya érdekelte és egy ponton akart apáca is lenni, mégis a színpad lett az élete. 16 esztendős volt, amikor szerepelt a gimnáziumi színjátszócsoport egyik előadásában, a nézők között pedig ott ült Pártos Géza rendező, tanár, érdemes művész. Az ő tanácsára jelentkezett később a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Diplomát azonban mégsem tudott itt szerezni, mert a harmadik évben egyszerűen eltanácsolták. Hogy mi volt az oka, amiért elküldték az iskolából? Egyrészt mindenáron azt akarták, hogy Csala karcsúbb legyen, na, persze, nem ezekkel a szép szavakkal, és ezt nem is sikerült elérniük. De volt egy másik ok is: a főiskola vezetése csak drámai szerepeket adott neki, ő pedig szerette volna megmutatni, hogy mennyire jó komika. Egyik alkalommal kifigurázta az egyik tanárát, és bár az „előadása” jól sikerült, a tettéért kicsapták.
Csala Zsuzsa (Fotó: Archívum Meglepetés)
Kicsit sem túlzás azt állítani, hogy eddig olyan volt Csala Zsuzsa élete, mint egy film. És bár eltávolították a főiskoláról, ő nem adta fel, és minden nehézség ellenére, befutott színésznő lett. 1954-ben 21 évesen az Állami Déryné Színházhoz szerződött, 1955-től 1960-ig pedig az egri Gárdonyi Géza Színházban játszott. 1960-tól 2000-ig a Vidám Színpad tagja volt, majd haláláig a Budaörsi Játékszín tagja.
“Kétszer lehetettem volna anya”
Még a Dérynés időkben, ismerkedett meg Kürtös István színésszel, és szerelmük harminc éven át, egészen a férfi haláláig kitartott. Gyermekük soha nem született, de életének ezen részéről is nyíltan mesélt az újságíróknak.
Csodás házasságban éltem, de nem vállaltam gyermeket. (…)Kétszer szülhettem volna…Valahogy mindig a munkát választottam. A színpad volt és most is az a szerelmem, amiért feláldoztam a gyermekvállalást is. 75 éves vagyok, jó lenne az unokámat a karomban tartani.
Gyermekük nem született, de Kürtös élete végéig erős hátországot biztosított a színésznőnek, viszont ez sokszor már nem volt elég. Csala nehezen viselte a munkával járó stresszt, és egy idő után egyre nagyobb szüksége volt az italra. „Nem titkolom, hogy egy-egy előadás után, amikor hazajöttem, ki volt készítve itthon az üveg vodka, és az le is csúszott egyetlen este. Akkor már fel voltam készülve arra, hogy meghalok. Annyira vert a szívem, hogy összepakoltam a bőröndömet, mondván, engem innen visznek a kórházba. Nagy nehezen összeszedtem magam, és ötvenévesen abbahagytam a piálást. Már csak egy rossz szokásom van, a cigaretta. Ezzel vezetem le az idegbajt” – mondta a Storynak 2011-ben.
Amennyire imádta Csala a színpadot, úgy hordta őt a tenyerén a közönség. Egyszer, amikor egy aprócska faluban lépett fel, a műsorszám végén, egy idős asszony fordult felé a színfalak mögötti részen. Az asszony egy gyümölcsöt adott neki, és hozzátette, hogy egész évben csak ez az egy termett meg a fán, ő pedig neki szeretné odaadni, rajongása jeléül.
Kissé hihetetlennek tűnik, de az időskorú színésznő polgárőrként is tevékenykedett, legfőképpen a gépkocsitolvajok miatt. A Magyar Rendőrnők Szervezete pedig tiszteletbeli tagjává is megválasztotta.
Várta a halált
Halála előtti években egyre több problémával küzdött, 79 évesen már olyan gerincfájdalma volt, hogy az orvosok mindenképpen műtétet javasoltak neki. „Én már nem akarok ilyenen keresztülmenni. Inkább együtt élek a fájdalommal életem végéig. Én úgy vagyok, mint Petőfi, nem ágyban, párnák közt akarok meghalni. Talán a műtőasztalon állna le a szívem a korom miatt, ehelyett inkább a színpadon szeretnék meghalni. Minden színpadra lépés előtt injekciókúrán veszek részt, hogy fel tudjak menni a deszkákra” – mondta 2012-ben. Ez a fajta, aggasztó viselkedés, Csala növekvő depressziója 2013-ban nagyon megrémítette kollégáit, barátait. Akkor ugyanis azt mondta, hogy pusztán elszámolta magát, azért vett be több gyógyszert. „Nem érdekelt volna, ha meghalok. Már több mint egy éve várom a halált, de még mindig nem jött el. Nem értem, miért.”
Csala Zsuzsa (Fotó: Ványi Ákos)
Csala Zsuzsát Jászai Mari-díjjal, Magyarország Érdemes Művésze díjjal és Déryné-díjjal is kitüntették. De két színháztól, az Új Színháztól, és a Vidám Színpadtól is megkapta az örökös tagság kitüntető címet.
2014-ben, 80 évesen hunyt el, agyi érkatasztrófa következtében. Búcsúztatóját a fővárosi Szent István Bazilikában tartották.
