Azóta pont ugyanezen a hullámvasúton ülünk. Aggódunk, mint életünkben soha, és úszunk az eufóriában, mint életünkben soha. Nehezen álljuk meg, hogy ne csapkodjunk, ne üvöltsünk, rángassunk. Aztán nehezen álljuk meg, hogy ne kiáltsuk világgá: úristen, nekünk van a legfantasztikusabb gyerekünk! És agyonölelgetjük, agyonpuszilgatjuk. Nehezek a napok, mert korán kezdődnek és későn végződnek, a gyerek pedig közben legalább ezerszer nem azt akarja csinálni, amit mi szeretnénk. Akkor sem, ha neki akarunk jót (mindig neki akarunk jót).
„Nem érted, hát anya elkésik a munkából!?!”
Nem érti, persze, hogy nem érti. Nem is kell értenie. Az ő világában nincs munka, ahonnan el lehet késni, anya legyen csak vele. És milyen igaza van. Csakhogy a mi világunk meg nem hatódik meg ettől. Nekünk ugyanúgy határidők vannak, rajtunk ugyanakkora a nyomás, nekünk ugyanúgy be kell érni reggel, mint mikor még nem volt gyerekünk. És délután, legkésőbb ötkor ott kell lennünk az óvodában akkor is, ha a világvége jön el.
Forrás: iStock
És néha menten eljön, úgy érezzük. Mert gondok vannak, mert fájdalmak vannak, mert fáradtság van, mert minden összejön. Már eleve mosott… izé… rongyként esünk be az oviba, úgy érezzük, hazáig már biztosan nem vánszorgunk el, és még ott a bevásárlás, meg beugrani anyuhoz, mert kérte a… mit is? Úristen, a kutyát meg nem vitte le még senki… és jön egy telefon, hogy a jelentés, amit aznap leadtunk, úgy rossz, ahogy van. Most rögtön üljünk géphez. Most??!
És a mosott rongy bevánszorog az óvodába. Majd csoda történik, és szökdécselve jön ki, mert csak a sötétszürke kövekre lehet lépni. Egy dalocskát dúdolgat, és virágos hajpánt van a fején – nyuszifülekkel. Igen, megvan a gyerek. Fülig érő szájjal futott elé, és minden baj elfelejtődött. Hogy aztán háromnegyed óra múlva, két szatyorral megpakolva újra kitörjön a vihar idegesítő visítás, földre szögező hiszti formájában.
„Hát nem érted, hogy leszakad a kezem? Hát gyere már! Nem hiszem, hogy ezt csinálod velem!” – borulunk ki.
Szuperhősök vagyunk mi, anyák? Néha inkább olyasvalakinek érezzük magunkat, akit egy szuperhős alaposan helyben hagyott, de ez nem fontos. Mert egy csoda van az életünkben. Csoda szép, csoda okos, csoda ügyes. Belőlünk lett, de sokszor elképedünk, hogy már most klasszabb nálunk. Oké, van, hogy tényleg szuperhősnek érezzük magunkat. Amikor lenyomtuk az egész napot férjestül, szülőstül, főnököstül, melóstul, ügyintézéssel-bevásárlással együtt, és a gyerek is alszik végre (egyeseknél több is). Gratulálnánk is magunknak, ha nem ájulnánk bele az ágyba ezen a ponton. Másnap újra kezdjük az egészet, és az erőt abból a bizonyos széles mosolyból vesszük. Amit azért minden hiszti mellett naponta megkapunk.
Szuperhősök? Csak anyák. Ez a dolgunk. És milyen jó, hogy van!
Ki legyen a Szuperhős anya pályázat nyertese?
A szerkesztőség által kiválasztott édesanyákra olvasóink 2019. augusztus 27. és 2019. szeptember 09. között szavazhatnak.
A legtöbb szavazatot kapott édesanyát megajándékozzuk egy értékes BABY DOVE ajándékcsomaggal és egy NLC-s emlékplakettel!
Szavazz te is a kiválasztott édesanyákra! Egy olvasó több pályázóra is szavazhat, de csupán egy alkalommal – a Facebook profilján keresztül.
Szponzorált tartalom
