Ha otthon elvégezhető teszt kerül szóba, akkor legtöbben a terhességi tesztcsíkokra gondolnak. És valóban, ez az a kérdés, amivel sokan azt az egy-két hetet sem tudják kivárni, amíg az orvosi látogatásra sor kerülhet, mert AZONNAL tudni akarják a választ. Úgyhogy nem csoda, hogy ez az önvizsgálati forma terjedt el a leginkább. Pedig messze nem ez az egyetlen, ami rendelkezésünkre áll. Sőt, ha nagyon monitorozni szeretnénk magunkat, akár egy egész kis házi labort berendezhetünk a fürdőszobánkban.
Létezik már ugyanis a szervezet vashiányát megállapító teszt, pajzsmirigy-alulműködést ellenőrző teszt, gyomorsav-gyorsteszt, székletvért kimutató teszt, koleszterin- és vércukorszintet kimutató teszt, prosztatarák-, clamydia, candida, sőt klimaxteszt is. És persze a terhességi teszt hasznos kistestvére: a peteérést jelző teszt – látjátok, egészen rá lehet kattanni a dologra, hiszen egy csomó információt megtudhatunk a szervezetünk működéséről anélkül, hogy ki kéne tennünk a lábunkat a lakásból, hogy órákat ülnénk egy váróteremben, hogy mindenféle orvos mindenféle hideg műszerekkel „vegzálna” minket.
Legelőször az Egyesült Államokban árultak a patikák (később a drogériák, szupermarketek is) efféle eszközöket a magas vizit- és labordíjak elkerülésére. És miért ne? A forgalomba kerülő termékek mind bevizsgáltak, és – amennyiben helyesen használják őket – legalább olyan pontosak, mint az ugyanarra a célra szolgáló laborvizsgálatok.
Én szeretek kicsit a magam diagnosztája lenni, mert bár ez komoly dolog, azért van valami játékosság abban, amikor az ember várja, hogy hány csík hogyan színeződik el. Kicsit úgy, mint a kaparós sorsjegynél. Emlékszem, amikor a lányom érkezésében még csak reménykedtünk, három-négy próbát is elvégeztem, mert újra és újra látni akartam a két csíkot. Aztán meg azért ismételtem a dolgot napok után, hogy vajon még mindig terhes vagyok-e, vagy csak álmodtam. Na jó, ezt csak félkomolyan írom, de tény, hogy addiktív a dolog. Persze ez csak az örömteli része a tesztelésnek, a legtöbb otthoni vizsgálati módszerrel inkább betegségeket előzhetünk meg.
Magam annyi cikket írtam és szerkesztettem már a méhnyakrákról, hogy tudtam, a következő otthoni teszt, amit kipróbálok, mindenképp a HPV-(human papillomavírus)-teszt lesz. Mint biztosan tudjátok, ez az a vírus, aminek a jelenléte növeli a méhnyakrák kialakulásának esélyét – ugyanakkor a HPV-pozitivitás messze nem jelenti azt, hogy valakinek máris daganatos betegsége lenne.
Azt pedig magyaráznom sem kell, hogy miért kellemesebb, ha az ember maga végzi el a mintavételt (hangsúlyozottan csak a mintavételt, hiszen a kiértékelés már egy profi laborban történik). A gyártó azt írja, hogy ez egy modern és hatékony szűrési forma azoknak, akik kényelmetlennek találják az orvosi vizsgálatot, vagy nincs idejük rá. Na, itt megszólítva éreztem magam. Női olvasóink pontosan tudják, milyen az, amikor a hideg műszer behatol a hüvelyükbe, és hozzáér a méhszájukhoz. Férfi olvasóinknak annyit mondok: nem kellemes. Szóval ezt igyekeztem én megspórolni, persze azért szerencsétlenkedtem egy sort, mire hozzájutottam a saját mintámhoz…
A szett nagyon komoly. Kék-fehér önmintavételi pálca, vonalkódos mintatároló cső kupakkal, útmutató és kérőlap, öntapadós címke, válaszboríték… merthogy az árával természetesen magát a kiértékelést is kifizeted. A mintát ajánlva, postán is feladhatod, vagy beviheted személyesen a megadott átvételi pontokra.
De előbb a levétel… amihez álló vagy fekvő pozíciót javasolnak. Kis gondolkodás után én az utóbbit választottam. „A pálcát csúsztassa a hüvelyébe ütközésig (10 centi)” – írja a használati utasítás, ami máris hiánypótló anatómiai információval szolgált számomra. „Forgassa körbe kétszer teljesen, majd kihúzva hagyja száradni három percig!”
Hát, ez olyasmi, mint az injekció beadása; utólag már azt mondom, nem vagyok benne biztos, mi a „kellemesebb”, ha más végzi el rajtunk, vagy ha magunknak kell megtenni.
Az egész nem bonyolult persze, és nem is fájdalmas, csak az ember valahogy idegenkedik attól, hogy egy pálcával közlekedjen saját testnyílásaiban – no de hamar megvolt, és én álmélkodva néztem, hogy egy kis műanyag pár milliméteres végére vajon hogyan tapadhat kellő mennyiségű minta, miközben szabad szemmel a világon semmi nem látszik. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy hol tart már a tudomány…
No, borítékba be, megcímezni, lezárni, és ment a postára. Majd a várakozás. Tudjátok, milyen ez: az ember biztos benne, hogy neki aztán nem lehet semmi baja, de ahogy telnek a napok, a kétely befészkeli magát a lelkébe, és mire az eredmény megérkezik, már alig bírja felbontani a borítékot, annyira remeg a keze.
Elárulom: negatív lett, sóhaj, oké, persze, tudtuk – mondom, bár ez nem egészen igaz.
Egyébként ha negatív az eredmény, az még nem zárja ki a későbbi fertőzés lehetőségét, ezért érdemes a vizsgálatot időnként megismételni. Különösen, ha új partnerünk van, hiszen a HPV nemi úton terjedő vírus, amely védekezés nélkül akár egyetlen együttlét alatt is fertőzhet (ugyanakkor csak évek alatt képes rákot okozni).
Ha az eredmény pozitív, akkor sem szabad pánikba esni, de mindenképp közölni kell a nőgyógyásszal, aki további vizsgálatok végzésével megerősítheti a korai diagnózist, így hatékonyan, időben kezelni tudja a vírusfertőzés által okozott elváltozást.
