Illés Fanni 32 éves, paralimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok magyar paraúszó, emellett édesanya és rengeteg társadalmi kérdésben is hallatja a hangját. Az úszó már a születésénél nagy harcos volt, az orvosok tanácsa ellenére szülei nem mondtak le róla, és átlagos gyerekként nevelték. Gerincferdülése miatt kezdett úszni, majd a szenvedélyévé vált a sportág és egy idő után már több időt töltött a medencében, mint a szárazföldön.
Fotó: Getty Images
Ahogy ő mondja, az úszás segített elfogadni a saját állapotát, valamint sok más fogyatékossággal élő embernél nyitottabbá válnia a világ felé. Az úszás mellett igyekszik felhívni a figyelmet a fogyatékkal élőkre, a paralimpikonokra.
„Sokan otthon ragadnak a négy fal között, és nem találják meg a helyüket a társadalomban, mi vagyunk a láthatatlan réteg. Az emberek megbámulnak, mert csak ritkán látnak testi fogyatékossággal élő embereket. Még ha én nem is gondolok hátrányként a lábaim hiányára, ők sajnálni fognak, mert idegen számukra. A szüleim arra neveltek, hogy soha ne ijedjek meg egy váratlan helyzetben, és nem is teszem. Ha valamit a fejembe veszek, azt véghez viszem, akkor is, ha közben kapok pár pofont az élettől. Sokáig azt gondoltam, hogy azért születtem lábak nélkül és összenőtt ujjakkal, hogy paralimpiai bajnok legyek, de most már tudom, azért vagyok itt, hogy kapocs lehessek a fogyatékossággal élő és a »tipikus« emberek között. Csatorna vagyok az információ és az elfogadás számára. Persze egyszer még paralimpiai bajnok is leszek, addig hajtom magam, amíg csak van rá esélyem” – nyilatkozta korábban. Saját alapítványa is van, az Arany pillangó, amellyel a fiatal paraúszókat és családjaikat is támogatja.
2022-ben világra hozta gyermekét, Mór Álmost, aki egészségesen született. Ezt megelőzően rengetegen bírálták, hogy egyáltalán miért vállal gyereket, ám rácáfolt a kétkedőkre, hiszen a pici teljesen ép.
„Volt bennem egy kis félelem. Mikor mindenkitől azt kapom, hogy ne vállaljak gyereket, mert úgyis fogyatékos lesz, vagy ne legyen gyerekem, mert úgysem tudom ellátni, akkor az ember elgondolkodik ezen, mert szíven tud ütni ez mind. Folyamatosan gondolkodtam, hogy meg tudom-e oldani, vagy nekik lesz igazuk. Egy édesanyát leírni azért, mert nincsenek lábai, az tudatlanságból fakad” – mondta a paralimpiai bajnok, aki jelenleg az ötödik olimpiáján vesz részt, Párizsban.
A sportoló a szülés után viszonylag hamar visszatért az uszodába, így a családjával együtt úgy döntöttek, hogy az édesanyja megy el gyedre, míg ő edz az olimpiára – ezért ismét a támadások kereszttüzébe került.
„Kicsit felemás érzések vannak bennem, hogy ilyen hamar vissza kellett mennem, és nem tudtam még több időt vele tölteni. Élsportolóként nem tehetem meg, hogy két évet otthon legyek a babámmal, hiszen ez a munkám, ebből élek. Ha kihagyok két évet, az befejezné a pályafutásomat. Ez a három hónap is nagyon sok idő, még mindig keresem azt, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz” – nyilatkozta az úszónő.
„Az uszodában hiányzott a kisfiam, mellette szerettem volna lenni minden percben. Neki annyira nem hiányoztam, mert hazamentem, és mindig azt láttam, hogy tök jól elvolt anyukámmal. Amikor pedig otthon voltam, akkor meg tudtam, hogy mennem kéne az uszodába és edzenem kell. Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Élsportoló anyukaként sokszor megkaptam azt a kérdést, hogy miért nem maradok otthon a gyerekemmel, hiszen ez a dolgom. De nekem ez a munkám. Amíg ilyen fiatal vagyok, azt gondolom, hogy van még bennem eredmény, és ezt nem hagyhatom kárba veszni” – mesélte korábban a Reggeliben Fanni, aki minden edzésen azt élvezi a legjobban, amikor a kisfia beugrik mellé a medencébe.
