Számos kutatás készült már az évtizedek során arról, hogy egy átlagos ember hány filmet néz meg egy évben. Az eredmények radikálisan eltérnek egymástól, az azonban szinte biztosnak mondható, hogy ez a szám nagyjából 40 és 100 között van. Nos, akad olyan színész, aki évente képes leforgatni ennyi filmet/sorozatot. Ő Julia Roberts bátyja és Emma Roberts édesapja, Eric Roberts, aki a látszat ellenére egyáltalán nem munkaalkoholista. Állítása szerint ezt a teljesítményt úgy hozta tető alá, hogy körülbelül 200 napot dolgozik egy évben, vagyis jó eséllyel kevesebbet, mint te vagy én. Hát hogy a fenébe csinálja? A kérdés jogos, és válaszunk is akad.
Mennyi az annyi?
A 68 éves Eric Roberts filmográfiája e cikk írásának pillanatában 736 tételt számlál, de amilyen tempóban dolgozik, könnyen lehet, hogy mire a cikk megjelenik, ennél egy-kettővel több lesz. A 736 természetesen nem csak filmeket jelent. Akadnak ezen belül rövidfilmek, sőt tévésorozatok is. Van, amelyikben Roberts mindössze egyetlen epizódban szerepelt, de olyat is találhatunk, amiben végig vitt egy teljes évadot, de ettől még ez is egyetlen kreditnek számít.
Nézőként valójában nincs jelentősége annak, hogy egy színész hány filmben fordul meg, ameddig a munkáját jól végzi, de Roberts esetében mégis csak kell beszélnünk róla. Amerikában hozzá hasonló mennyiségben egyetlen kollégája sem kapott még munkát a kamerák előtt, és a világon is csak Indiában találni igazi konkurenseket. A Brahmanandam nevű indiai színész filmográfiája például több mint 1100 kreditet számlál. Amennyiben Roberts a jelenlegi munkatempóját diktálja tovább, ezt a számot nagyjából az évtized végére érheti el. Az esélyeit rontja, hogy Brahmanandam még mindig aktív, úgyhogy ez még nála is egy növekvő szám.
Fotó: Rich Polk/Getty Images for IMDb
Nem volt ez mindig így
Eric Roberts karrierje a hetvenes években indult, és egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a minőség helyett a mennyiségre törekszik. A nyolcvanas években például úgy és annyit dolgozott, mint bármelyik hollywoodi kollégája: évente átlagosan 2-4 filmben állt kamerák elé, sőt még olyan évet is találtam, amikor mindössze egyetlen új produkcióval rukkolt elő. Akkoriban biztosan sokat unatkozott. A kilencvenes évekre derült ki végérvényesen, hogy Oscar-jelölés a Szökevényvonatért ide vagy oda, Eric Robertsből már sosem lesz igazán nagy sztár.
Ennek köszönhetően az évtized második felében már akadtak olyan esztendők, amikor többet dolgozott az átlagnál, és elérte az évi két számjegyet, de ez a mennyiség csak az ezredforduló után vált nála mindennapossá. Végül a az évezred első évtizedének végén sikerült már évi húsz produkciót is abszolválnia, hogy aztán a 2010-es években ezt a számot az évi harmincas tartományba emelje. Az elmúlt években már évi negyven- vagy ötvenvalahány munka kötődik a nevéhez, és a munkatempóján még a Covid és a színészszakszervezet sztrájkja sem tudott igazán lassítani. Utóbbit nemes egyszerűséggel azzal játszotta ki, hogy jellemzően olyan kis költségvetésű, független finanszírozású alkotásokban dolgozott, melyek nem tartoznak szakszervezeti felügyelet alá, és/vagy az alacsony büdzsé miatt nem tartoztak a tiltott produkciók közé.
1979-ben (fotó: Robin Platzer/Images /Getty Images)
Eladja testét/lelkét/képmását
Elmondása szerint a szakma eleinte negatívan állt ahhoz, hogy ilyen sokat dolgozik, betették őt az „ez is elvállal mindent, ami szembe jön” kategóriába, azonban a mennyiség idővel elismerést is hozott magával. Sokan már úgy látták, hogy ő egy olyan színész, aki képes arra, hogy ennyiféle munkában és ennyiféle szerepben bizonyítson.
