Egy szülői döntés, amely eredetileg lehetőségnek indult, végül évekig tartó lelki teherként nehezedett egy család életére. Polgár Árpád műkereskedő ma már úgy látja: hiába vezette jó szándék, hibázott, amikor 14 éves fiát egy amerikai cserediák-program keretében idegen családhoz küldte.
Apaként lesokkolódtam, hogy mi minden történt a fiammal
– idézi fel megrendülten. A 90-es évek elején még kevesebb információ állt rendelkezésre az ilyen programokról, és mint mondja, nem tudták, milyen környezet várja majd a gyereket. „Akkor még nem tudtuk, hogy milyen családhoz kerül. Nyilván ő sem tudta” – emlékezik vissza. A kezdeti megnyugtató hírek ellenére később aggasztó fordulat következett: fia telefonon közölte vele, hogy vallást váltana.
Egyszer csak fölhívott telefonon, hogy apa, én át akarok keresztelkedni.
A távolság és a helyzet kiszolgáltatottsága miatt az apa tehetetlennek érezte magát. „Nekem akkor több ezer kilométerre onnét nem volt nagyon más lehetőségem.” A valóság súlyossága csak évekkel később rajzolódott ki. A fiú az alagsorban lakott, rossz körülmények között. „Ő az alagsorban élt, és az alagsor fűtetlen volt… sokszor nem volt étel, éheztették.” A legfájdalmasabb azonban az, hogy minderről akkor semmit sem tudtak. „Azt hittük, hogy minden rendben van… de közben nem volt rendben.”
A gyermek hallgatása máig nehezen feldolgozható az apa számára.
Nagyon sajnálom, hogy nem kételkedtem akkor jobban a körülményekben. Hogy távolról ilyen nyugodt voltam, és azt mondtam, hogy minden rendben van, holott lehet, hogy nem volt minden rendben már akkor sem. (…) Apaként ez egy szörnyű érzés, hiszen én küldtem a gyereket ebbe a helyzetbe. Nem fogtam fel, hogy tényleg mi minden történhetett ott, ami esetleg ahhoz vezetett, hogy valaki azt mondja a telefonba az apjának, hogy apa, én mostantól mormon akarok lenni. (…) Apaként máig nagyon fáj, hogy valami akkor történhetett, amiről nem tudok, amiről azóta sem akar beszélni.
Bár a múlt árnyai megmaradtak, a történet nem tragédiával zárult. Fia mára sikeres, kiegyensúlyozott felnőtt lett. „Szerencsére csodálatos ember lett belőle” – mondja az apa, aki abban reménykedik, hogy a nehézségek végül erőt adtak a fiának.
