A Kék vonal podcastjában vendégeskedett Caramel és felesége, Molnár-Szilágyi Szilvia. A Beszélj róla! podcast legújabb adásában Molnár-Szilágyi Szilvia elárulta, hogy kapcsolatukban ő az, aki nem hagyja szőnyeg alá söpörni a problémákat, még akkor sem, ha ez olykor kényelmetlennek vagy kellemetlennek is tűnik.
„A férjem egy művész ember, nem hétköznapi lelkülettel rendelkezik, plusz a gyerekkora is… Nehezen mutatja ki az érzéseit, bár ez meglepő lehet a sok érzelmes dal megírása után. Nem szereti megbeszélni a dolgokat, én pedig az erőszakosságommal ezt nem szoktam hagyni. Ez sok olyan helyzetet szült, ami ott abban a pillanatban neki nem esett jól, de a végén jól sült el, és még mindig itt ülünk egymás mellett” – árulta el Caramel felesége.
Házasságuk nehézségeiről is beszélt Molnár Caramel és felesége
Arról is őszintén beszlt a házaspár, hogy kapcsolatuk nem mentes a nehézségektől. Titkuk azonban az elfogadás és a folyamatos alkalmazkodás.
„Sokáig azt gondoltam, ha lesz egy férjem, az olyan lesz, mint egy Disney-mese, aztán jött a felismerés, hogy ez rohadtul nem így van. Azt hiszem, a házasságunk titka, hogy elfogadtam, folyamatosan közeledünk vagy éppen távolodunk egymástól, s ez állandóan változik. És ez teljesen normális, ennek van egy természetes tempója. Tehát vannak napok, amikor azt érzem, fantasztikusak vagyunk együtt, de olyan is van, hogy még a szuszogása is idegesít, annyira kikészít”– mondta Szilvi, Caramel pedig így vélekedett házasságukról:
„Mindig menekülni akartam, ő viszont ezt nem hagyta. Nem hagyta, hogy defektes legyek. Mindig megpróbált segíteni rajtam a saját módszereivel, nekem pedig meg kellett értenem, hogy ezt a közös szövetségünk érdekében teszi. Sarokba szorít, és nem hagyja, hogy kihátráljak abból, hogy elmondjam, mit érzek és mit gondolok. Nekem Szilvi hatalmas tanítóm volt” – mondta az énekes.
Caramel
Nehéz gyermekkoráról korábban már beszélt Caramel
„Anyukám kivitt magával a szeméttelepre guberálni. Akkor annyira szegények voltunk, emlékszem, ilyen kis üvegeket, gyógyszeres üvegeket kerestünk, azokat vissza lehetett váltani, és abból éltünk igazából. Hogy mondjam, ez azért a cigánytelepen is ciki volt. Még a rokonok is mondták, hogy kukások meg ilyesmi…” – mondta Caramel, aki mindmáig emlékszik arra is, ahogy édesanyjával a lépcsőn ülnek, és műanyag lavórban, jéghideg vízzel mosták tisztára a gyógyszeres üvegeket, mivel akkoriban még az udvarukba sem volt bevezetve a víz.
