Farkasházi Rékát az ország a Barátok közt című sorozatból ismerhette meg, ahol éveken keresztül alakította Kertész Mónikát. Első gyermeke születését követően családja vette át életében a főszerepet, azonban ő maga számtalan további területen élte meg tehetségét és kreativitását. Könyvírás, gyerekdalok készítése, műsorvezetés, színházi szerepek, szinkronizálás – felsorolni is szinte lehetetlen.
Zenekarával rendszeresen koncerteznek, a kortárs gyerekvers-irodalmat zenei köntösbe öltöztetve népszerűsítik országszerte, most azonban őszintén mutatta meg, hogy olykor cseppet sem könnyű feladat jókedvűen állni a színpadra.
Fotó: Schumy Csaba
„El akartam mesélni… . Mert felelős vagyok a magamról kialakított képért. Múlt hétvégén történt. Vasárnap. Két koncertünk volt. (Előtte szombaton is kettő.) Imádom, szeretem a munkámat, de vasárnapra reggelre tetőzött az elmúlt hetek rajtam csapódó vagy épp saját magam által generált összes feszültsége. Úgy éreztem, hogy nemhogy a színpadra nem tudok felmenni, de embereket sem szeretnék a közelben látni. Ezzel az attitűddel elég nehéz egy koncertnek nekimenni.
Ha tehettem volna, egy sarokban sírok, mint egy kisgyerek. A semmin. A mindenen. Semmi okom nem volt rá és közben meg annyi, de annyi.
Aztán jött Winkler Nóra, mert ő vezette az eseményt, ahol a koncertünk volt és vesztére megkérdezte, hogy vagyok. Képtelen voltam hazudni. És milyen jó! Mert mire észbe kaptam, elmúlt az a szorongató érzés. Átsegített, kizökkentett. Hihetetlen empátiával. Tudtam, ha feljutok a színpadra, már minden jó lesz. Ha “fényt” kapok, átbucskázok a nehézségeken. És így is történt. Egy darabig kitartott a lendület. Most meg lökdösöm magam tovább. Egyébként szoktam szeretni az őszt. Csak kell egy kis idő… “ – osztotta meg érzéseit Farkasházi Réka.
