Amikor Charli XCX megjelent a Berlinale hatalmas sajtótájékoztatóknak helyt adó termében a Hyatt Hotelben, érezni lehetett, hogy ez a sajtótájékoztató más, mint amit a filmfesztiválokon megszokhattunk. A pop szupersztárja erősen önironikus munkáját, a Moment című áldokumentumfilmet kísérte el a német fővárosba, és bár a sajtótájékoztatón rengeteg kéz emelkedett a magasba, jelezvén, hogy az újságírók kérdezni szeretnének, a moderátor mintha tudomást sem vett volna erről.
Pihe-puha sztársimogató kérdések sorát dobta be, és bár a sajtótájékoztató közel fél órás volt, mindössze két kérdést tehettek fel a teremben ülő zsurnaliszták. A Berlinale ekkor már tartott néhány napja, és a szervezők tudták, hogy
a szellem a palackból pont egy ilyen sajtótájékoztatón szabadult ki még a fesztivál nyitónapján.
A nem politizálás is politizálás – ilyen volt a 2026-os Berlinale
A nagy filmfesztiválokról tudni lehet, hogy a nyitónap sajtótájékoztatója a bemutatkozó zsűrivel általában minden fesztivál egyik legérdektelenebb, legunalmasabb része. A zsűritagok – a ritka kivételektől eltekintve – közhelyeket puffogtatnak a fesztiválról és a filmszakma jelenlegi állapotáról, és a dolog nagyjából ki is merül ennyiben. De nem az idei Berlinale esetében. Wim Wenders (Tökéletes napok, Berlin felett az ég…) zsűrielnök ugyanis egy elsőre ártalmatlannak tűnő kérdésre adott olyan választ, ami sokaknál kiverte a biztosítékot.
Fotókon az idei Berlinale Filmfesztivál:
10 fotó
Az is előfordult, hogy a sztárok pont a hiányukkal váltak beszédtémává. Feltűnően hiányoztak a berlini vörös szőnyegről Mundruczó Kornél At the Sea című filmjének sztárjai, az élükön Amy Adams-szel. Bár a hivatalos verzió szerint egyéb munkakötelességeik miatt nem tudták elkísérni a fesztiválra a rendezőt, sokakban felmerülhetett, hogy a berlini sajtótájékoztatós balhék elkerülése is lehetett az ok, bár nyilván az utóbbi verzió nem több találgatásnál.
A kérdezőt csupán az érdekelte, hogy a zsűri szerint a filmek hatással lehetnek-e a politikára, megváltoztathatják-e azt, amire Wenders meglepő módon azt mondta, hogy szerinte nem, sőt a filmek igazából pont az ellentétei a politikának, és ők nem azért vannak itt, hogy politizáljanak. Ez a látszólag semmitmondó válasz olyan vihart kavart, ami aztán a fesztivál végéig kitartott. A zsűrielnök politikakerülése után a közösségi médiában és a sajtóban
egyre többen kezdték magát a fesztivált támadni, miszerint nem áll ki nyíltan a Gázában zajló népirtással, vagy az Amerikában egyre jobban eluralkodó fasizmussal szemben, miközben a korábbi években egyértelműen kiállt Ukrajna mellett, illetve Iránt is elítélték a népe elnyomásáért.
Shivendra Singh Dungarpur, Bae Doona, Wim Wenders (a zsűri elnöke), Ewa Puszczyńska, Hikari, Min Bahadur Bham és Reinaldo Marcus Green, a Berlinale nemzetközi zsűrijének tagjai a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál nyitónapján tartott sajtótájékoztatót követően (Fotó: Sebastian Gollnow/picture alliance via Getty Images)
Sokan egyenesen cenzúrát kiáltottak, hangoztatva, hogy mivel a Berlinale-t az a német kormány támogatja, amelyik fegyvereket adott Izraelnek, így biztosan ők állnak a hallgatás mögött. És az sem hatotta meg a kritizálókat, hogy a fesztivál közölte, a német kormány egyáltalán nem szól bele a munkájukba, csak a tőlük kapott pénzzel kell elszámolniuk.
Innentől fogva az összes sajtótájékoztató kötelező elemévé vált, hogy valamelyik jelen lévő újságíró politikai állásfoglalásra próbálta kényszeríteni a megjelent filmeseket, akik egy része ezt határozottan kellemetlennek találta, volt, aki azért megoldotta, és olyan is akadt, aki szabályosan lubickolt ebben a helyzetben.
A 2026-os Berlinale díjazottjai
Arany Medve – Legjobb film: Yellow Letters (r. İlker Çatak)
Ezüst Medve – A zsűri nagydíja: Salvation (r. Emin Alper)
Ezüst Medve – A zsűri díja: Queen at Sea (r. Lance Hammer)
Ezüst Medve – Rendezői díj: Grant Gee (Everybody Digs Bill Evans)
Ezüst Medve – Legjobb főszereplő: Sandra Hüller (Rose)
Ezüst Medve – Legjobb mellékszereplő: Anna Calder-Marshall & Tom Courtenay (Queen at Sea)
Ezüst Medve – Legjobb forgatókönyv: Geneviéve Dulude-De Celles (Nina Roza)
Ebből nem lehet jól kijönni
Miután az életműdíjas Michelle Yeoh és az Így jártam anyátokkal csillaga, Neil Patrick Harris az apolitikusság mellett foglalt állást, a két sztár rengeteg online támadást kapott. A helyzet odáig fajult, hogy a fesztivál igazgatója, a Berlinalet második éve vezető Tricia Tuttle nyílt levelet írt, kifejtve, hogy a fesztivál vendégei elsősorban a filmjeiken keresztül kommunikálnak, és nem várható el tőlük, hogy komplex világpolitikai kérdésekben egy sajtótájékoztató során adjanak érdemi válaszokat.
