Edzeni járni jó. Mert az ember mozog, formálódik, fogy. Edzeni járni rossz, mert az izmok fájnak, szakad a víz az emberről, és egyébként is: a csudának sincs kedve felállni a kényelmes kanapéról. Ma már azonban vannak olyan edzőtermek, ahová mindig lelkesen mennek a nők – én sem hittem, amíg nem láttam a saját szememmel.
“Mert ezt a férfiak nem tudják csinálni” – válaszolja Jurta Orsolya curves-edző és sportoktató mosolyogva a kérdésemre, hogy miért csak nők járnak hozzájuk. A valós magyarázat az, hogy a teremben, ahol dolgozik, speciálisan nőknek fejlesztett edzőgépeket találunk. “Ízületkímélő hidraulikus gépek, amelyek minden izomcsoportot megmozgatnak” – mondja Orsi. Ám annak, ha a nők egymás közt edzenek, sokkal fontosabb hozadékai is vannak. Mégpedig a lelkieket tekintve. “Hozzánk azok járnak (negyventől hetvenkilenc éves korig), akik nem szívesen mennek koedukált termekbe. Kell az a félóra, amikor a nők maguk között vannak, és kikapcsolódhatnak. Itt mindegy, hogy milyen ruhában edzenek, hogy hány pluszkiló van rajtuk, vagy milyen műtéten estek át. Nem kell szégyellniük semmit, sőt meg is oszthatják egymással a problémáikat, hiszen azok többeknek is ismerősek.“
Az edző megerősíti, hogy a mozgás állapottól függetlenül fontos, de hozzáteszi: azok fokozatos terhelésére mindig jobban kell figyelni, akik valamilyen műtétből, betegségből gyógyultak fel, vagy épp gyógyulófélben vannak. “Nekik megnyugvást ad, hogy itt szakértő felügyelettel tornázhatnak” – mondja.
Miközben beszélgetünk, egymás után megérkeznek a tornázni vágyók is. Nem időpontra jönnek: ide bárki bármikor “beeshet” egy kis pulzusemelkedésre. Ám a hangulat nem egy fitneszteremére hasonlít, sokkal inkább egy kávézóéra. Mozgás van rendesen, de mellette csevegés, viccelődés, nevetés is. Mindenki akkor áll be a körbe, amikor szeretne, az edző folyamatos készenlétben várja az új érkezőket.
Például Ágnest és Évát, akiket évekkel ezelőtt rosszindulatú daganattal műtöttek, de már túl vannak a nehezén. Nemcsak a testük született újjá, de a lelkük is az új, az addiginál sportosabb életmóddal. “2008-ban és 2014-ben voltak a műtéteim – meséli Szalay Ágnes. – Az, hogy baj van, egy szokásos mammográfián derült ki. Rendszeresen jártam szűrésre, de olyan először fordult elő, hogy vissza is hívtak. Sajnos tumort diagnosztizáltak. Az ember először kétségbeesik, de aztán a következő gondolata az, hogy össze kell szednie magát, és mindent megtenni a gyógyulásért. Szerencsére a műtétek sikeresek voltak, áttét nem adódott, így az én dolgom már csak a felépülés, amihez elsősorban nyugalom kell és egészséges életmód.“
Ágnes először otthon tornázott, de ehhez nem volt elég kitartó, a futást pedig megerőltetőnek találta. A csoportos, köredzéses torna lett a megoldás számára. “Nagyon jó, hogy ide akkor jöhetek, amikor nekem jó, nem kell órakezdéshez igazodnom. Akik pedig ide járnak, inkább sorstársak, mint vetélytársak: mozgás közben sokat beszélgetünk arról, hogy mit főzünk, hova megyünk nyaralni… vagyis az élet pozitív oldaláról, és semmiképp nem a betegségekről. Itt megdicsérnek, én pedig büszkeséggel mondom, hogy igen, lehet, hogy most jól nézek ki, de min vagyok túl… Talán ezzel másoknak is példát adok.“
Ágnes negyedévente jár kontrollra, és egy csomó szabályt be kell tartania. Most azonban már sokkal jobban figyel magára, a szervezetére, sőt a másokéra is: “Igyekszem a gyerekeimet is rávenni arra, hogy járjanak szűrésekre, főként, mivel lányos anya vagyok.“
Mohácsi Ferencné Szigeti Évát nagyon megdicsérte az orvos, amikor annak ellenére elment szűrésre, hogy már túl volt a “kötelező behívási” koron. Az elővigyázatosságának köszönhetően még időben fedezték fel nála a három apró csomót, amikről kiderült, hogy egy rákos megbetegedés jelei. Öt évvel ezelőtt sajnos el kellett távolítani az egyik mellét, ám az életkedve a régi maradt. Hetvenhét évesen jókedvű, vigyáz magára és rendszeresen sportol. “Olyan mozgást választottam, amit ennyi idősen is bírni lehet. Korábban aktívan úsztam, kajakoztam, de most már óvatosan terhelhetem csak magam. Nagyon jó, hogy itt bizalommal lehetek a többiek iránt, nem kell rejtegetnem a testem. Kontrollra pedig azóta is járok, nem aggódok, ez inkább biztonságérzetet ad. Mindig is annak a híve voltam, hogy jobb időben tudni valamit, mint félni tőle, akkor, amikor még tudnak segíteni. Úgyhogy én mindig mindennek utánamegyek, ha az egészségemről van szó.“
“Harminc perc is elég arra, hogy átmozgassa a teljes testet” – mondja Kalocsai Eszter masszázs- és mozgásterapeuta. Ez a fajta edzés segíti a keringést, az anyagcsere-folyamatokat, erősíti az izomzatot úgy, hogy közben kíméli az ízületeket. “Vannak itt nők, akik cukorbetegséggel küzdenek, vagy – amint láttuk – daganatos betegségen vannak túl. Megfelelő étrenddel és mozgással újra jó fizikai állapotba kerülhetnek. Mindenkire személyesen figyelünk.” Az erősítő és kardio edzéseket idősebbek is végezhetik. “Van olyan tagunk, aki csípőprotézissel él. Ma már nincsenek fájdalmai, és majdnem úgy tud menni, mint régen.”
Van, aki fogyni jön, de van, aki csak azért, hogy jól érezze magát a bőrében. És ami igazán örömteli: “a tagjaink általában is testtudatosabbak, egészségtudatosabbak; a kötelező és ajánlott szűrésekre is eljárnak” – erősíti meg a szakember.
Wahby Edit teljes életmódváltással 23 kilót fogyott másfél év alatt, és még öt kiló mínusz a célja. Heti három-négyszer jár. “Ha nem jövök, rögtön hiányzik” – mondja. Egykor egy egész tábla csokit is megevett egyszerre, ma már alig fogyaszt édességet, fehér kenyeret pedig egyáltalán nem. A köreteit lecserélte, és sok zöldséget, gyümölcsöt vásárol. “Azelőtt nehezen kaptam ruhát magamra, és nehezen viseltem a tükörképemet. Féltem a cukorbetegségtől, a vérnyomás-problémáktól. Túlsúllyal még kevésbé volt kedvem közösségbe menni. De amikor jöttek az első eredmények, kaptam a biztatást, megjött a női önbizalmam is. És ma már örömmel jövök tornázni!“
