Keresztes Ildikót a Félrelépni szabad című film premierjén kérdezte az RTL arról, mit gondol a félrelépésről.
A színésznő részletesen fejtette ki véleményét. Mint elmondta, fontos kérdés az is, hogy kinek mit jelent a félrelépés.
„Emberek vagyunk, egy életünk van. Szerintem bármi megtörténhet” – mondta Keresztes Ildikó, aki azt is hangsúlyozta, hogy ilyesmi nem feltétlenül úgy és azért történik meg, mert valaki bántani szeretné a másikat.
„Belesodródik egy olyan szituációba, vagy megérinti valami, amiről gondol valamit, aztán lehet, hogy nem is az…” – sorolta a megcsalás lehetséges eseteit és körülményeit. „Mondom, én már csak apasztott ember nem voltam ennyi idős koromban” – tette hozzá.
Keresztes Ildikó szerint rengeteg fájdalmat tud okozni a megcsalás
„Egyrészt kellemes, de másrészről nem egy kellemes szituáció, mert az ember rengeteg fájdalmat tud okozni. Nem csak másoknak, hanem saját magának is. És mondom, alapvetően az ember nem szánt szándékkal akar fájdalmat okozni valakinek” – emelte ki a színésznő.
A színésznő szerint fontos mérlegelni
„Ha nagyon szereted a másikat, akkor végig gondolod az életedet. És ha valaki megérte, hogy vele leéld az életedet, akkor szerintem minden mást meg lehet bocsájtani, mert akkor azt jelenti, hogy az az érzés, hogy sokkal több, mint az összes többi impulzus” – mondta Keresztes Ildikó. „De akár persze lehet egy futó kalandból is egy életre való kapcsolat és akkor ott mérlegelsz, hogy végül melyiket választod” – tette hozzá.
Betegségéről is őszintén beszélt Keresztes Ildikó
Keresztes Ildikó néhány hónappal ezelőtt arról is őszintén beszélt, hogy édesanyja demenciája egyfajta kegyelmi állapotot is jelentett. Így ugyanis nem kellett szembesülnie lánya súlyos betegségével.
„Talán szerencsém volt, hogy anyu akkor már annyira demens volt, hogy nem tudta, mi történik velem. Nem élte volna túl, ha megtudja, hogy a lányának agydaganata van” – mondta a színésznő.
Keresztes Ildikó (Forrás: Olajos Piroska)
Arról is beszélt a BEST Podcast adásában, hogy amikor kiderült az állapota nem is önmagát, hanem szeretteit féltette:
„Szerencsére túl vagyok rajta, és teljesen jól vagyok. Amikor kiderült, hogy baj van, és amíg nem tudtam, jó- vagy rosszindulatú a daganat, nagyon megijedtem. Egyetlen perc alatt lepergett előttem az életem. Elfogadtam, lehet, meghalok, de rögtön az járt a fejemben: jó, de akkor mi lesz anyámmal, a kutyámmal? Ki vigyáz majd rájuk? Hívő emberként a második gondolatom az volt, a Jóisten tudja, mi a szándéka velem, rábízom magam. A műtétnek már úgy mentem neki, hogy viccelődtem az altatóorvossal: ‘Énekesnő vagyok, vigyázzanak, mit tolnak le a torkomon!’ Féltettem a hangszálaimat.”
