A 2-es típusú cukorbetegség előszobájaként is szokták említeni az inzulinrezisztenciát, melynek változatos tünetei sok esetben nem is utalnak rá, hogy baj van, pedig komoly életminőség-romláshoz vezethet a diagnózis és kezelés nélkül maradt betegség.
Az inzulinrezisztencia tünetei
Súlyproblémák, sikertelen diéta, jellemzően úszógumi jellegű hasi hízás; fáradékonyság, a koncentráció zavarai; hirtelen álmosság az étkezést követő órákban; hirtelen fellépő szénhidrátéhség; rendszertelen menstruáció; száraz, problémás bőr, fertőzések; sikertelen teherbeesés, meddőség.
„Képtelen voltam fogyni, hiába edzettem mindennap”
Anna megjárta az inzulinrezisztencia minden mélységét, mire kiderült, hogy milyen betegség okozza a szokatlan tüneteket, melyek megkeserítették az életét. Így mesélt a tapasztalatairól: „Pár évvel ezelőtt még 95 kiló voltam, ami a 165 centis magasságomhoz rettentő sok. A legijesztőbb az volt az egészben, hogy nem szép lassan jöttek fel a kilók, mint másoknak, hanem nagyjából három havonta ugrott rám 10 kiló, olyan volt, mintha tényleg attól is híznék, ha levegőt veszek. Nagyon megviselt testileg és lelkileg is a hízás, főleg azért, mert teljesen tehetetlennek éreztem magam.
Tartottam az egészséges étrend szabályait, nem ettem cukrot, sem fehér lisztet, sok zöldséget és fehér húst fogyasztottam, szénhidrátszegényen igyekeztem étkezni, figyeltem a kalóriabevitelre, és beiratkoztam egy életmódprogramba is, amelyben mindennap 60 perc köredzést végeztem. Egyszerűen hihetetlen volt látni, hogy ilyen odafigyelés, tudatos mozgás, jól felépített diéta mellett is csak jönnek fel a kilók.
Mintha ellenem fordult volna a testem, nem akart engedelmeskedni annak az egyszerű törvénynek, hogy ha kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elégetsz, akkor fogyni fogsz. Az én szervezetem ezt teljesen ignorálta.
Az inzulintermelést is mérni kell
Anna az edzőjének panaszkodott a hízásról, aki alaposan átolvasta evésnaplóját, kikérdezte az életmódjáról, és arra jutott, hogy a tünetek mögött valamilyen egészségügyi probléma áll, ezért rábeszélte őt egy laborvizsgálatra.
„Ki tudja, még hány évig tartott volna a tortúrám, ha nincs akkora szerencsém, hogy az edzőm kliensei között volt már inzulinrezisztens ember, aki hasonló tünetekkel küzdött. Olyan laborvizsgálatra küldött el ezért, melynek során terheléses cukorvizsgálatot végeznek és az inzulint is nézik a megadott időpontokban, illetve még rábeszélt egy pajzsmirigy laborra is, mert a pajzsmirigy-alulműködésnek is elég hasonló tünetei vannak.
Az edzések és diéta sem segített a fogyásban az inzulinrezisztencia miatt (Kép: Getty Images)
A laboreredményekkel aztán felkerestem egy endokrinológust, aki egy pillantást vetett a terheléses cukorvizsgálatra és már írta is fel a gyógyszert az inzulinrezisztenciára. A hasnyálmirigyem túl sok inzulint termelt, ezért nem ment a fogyás minden erőfeszítés ellenére sem, és ezért volt a többi tünetem is – hangulatingadozás, száraz bőr, szénhidrátéhség –, melyekről nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán bármilyen betegség tünetei lennének. A dokim úgy fogalmazott, egy lépésre vagyok a 2-es típusú cukorbetegségtől, úgyhogy haladéktalanul fel kellett keresnem egy dietetikust is, aki a gyógyszer mellett szakszerűen összeállította az IR-hez illeszkedő étrendet nekem.”
Mi az az inzulinrezisztencia?
