Kevesebb mint egy hónap múlva mutatják be a Futni mentem című magyar filmet, amelyben egy özvegy elhatározza, hogy teljesíti férje bakancslistájának utolsó pontját, a maratonfutást. A film kapcsán dr. Almási Kitti beszélget a mozi szereplőivel, akik a saját megéléseiket osztják meg a szakpszichológussal. Legutóbb Trill Beatrix ült be a válaszadó székbe, és nyílt meg a pszichológusnak, de korábban Ember Márk, Lovas Rozi, Bányai Kelemen Barna és Góg Anikó is őszintén megosztotta érzéseit. Ezúttal Csányi Sándor színművészen volt a sor, aki nemcsak az álmáról, céljairól, hanem az édesanyjával való kapcsolatáról is.
„Karriert elérni nehéz, de a harmóniát elérni sokkal nehezebb”
Ahogyan az életben is, úgy az elmúlt interjúk során is kiderült, hogy mindenki máshogyan viszonyul a bakancslista kérdéséhez. Akadnak olyanok, akiknek igen meghatározó szerepet tölt be az életében, és ezt a listát egyfajta önismereti utazásnak is tekintik. Ezzel ellentétben vannak olyanok, akiknek ez kevésbé határozza meg az életét. Utóbbi csoportba tartozik Csányi Sándor is, akinek elmondása szerint soha nem volt bakancslistája, nem tett fogadalmat, ennek ellenére volt egy elképzelése arról, hogy mit szeretne elérni az életében, a boldog családi élet mellett pedig az Oscar-díj is szerepel. A színművész őszintén felelt arra a kérdésre, hogy mik az igazán fontos dolgok az életében.
„Emlékszem arra a pillanatra, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi lesz húsz-harminc év múlva, és milyen ember lennék szeretni. Nyilván van egy elképzelése az embernek a lakásról, családi állapotról, anyagi helyzetről, de őszintén, én nagyjából ezt szerettem volna” – mesélte Csányi Sándor, majd azt is hozzátette, miszerint mindig is színész szeretett volna lenni, azonban a saját gyerekkorában átélt traumáinak köszönhetően a családi élet, a harmónia éppolyan fontos volt.
„Az én gyerekkoromban az apának nem volt fontos az, hogy dicsérje a fiút, meghallgassa a nőt és az érzelmi kérdésekben társa legyen. Nem volt ilyen közös családi élet, ezért nekem volt egy elég erős szeretethiányom” – mondta a színész, majd hangsúlyozta, hogy persze akkoriban ezek a körülmények számítottak „normálisnak”.
Olyat már láttunk sokat, hogy valaki egy nehéz helyzetből, szegénységből eljut szakmailag magas szintre, legyen szó művészetről, sportról vagy a tudományról. Az már nehezebb, hogy valaki a siker mellett rendben legyen magával.
Csányi Sándor (Fotó: Bajkov Aurél Valentin)
Az elvarratlan szálak
Szokták mondani, hogy a sors többnyire olyan emberekkel hoz össze minket, akikkel az életünk során dolgunk van. Nem ritkák a megoldatlan szálak, ki nem mondott szavak, ki nem fejezett érzések, lezáratlan ügyek. Mint oly sok embernek, a színésznek is egy igen fontos ember jutott eszébe az elvarratlan szálakról.
„Anyukám nagyon fiatalon, 49 éves korában halt meg, és tulajdonképpen ez a viszony csak erről szól most már, hiszen nem látja az unokáit. Én arra jöttem rá, hogy nem kell mindent megoldani. El lehet fogadni az életet úgy, hogy nem tudsz minden emberi viszonyt megoldani. Tudnod kell, hogy ki az, akivel van dolgod, és ki az, akivel nincs.”
Csányi Sándor az interjúban azt mondta, hogy szerencsére nem volt lezáratlan ügye édesanyjával. A beszélgetés során a színész őszintén mesélt édesanyja betegségéről.
A Futni mentem november 21-től látható a magyar mozikban.
