Szívmelengető történetet osztott meg Lékai-Kiss Ramónától a Magyar Nemzeti Múzeum, akik a Magyar Menyasszony című kiállításukat népszerűsítik a közösségi oldalukon Ramóna szerelmi sztorijával. Ramóna menyasszonyi ruhája ugyanis a kiállításuk egyik darabját képzeli jelenleg.
Fotó: Trenka Attila, Fotocentral
A bejegyzésből kiderül, hogy Ramóna és férje milyen sorsszerű módon találkoztak egymással:
“Október 23-án volt egy szabadnapom, ezért apukám kitalálta, hogy a családdal menjünk el Szigligetre a Süllőfesztiválra. Rengetegen voltak, legalább 45-50 percet kellett várnunk, mire sorra kerültünk a halasnál. Mire végre rendelhettünk volna, megszólalt az eladó, Oszi bácsi, hogy itt van a mi Ramónánk. Apukám viccesen hozzátette, hogy eddig ő úgy tudta, az ő Ramónája vagyok. Majd a bácsi egyből reagált, hogy természetesen ez így is van, de mivel Veszprém megyei születésű vagyok, már jól ismernek. De ez nem volt elég, egyből megosztotta velem azt is, hogy van ám két fiú unokája. Ott álltam és azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy még a halas is rám akarja tukmálni az unokáját; mintha a fejemre lenne írva, hogy szingli vagyok.
Nyilván kedves voltam, megköszöntem, és próbáltam udvariasságból érdeklődni róluk, mire mondta Oszi bácsi, hogy az egyikük neve Lékai Máté. Egy pillanatra akkor összemosolyogtunk a húgommal, mert pontosan tudtam, hogy ki ő.
Mindketten veszprémiek vagyunk, tisztában voltam vele, hogy a kézilabda csapatban játszik, sőt mi egy évvel azelőtt már találkoztunk is Mátéval. Kiderült, hogy eljött egy előadásomra, én pedig utóbb titokban rákerestem, mert láttam egy rendezvényen. De Oszi bácsi kerítői pályafutása itt megállt, kuncogtam egyet, majd a családdal leültünk megebédelni. Anyukám elkezdett nyaggatni, hogy posztoljunk arról, hogy itt vagyunk, és tegyünk ki egy fotót arról, hogy milyen süllőt eszünk. Öt perc kellett, és már ott volt az üzenet Mátétól, hogy azt a halat a nagypapája sütötte nekem. Másnap éjfélkor a Városligetben találkoztunk, ma pedig már van egy közös gyermekünk.”