Nem igazán szégyenkezik amiatt, hogy a munkái rendre a ZS-kategóriás produkciók alsó polcáról kerülnek ki, sőt a legtöbb színészkollégájával ellentétben attól sem ódzkodik, hogy a halála után a digitális képmása AI segítségével továbbra is feltűnhessen különféle filmekben. Tegyük azért hozzá, hogy amikor egy interjúban erről kérdezték, a biztonság kedvéért hozzátette, hogy előtte azért konzultálna a témáról az ügyvédjével. Egyáltalán nem titkolja, hogy fontos számára a filmekért kapott pénz, sőt a szakmája pozitívumai között tartja számon, hogy a forgatások miatt már legalább háromszor körbeutazhatta az egész bolygót.
A showbusiness prostituáltja vagyok
– mesélt magáról hangzatosan a brit Metronak adott interjúban.
Egyébként attól, hogy fontos számára a pénz, még vannak elvei. Ezt jól jelzi, hogy miután Oroszország 2022-ben lerohanta Ukrajnát, egy nyilatkozatában élesen elítélte az oroszok és Putyin tettét. Mindezt annak a tudatában tette, hogy akkoriban a bevételei fele az orosz piacról származott, ahol hatalmas sztárként tartották számon.
Nagyobb sztár voltam ott, mint Schwarzenegger. Nem tudtam úgy kimenni az utcára, hogy ne rohantak volna le tömegével az emberek
– mesélte erről. Az oroszok reakciója az volt, amire számítani lehetett. Azonnal megszűnt minden ottani munkája. Azt állítja, ezt nem bánja annyira, mivel ilyen körülmények között amúgy sem lett volna kedve Oroszországba utazgatni.
A titok? A feleség
Roberts szerint a rengeteg munkája mögötti titok mindenképp a felesége, Eliza Roberts, akit még a kilencvenes évek elején vett el, és akinek a drogokról való leszokás és tiszta életmód mellett azt is köszönheti, hogy gatyába rázta a karrierjét. Eliza volt az, akinek feltűnt, hogy a digitális technológiáknak hála rendkívül felgyorsult a filmkészítés, és egy olyan forgatás, ami korábban heteket igényelt, ma már megoldható lehet néhány nap alatt. A színésznek pedig nem kell folyton a nagy munkákra várnia, úgy is lehet karriert építeni, ha a legkisebbek közül sokat vállal el.
Eric menedzsereként ő képes arra, hogy elvégezze a férje lehetetlennek tűnő időbeosztását, és egyeztessen a sok-sok produkció között, ügyelve arra, hogy Roberts mindenhol időben megjelenjen, ahol meg kell jelennie. A férfi szerint a keresettsége egyik titka a pontossága: ha valamire igent mond, garantált, hogy a megbeszélt időben tényleg ott lesz, legyen az egy videoklip- vagy reklámforgatás, netán egy rajongói találkozó, mint amilyen a Comic Con volt idén nyáron Budapesten, ahol ő is vendégeskedett.
Fotó: Jim Smeal/Ron Galella Collection via Getty Images
Nincs olyan munka, ami számára büdös. Egy Vanity Fairnek adott interjúban arról mesélt büszkén, hogy időnként segít dúsgazdag emberek sokmillió dolláros ingatlanjainak eladásában is, ahol komplett reklámfilm készül a házról, ő pedig úgy tesz, mintha abban élne. Azt mondja, minden munka ugyanolyan fontos neki, és minden forgatást maximális erőbedobással végez, de ez azért nincs így. Ha néha-néha a sok B-, C- vagy ZS-kategóriás film között összejön neki egy nagyobb hollywoodi produkció, azt rendre ki szokta emelni. Ahogy például kiemelte a Babylont is, amiben Margot Robbie édesapját alakíthatta, és a filmet abban a kitüntetésben részesítette, hogy megnézte, miközben azt mondja, az elmúlt tizenöt évben leszokott arról, hogy megnézze az új filmjeit. Mondjuk a filmográfiáját nézve a döntése teljes mértékben érthető. És valószínűleg ennyi forgatás mellett ideje se lenne rá.
Egy új világ
Eric Roberts filmográfiájának tanulmányozása olyan, mintha egy új, számára eddig nem létező világba lépne be az ember. Filmkritikusként átlagosan 260-320 film között nézek évente, vagyis jóval több filmet fogyasztok az átlagnézőnél, de még számomra is kihívást jelent ismerős címeket találni Roberts munkái között. A filmjeire jellemző, hogy mozikba sehol sem kerülnek, esetleg limitált előadásszámban egy-két országban bemutatják őket. A legtöbbjük interneten megvásárolható, és akad köztük karácsonyi vígjáték (Jingle Smells), sötét thriller (Angry Boy), fantasy (Exceptional Beings), életrajzi dráma (Sweetwater), romkom (Love by Design), ZS-kategóriás akciófilm (Top Gunner: Battle of the Atlantic) és cápás őrület (Megalodon: The Frenzy) is. És itt most kizárólag a tavalyi év terméséből válogattam.
