A szakmáidból adódóan nyilván fontos, hogy mindig jó formában légy. Amikor tudod, hogy egy olyan szerep vár rád, ahol a fél filmet fehérneműben töltöd, ez még igényel részedről extra felkészülést?
A mindennapokban sajnos nem figyelek oda eléggé. Mindenki azt hiszi, hogy csak salátán élek, meg nagyon tudatosan táplálkozom, pedig ez nem így van. Rohanó életmódom van, ami – főképp mostanában – jó értelemben elég kaotikus, és a számtalan egyéb dolgom mellett erre már nem tudok figyelni. De amikor jön egy produkció, amiben ennyire fontos, hogy csúcsformában legyek, és ezt egy meghatározott időintervallumban kell produkálnom, akkor képes vagyok rá. A Legénybúcsú kedvéért alaposan megváltoztam, például a film miatt lettem szőke.
Ez Szente Vajk kérése volt?
Ahogy folyt a casting, és egyre szűkült a kör, a fülembe jutott, hogy szőke lányban gondolkodnak, mert a két barna fiú mellett jobban mutatna. Befestettem a hajam, és úgy mentem a következő körre. Persze nyilván egy hajszínváltás azért kevés ahhoz, hogy valaki megkapjon egy szerepet, de talán egy picit segítettem ezzel a döntésüket. Ezen felül pedig a forgatás előtti időszakban nagyon odafigyeltem a táplálkozásomra, rengeteg folyadékot ittam, minden reggelt egy hatalmas adag kamillateával kezdtem, testkezelésekre jártam és persze a szokásosnál gyakrabban tűntem fel az edzőteremben, és futni is többet jártam. Ahogy mondtad, tényleg rengeteg fehérneműs jelenetem volt, és fontos volt, hogy ezekben jól nézzek ki.
Kárpáti Rebeka, Szente Vajk és Csonka András (Fotó: Kaszner Nikolett)
A film egy részében ájultan fekszel, a fiúk pedig ide-oda visznek ilyen állapotban. Használtatok testdublőrt vagy végig téged láthatunk a vásznon?
Ráadásul sokszor elesek vagy elejtenek, illetve nekimegyek dolgoknak… Több jelenet kapcsán megkaptam a kérdést, hogy volt-e kaszkadőröm, de képzeld, nem volt. Amikor beverem a fejem vagy elájulva esem össze, akkor mindig engem látsz. Hiszek abban, hogy még ha adott esetben az arcom nem is látszik a jelenetben, akkor is én legyek ott, mert ez is hozzáad a karakteredhez és a filmhez, segíti a többiek játékát. Egyszerűen jobb lesz tőle a film dinamikája. És különben is: sosem voltam egy körülményeskedő lány, nem szoktam kitérni a kihívások elől: ha valami erősíti a produkciót, akkor nyomjuk. Nem esik le a karikagyűrű az ujjamról ettől.
Említetted, hogy ez egy hosszú casting folyamat volt. A hajszínváltoztatáson felül milyen emlékeket őrzöl róla?
A Játékszínben már évek óta játszom Candy szerepét, de ettől még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy filmen is én kapom a lehetőséget. Bár vannak hasonlóságok – Kovács Gyopár például a színházban és a filmben is ugyanazt a karaktert játssza – , a film és a darab szereposztása azért eléggé más. A darabbéli múltam ellenére ugyanolyan esélyekkel indultam, mint a többi színésznő a castingon, és csak azután kezdtem reménykedni, hogy újra meg újra visszahívtak. Izgulni pedig akkor izgultam, amikor a végén már csak ketten voltunk. Elkapott a gyomorideg, és előre temettem az esélyeimet. Aztán mégis felhívtak azzal, hogy enyém lett a szerep.
Kárpáti Rebeka a Legénybúcsúban (Fotó: Fórum Hungary)
Nem hiszel eléggé magadban?
Ebben a helyzetben azért voltam kishitű, mert csupa filmes és színházi profi szerepel a filmben Ember Márktól Fehér Tiboron át Törőcsik Franciskáig és Csuja Imréig. Ők már rengeteget letettek az asztalra, szóval úgy éreztem, hogy nem biztos, hogy labdába rúgnék mellettük. Felnézek rájuk, megvan bennem a szakmai alázat az irányukba, és annak ellenére, hogy színészcsaládból jövök, dráma tagozaton érettségiztem, felvettek a Pesti Magyarba és a Színművészetin is lenyomtam fél évet, nem úgy működöm, mint ők, akiknek ez az életük.
Azért is készültem a feladatra teljes erőbedobással, mert fel kellett nőnöm hozzájuk. A kishitűségem pedig azután hagyott alább, hogy sok dicséretet kaptam a szakmai stábtól, a producerektől és a rendezőtől, hiszen az ő véleményükre borzasztóan adok. Értelemszerűen nem raknának be olyasvalakit a filmjükbe, aki lehúzza a színvonalat. Vajk olyan ember, aki a szemedbe mondja, ha nem tetszik neki valami, és ha tőle pozitív visszajelzés jön, abban hinni tudok.
Hogy viseled, amikor szemtől szemben dicsérnek vagy éppen kritizálnak?
