Mély megrendüléssel búcsúzunk ma egy olyan művésztől, aki hangjával, alakításaival és személyes emberi tartásával évtizedeken át formálta a magyar színház‑ és filmkultúrát. Balázs Péter nem csupán színész volt — igazi ikon, akinek pályája sokrétű: színpad, film, televízió, szinkron, rendezés és színházvezetés egyaránt az életét jelentette.
Fotó: Csibi Szilvia
Balázs Péter 1943. március 5‑én született. Budapesti színházi dinasztia tagjaként színészi pályára lépett: miután diplomát szerzett a Színművészeti Főiskolán, először veszprémi, majd hosszú éveken át a budapesti Vígszínház társulatában játszott — 25 évig. Ezt követően szabadfoglalkozású színészként, rendezőként, majd színházvezetőként (a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként) is jelentős szerepet vállalt a magyar színházi életben. Színpadi és filmes szerepei mellett különleges tehetsége bontakozott ki a szinkronmunkában: hangja generációk számára vált ismerőssé olyan rajzfilmek és filmklasszikusok által, amelyekben karakterek és mesék éltek tovább az ő tolmácsolásában.
Balázs Péter 77 évesen döntött úgy, hogy a következő évadot már nem vállalja a Szigligeti színház igazgatójaként – akkor készítettünk interjút vele. „Ha hívnak, megnézem, hogy mire. Ha tetszik, megyek. Van még kedvem rendezni és játszani is, de ez a pandémia mindenkiből kiszívta az energiát. Belőlem is. Közben mellette még felújítok egy nagy színházat, és itt van az igazgatóváltás is. Elfáradtam a végére” – mondta akkor.
2025 tavaszán, amikor nyíltan beszélt betegségéről és ereje gyengüléséről, nem csupán a magányos küzdelmet mutatta meg, hanem az emberi méltóság példáját is: mindig hálás szívvel fordult felesége, családja és közönsége felé.
Távozása nagy űrt hagy maga után: nem pusztán egy színész, hanem egy igazi művész, közösségformáló ember, sokak emlékeiben meghatározó hang és arc távozott.
Karrierje legszebb képeivel emlékezünk meg róla:
17 fotó