Ezek a címek egészen kiváló emlékeztetők arra, hogy szeressük bármennyire a filmeket, a világ filmtermésének csak egy egészen elenyésző hányadát tudjuk befogadni. És még szerencse, hogy vannak, akik előre válogatnak (fesztiválok, forgalmazók, streamerek, kritikusok…) nekünk, így nem kerül elénk minden borzalom.
Sok szerep, sok szöveg
736 munkával a háta mögött Roberts azt állítja, hogy a legnehezebb munkája a Briliáns elmék (Suits) című sorozat volt, melynek negyedik évadában kapott fontos szerepet. Megnehezítette a dolgát, hogy rengeteg nagymonológja volt, emiatt iszonyatos mennyiségű szöveget kellett megtanulnia, ráadásul az írók még az utolsó pillanatban is képesek voltak változtatni, előfordult, hogy a felvétel előtt tíz perccel adták át a színésznek a megváltoztatott szövegkönyvet. A sorozat ettől még közel áll Roberts szívéhez, sőt büszke rá, ugyanis a Netflixes felfutása után sok fiatal rajongóra is szert tett, akik korábban nem ismerték.
Szöveget amúgy szeret is tud is gyorsan tanulni, amire ilyen munkatempó mellett szüksége is van. Nemcsak jó előre betáblázott munkákat vállal, hanem sok munkája beugrásokból jön. Megkeresik pénteken, és szombaton – vagy jobb esetben hétfőn – már forgat, így nincs sok ideje felkészülni. Időnként ráadásul annyira besűrűsödnek a munkái, hogy egy nap akár két-három forgatáson is megfordul.
Fotó: Gisela Schober/Getty Images
Nem titkolja, ennyi munkához már képtelenség megtanulni a szövegeit. A színészek között már-már tabunak számít, ha valaki szövegtudás nélkül jelenik meg a kamerák előtt, és egy darabig Roberts sem volt büszke arra, hogy a sűrűbb időszakokban puskákról olvassa a sorait, de ma már ezt is vállalja. Azt mondja, hogy miután megtudta, hogy Mel Gibson és Johnny Depp is sokszor így csinálja, Robert Downey Jr.-nál pedig előfordul, hogy fülesen át mondják a fülébe a szövegeit, már nem szégyenkezik.
Ha ők csalhatnak, én is csalhatok
– mondta, ami annak fényében érthető, hogy a felsorolt kollégák sokkal nagyobb gázsit kapnak nála, de ettől még nem szép.
Mennyi az annyi?
Vajon megéri ennyire sok munkát vállalni? Lehet így többet keresni azoknál a színészkollégáknál, akik évente 2-5 produkcióban tűnnek fel, de ügyelnek arra, hogy azok olyanok legyenek, amik előre mozdítják a karrierjüket? Természetesen nincs rálátásunk Eric Roberts bankszámlájára, de az interneten azért találni szakmai becsléseket. Ezek szerint Roberts – akinek a legtöbb munkája pár napig tart – napidíja jellemzően 4-5 ezer dollár (1,4 – 1,8 millió forint) körül mozog. Persze egy-egy ígéretes projektnél ennél lejjebb is mehet a díjazás, olykor pedig biztosan akadnak jobban fizető munkák is.
Ha ezt megszorozzuk az általa évente ledolgozott napok számával, azaz kétszázzal, akkor kijön, hogy nagyjából egymillió dollárt, azaz 360 millió forintot vihet haza évente, jó eséllyel valamivel többet.
Mivel a felesége a menedzsere, az ő része házon belül marad, de így is kell fizetnie még ügyvédet és PR-ost a gázsijából. Ha onnan nézzük, hogy vannak sorozatsztárok, akik epizódonként kapnak negyed és félmillió dollár közti összeget a számlájukra, a húga, Julia Roberts pedig híres volt arról, hogy filmenként 20 millió dollárt vitt haza, akkor Eric Roberts keresete egyáltalán nem sok. Ám ha azt nézzük, hogy 68 éves, és a nagy sikereit már évtizedekkel ezelőtt letudta, akkor az évi bő egymillió dollár egészen tisztességes levezetés a nyugdíjas évekre. Már, ha egyáltalán ilyen munkatempó mellett szeretne valaha nyugdíjba menni…