A dicséretet nehezen tudom kezelni, általában elbagatellizálom, hogy kedves vagy, jól van, oké, haladjunk. Nem igazán tudom befogadni, és tudom, hogy ilyen szempontból még dolgoznom kell magamon.
A kritikákat bizonyos helyzetekben nehezen viselem – érzékeny lelkű vagyok – , de sokkal nehezebb számomra, amikor megpróbálják bebugyolálni, mint az, amikor a szemembe mondják.
Az utóbbi még akkor is jobb, ha fáj, mert tudok tanulni belőle. Vajknál már egyetlen nézéséből tudtam, ha valami nem oké. De ez jó volt, mert elérte, hogy a következő pillanatban többet hozzak ki magamból.
Édesapád mit szólt, amikor a lánya megkapta élete első filmfőszerepét?
Nagyon-nagyon boldog volt. Az egész család örült. Szerencsés vagyok, mert egy támogató közeg vesz körül.
Számos dologgal foglalkozol. Tartalmat gyártasz, saját ruhamárkád és hosztesz-ügynökséged van, emellett színházban és most már filmben is játszol. El tudnád képzelni, hogy kizárólag a színészetből élj?
Tudom, hogy amiket csinálok, az első látásra soknak tűnhet, de igazából minden mindennel összefügg. Most például itt vagyunk az első mozifilmes főszerepemnél, de ez a színházból jött, ahol már játszottam a szerepet. A lányok pedig, akik elkísérték a sajtó tagjait a moziból a hotelig, az én cégem hoszteszei, akik az én márkám ruháit viselik. És közben a mai sajtóeseményről is készítjük a tartalmakat a social-re. Szóval ez mind összefügg, de hosszú távon annak örülnék, ha két pillérem lenne: egyrészt szeretnék vállalkozói sikereket megélni a hosztesz-ügynökségemmel, mert
elég ambiciózus csaj vagyok
, másrészt pedig szeretnék több filmet forgatni és több darabban játszani. Mérleg vagyok, és úgy érzem, így kerülne balanszba az életem.
10 fotó
A mérleg jegyed döntésképtelenséget is hoz magával?
Ez elég kettős nálam. Ha most azt kérdeznéd tőlem, hogy milyen kaját rendeljünk vagy mit nézzünk meg a Netflixen, nehezen döntenék, és ez frusztráló lenne, de ha egy hatalmas üzleti projekttel kapcsolatos fontos döntést kellene holnapra meghozni, ami sok szervezést igényel, azt gond nélkül megoldanám. Ha valaminek tétje van, akkor könnyen hozok döntést.
Mit gondolsz, ez honnan ered?
Szerintem gyerekkoromból. Nagyon gyorsan kellett gyerekből felnőtté válnom, és felvenni olyan szerepeket, amikre papíron még nem lehettem volna elég érett. Kialakult bennem, hogy én vagyok az, aki megoldja a dolgokat, és elbír az ezzel járó felelősséggel.
A nap végén én vagyok, aki elintézi a piszkos munkát.
Annak idején ez nehéz volt, de ma már profitálok belőle.
Egy podcast vendégeként mesélted, hogy a Legénybúcsút az életed egyik legnehezebb periódusa, egy szakítás után forgattad, és egy hahótázós vígjátékban kellett helyt állnod, miközben legbelül szomorúsággal küzdöttél. Ez nehezebbé tette a munkád, vagy pont jól jött, hogy egy könnyed komédiában bolondozhatsz a nehéz időkben?
Az utóbbi. Igazi munkaterápia volt számomra, örültem, hogy nincs időm agyalni a dolgaimon. És amikor a filmben olyan jelenetem volt, ami kicsit lelkisebb és érzékenyebb, akkor meg pont jól jött, hogy ilyen élményekhez tudtam nyúlni, hogy mondjuk hitelesen tudjak sírni a kamerák előtt.
Ember Márk és Kárpáti Rebeka (Fotó: Fórum Hungary)
Amikor szándékosan felhozol a lelked mélyéről fájdalmas dolgokat, az nem veszélyes egy picit?
Nem, mert teljesen külön lehet választani. Nekem nagy segítség, hogy ezt így tudom csinálni: át kell élnem az érzéseket a jelenetben, mert nekem csak akkor lesz valóságos. Ha nekem nem valóságos, a nézőnek sem lesz az. Milyen érdekes, hogy néha a legnehezebb helyzetekből tudunk a leghatékonyabban építkezni. És közben végig egy biztonságos, csodás közeg vett körül: a barátaimmal dolgozhattam.
Hiszel a munkaterápiában? Nem veszélyes munkába temetkezve felejteni? Mert, ha egyszer leállsz, egyszerre szakadhat a nyakadba az összes addig elfojtott érzelem…
Előbb-utóbb ki kell adni magadból az érzéseidet, én ebben hiszek. Ha krízishelyzet vagy dráma van az életemben, mindig kisírom magam és átlelkizem a dolgot a barátnőimmel, a barátaimmal vagy épp apuékkal. Zokogok, szerelmes zenéket hallgatok, leérek a gödör aljára majd dobbantok és új energiával jövök ki onnan. És olyankor elképesztően hatékony tudok lenni.
És meddig szoktál a gödör alján lenni?
Egy-két napnál nem tart tovább.
A Legénybúcsú december 11-től látható a mozik műsorán.
