Gálvölgyi János egy interjú keretében mesélt betegségéről, mindennapjairól, illetve elárulta azt is, hogy hogyan viszonyul önmagához.
Fotó: Fülöp Dániel
A 76 éves legenda mindenkit megnyugtatott, hogy betegsége nem volt olyan brutális, mint ahogyan azt sok médium közölte.
„Ami a betegséget illeti, azt hagyjuk, rég volt! Pontosabban, ha már kérdezi, szeretnék eloszlatni egy félreértést, annyi sületlenséget hordtak össze a lapok. Ez nem volt más, mint egy bakteriális fertőzés, ami megtámadta a tüdőmet. Nekem, aki gyerekkorom óta azonnal megtörölközöm fertőtlenítő kendővel, ha valakivel kezet fogok! Még édesanyám tanított rá, aki ápolónő volt. Szóval egyik délután rosszul lettem, és három napig se kép, se hang. Amikor magamhoz tértem, kérdezem az orvost: mi volt ez? Azt felelte: egy baktérium. Bárki benyalhatja a levegőből” – árulta el a Nők Lapjának a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, aki számára a parodizálás csupán egy szerep, semmi több.
„Én, ha felkelek, és tudom, hogy este fellépésem van, hét óráig feszülten várom, hogy színpadra lépjek, de utána ugyanaz a civil vagyok, mint maga” – jelentette ki, majd hozzátette:
Én nem úgy szoktam felkelni, hogy én vagyok a Gálvölgyi.
Összekeverték más hírességgel
„Hiszem, hogy mindenkinek meg van írva a forgatókönyve. Vannak előttem lelkesítő példák, például Rod Stewart, aki hetvenkilenc évesen még mindig nyomja. Nem hittem a szememnek! És nem kerekesszékkel tolják be a koncertre. Én gyerekkoromban csak hetven évig láttam el. Imádtam a karácsonyfát, és valamiért hetven karácsonyfát képzeltem magam elé. Aztán egyszer csak elfogytak a fák” – osztotta meg a színművész, aki szerint a népszerűséget sem kell túlzottan komolyan venni:
„Múltkor égszakadás, földindulás volt nálunk, ki kellett hívni a szerelőket, mert valami elromlott, eldugult, mit tudom én. Az egyik szaki meglát, majd azt kiáltja: »Né, az izé az Irigy Hónaljmirigyből!« Ennyit a népszerűségről. Nem kell ezt olyan komolyan venni”