„A legáltalánosabb meghatározás szerint az IR az az állapot, amikor az inzulin egy vagy több hatása az élettanitól elmarad, azaz kvantitatíve normális inzulinválasz csak a fiziológiásnál nagyobb mennyiségű inzulin jelenlétében figyelhető meg. Más megfogalmazással a hormon csökkent biológiai aktivitása elsődleges célszövetein, a vázizomzaton, a májon és a zsírszöveten. Mivel a hormon számos hatása közül a legjobban a szénhidrátanyagcserét érintők mérhetők, a gyakorlat számára az IR az inzulin eredményezte vércukorcsökkenés normálistól való elmaradását jelenti.” – Forrás: Az inzulinrezisztencia valós és téves értelmezése a klinikai gyakorlatban
Mit lehet és mit nem?
Anna élete hirtelen felborult, pár hétig azt sem tudta, hol áll a feje, annyi szabályt kellett fejben tartania. Ahogy meséli, bár egészséges életmódot folytatott addig is, mégis át kellett terveznie minden étkezését, kiszámolni az ételek szénhidráttartalmát, mellette pedig odafigyelni a tiltólistára is, amit a dietetikustól kapott.
„Az új étrend lényege az volt, hogy sok szezonális, friss vagy párolt zöldséget kellett ennem – legalább a tányér fele mindig zöldség –, fehér húst (tyúk, pulyka, hal) bármennyit ehettem, a vörös hús korlátozva volt havi egy-két alkalomra. Gyümölcsöket is ehettem, ami szezonális, de csak délután, illetve a lisztes dolgokat kellett ténylegesen teljes kiőrlésűre cserélnem.
Rettenetesen nehéz és fárasztó volt az első pár hét, míg belejöttem a méregetésbe és számolgatásba. Hiába voltam amúgy tisztában az egészséges életmód alapjaival, ez a fajta étrend, amit az inzulinrezisztenciásoknak írnak elő, egészen újfajta szemléletet kíván.
Például a bevásárlás kétszer annyi időbe telt az elején, mert minden termék címkéjén az utolsó betűig el kellett olvasnom minden összetevőt, hogy nehogy olyat vásároljak, amit nem is ehetek.
Elég trükkösek ugyanis a boltok polcain a termékek, simán előfordulhat, hogy teljes kiőrlésű van ráírva egy kekszre, de ha megnézed az összetevőit, kiderül, hogy 45 százalék sima fehér liszt van benne, és csupán 20 százalék a teljes kiőrlésű, így aztán rögtön kiesik a listámról. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy szinte mindenbe raknak cukrot, egy csemegeuborkát sem lehet csak úgy, összetevők olvasgatása nélkül lekapni a polcról IR-esként. Most már könnyebb azért, belejöttem, rutinból megy a számolás és megtaláltam azokat a termékeket is az elmúlt pár évben, amiket megbízhatóan a kosaramba tehetek.”
Az inzulinrezisztencia kezelésében kulcsfontosságú a rendszeres testmozgás is, Annát nagyon megdicsérte az orvosa, amikor megtudta, hogy mindennap egy órát mozog, sőt, még edzőt is fogadott, hogy biztos jól legyen összeállítva az edzésterve. A diagnózis után persze nem oldódott meg egyből minden probléma: „A fogyás még nem indult el a gyógyszer és új étrend ellenére sem sokáig, de legalább a rosszullétek megszűntek, már ennek is nagyon örültem. A cukrom ugyanis mindig leesett régebben, ha nem ettem rendesen, de ezt sem vettem vészjelzésnek, nem gondoltam rá úgy, mintha bárminek a tünete lehetne.
Az életminőségem határozottan javult már egy hónap után, és úgy hat hónapnyi gyógyszeres kezelés, diéta, mozgás kellett ahhoz, hogy elinduljanak lefelé a kilók is.
Ez egy örök harc lesz az én életemben, mert bár a gyógyszer elhagyható lesz a dokim szerint, de az új életmódot már mindig tartanom kell, ha azt szeretném, hogy tünetmentes maradjon az inzulinrezisztenciám.”
Források: The association of hyperglycaemia and insulin resistance; Insulin Resistance & Prediabetes; Reversing Type 2 Diabetes: A Narrative Review of the Evidence; Nutritional Modulation of Insulin Resistance
Sikeres fogyás:
- A sikeres fogyáshoz több kell, mint kalóriák számolgatása
- 6 tény, ami közelebb visz a sikeres fogyáshoz
- 4 nagy csapda, amit kerülj el, ha idén tényleg szeretnél lefogyni