Oláh Ibolya a Telex műsorában beszélt arról, miért érezte úgy, hogy Magyar Péter beiktatásával végre „helyére került” a Magyarország című dala. A múlt szombati fellépése a rendszerváltó népünnepélyen azért is volt sorsfordító számára, mert négy évvel ezelőtt még hallani sem akart arról, hogy valaha újra előadja a slágerét, mivel akkoriban úgy érezte, minden reménye elfogyott.
Bevallom, amikor a Partizánnak azt nyilatkoztam, azt nagyon komolyan gondoltam: elvesztettem a hitemet az emberekben. Nem éreztem magam otthon a saját hazámban, nem éreztem, hogy helye lenne ennek a dalnak
– emlékezett vissza a nehéz időszakra.
Oláh Ibolya
A változás szele azonban Ibolyát is magával ragadta, és saját bevallása szerint érezte, hogy a dalnak új értelmet kell nyernie. Magyar Péterrel való korábbi beszélgetései során már felmerült, hogy eljön majd az idő, amikor újra hitelesen szólalhat meg ez a himnusz, és az énekesnő szerint ez a pillanat most érkezett el.
Most eljött, egy gyönyörű szép rendszerváltás formájában. Nagyon boldog vagyok, hogy végre a helyére került ez a dal, oda, ahova való
– tette hozzá megkönnyebbülten a beszélgetés során, amit a 24.hu szemlézett.
A dalhoz fűződő viszonya egyébként is terhelt volt; felidézte a 2005-ös traumáit, amikor a politika és a gyűlölet árnyékot vetett a produkcióra. Emlékezetes marad számára fogadott nevelőanyja, „Anyácska” reakciója is a sokadik támadás után, aki akkor azt mondta neki: „édesem, most már tudom, milyen cigánynak lenni, mert éreztem a bőrömön”. Arra a kérdésre, hogy négy éve elvállalt volna-e egy ilyen felkérést, határozott nemmel felelt: „Dehogyis, isten őrizzen! Nem az én dolgom”.
A jelenlegi helyzetet azonban nem politikai, hanem nemzeti ünnepként élte meg, és különösen nagy hatással volt rá a parlament alakuló ülése, ahol a cigányhimnusz is felcsendült.
Nagyon megkönnyeztem. El sem hittem, hogy a cigányhimnusz megszólal egy parlamentben. Eufória érzés volt!
– mondta lelkesen. Ugyanakkor nem rejtette véka alá a dühét sem a Mi Hazánk kivonulása kapcsán.
Vérlázító bohócoknak tartottam őket. Nagyon buták, hogy így gondolkodnak. Ahelyett, hogy örülnének neki, hogy van egy változás! Miért kell ezeket a rasszista, gyűlölködő dolgokat folytatni? Nem értem, miért vergődnek. Undorító volt szerintem
– fogalmazott.
Oláh Ibolya szerint az elmúlt másfél évtized mély sebeket hagyott a magyar társadalmon, és ő maga is a bőrén tapasztalta az emberek közötti mérgező feszültséget.
Az elmúlt 16 évben a társadalom megmérgezését tapasztaltam: olyan erősen gyűlölik egymást az emberek, hogy én még ilyet nem láttam. Mintha két országban lennénk: ha nem az a véleményem, akkor elküld a meleg éghajlatra. Bízom benne, hogy ez is meg fog változni
– mondta, hozzátéve, hogy már most látja: visszatért a remény.
„Most azt látom az embereken, hogy több a mosoly. Valahogy az a nagy teher leesett a lelkükről. Nyugodtabbak” – zárta gondolatait az énekesnő, aki bár továbbra is kívülállóként, csendben figyeli majd az eseményeket, bízik az új kormány szakembereiben és az ország gyógyulásában.