A levelet a kedélyek csillapítására szánta, de csak olajat öntött a tűzre.
Felhozták ellene, hogy a gázai népirtás ügyében a fesztivál továbbra sem foglalt nyíltan állást, és a nyílt levél csak arra szolgált, hogy elhallgattassa a Berlinale-n megjelenő sztárokat, bár külön hangsúlyozta benne, hogy hisz a szabad beszéd fontosságában.
Neil Patrick Harris színész Berlinben, a Sunny Dancer című film sajtótájékoztatóján beszél a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, 2026. február 13-án (Fotó: Sebastian Gollnow / dpa Picture-Alliance via AFP)
Ezután 80 filmes (köztük olyan sztárok, mint Brian Cox, Javier Bardem vagy Tilda Swinton) válaszolt neki szintén nyílt levélben, és a helyzet gyakorlatilag tarthatatlanná vált. Tuttle néhány sajtónak adott interjúval próbálta menteni a menthetőt, kijelentve, hogy a nyílt levél aláíróit egyenként meg fogják keresni, ugyanis szerinte féligazságok és téves információk alapján ítélnek. A reakciója csupán azt hozta magával, hogy még többen (köztük Mark Ruffalo) csatlakoztak az aláírókhoz, és nem vette ki jól magát, hogy a fesztiváligazgató szerint az aláíró sztárok nem elég körültekintően jártak el.
A fesztivál közben javában zajlott, de
sokszor a filmekről a balhéra terelődött a fókusz.
Egy biztos: bár a programot nem érhette panasz, Tuttle krízismenedzserként azonban kudarcot vallott. Az, hogy ez milyen következményekkel jár, csak a jövő évi Berlinale-n fog kiderülni. Maga a fesztiváligazgató vetette fel annak lehetőségét, hogy elképzelhető, hogy emiatt kevesebb sztár érkezik majd Berlinbe, és akik jönnek, a mostaninál is kevesebb sajtókötelezettséget vállalnak, ami nyilván rövid és hosszú távon is ártana a fesztiválnak. A fesztiválnak, amiről már idén is hiányoztak a nagy hollywoodi stúdiók: a világpremierek között egyetlen nagy stúdiófilmet sem láthattunk.
Michelle Yeoh a berlini Berlinale Palast vörös szőnyegén, a 76. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál megnyitó ünnepségén átveszi a tiszteletbeli Arany Medve-díjat 2026. február 12-én (Fotó: Laurent Hou / Hans Lucas via AFP)
Nem a sztárok hozzák el a világbékét a Berlinalén
Persze a fentieken túl is történtek izgalmas dolgok Berlinben. Callum Turner például magával hozta a vörös szőnyegre a szenzációs formában lévő Dua Lipa-t, a filmje, a Rosebush Pruining sajtótájékoztatóján pedig elmondta, hogy túl korai lenne még arról beszélni, ő lesz-e a következő James Bond (állítólag egyike a nagy esélyeseknek), finoman jelezve, hogy a döntés valószínűleg még nem született meg.
Csodás sajtótájékoztató előtti fotózást produkáltak a Good Luck, Have Fun, Don’t Die sztárjai, akik a fotósok hada előtt kezdtek vicces karatemozdulatokat tenni, és Haley Lu Richardson a miniruhájában még egy fejen állással is megpróbálkozott. A Rage Against the Machine gitárosa, Tom Morello pedig a rocksztár-faktort hozta magával a Judas Priest zenekarról szóló dokumentumfilmjével, a sajtótájékoztatón pedig nagy tapsot kapott, amikor kijelentette, hogy
Olyan csodás időkben élünk, amikor egyszerre csinálhatsz dokumentumfilmet a kedvenc bandádról, és közben harcolhatsz a fasizmussal.
Az is előfordult, hogy a sztárok pont a hiányukkal váltak beszédtémává. Feltűnően hiányoztak a berlini vörös szőnyegről Mundruczó Kornél At the Sea című filmjének sztárjai, az élükön Amy Adams-szel. Bár a hivatalos verzió szerint egyéb munkakötelességeik miatt nem tudták elkísérni a fesztiválra a rendezőt, sokakban felmerülhetett, hogy a berlini sajtótájékoztatós balhék elkerülése is lehetett az ok, bár nyilván az utóbbi verzió nem több találgatásnál.
Egyelőre nem tudni, hogy a Berlinben történtek mennyire lesznek hatással a világ többi nagy filmfesztiváljára, mondjuk a májusi Cannesra vagy a nyár végi Velencére, de egyelőre úgy fest, hogy elvárássá vált, hogy a sztárok szólaljanak meg társadalmi és politikai témákban. Pedig ahogy Ethan Hawke fogalmazott – aki Berlinbe a The Weight című klassz kalandfilmjét kísérte el – ,
Az utolsó dolog, amivel nyugtathatod a lelked társadalmi kérdésekben, egy csapat jetlagtől szenvedő, részeg művész sajtótájékoztatója, akik a filmjeikről beszélnek.
Végül hozzátette: „Nem mi vagyunk a világ legnagyobb elméi, akik majd békét teremtenek a Földön”.
