A rákbetegségek esetén óhatatlanul felmerül a közeli családtagokban, hogy vajon náluk is kialakulhat-e daganat. A helyzet természetesen nem annyira egyszerű, hogy azt mondjuk, hogy ha a nagymamának bőrrákja volt, akkor a leszármazottaknak is nagyobb eséllyel lesz ugyanez a betegsége, mert ez így egyáltalán nem igaz.
A Rákgyógyítás című szaklap egyik interjújában így beszélt erről dr. Kopper László rákkutató, patológus professzor: „A család fogalmát tágabban értelmezve a rákbetegség valamely formája csaknem minden családban előfordul, ám az eseteknek csak kis százalékában mondhatjuk azt, hogy közvetlen öröklődés áll a megbetegedés hátterében. Az, hogy a rákbetegség genetikai károsodások összegződésével kialakuló állapot, nem azt jelenti, hogy apáról fiúra száll. Mai tudásunk szerint a megbetegedéseknek csak 8-10 százaléka hozható bizonyítottan összefüggésbe az öröklődéssel. A rákot sokkal inkább az életünk folyamán szerzett génhibák okozzák. (…) Még egy-egy betegség családi halmozódásánál sem biztos ugyanis, hogy genetikai öröklés áll a háttérben. Az azonos betegségek megjelenésében szerepet játszhat például a hasonló élethelyzetből adódó hasonló életmód is, mint a korábban említett dohányzás vagy az egészségtelen táplálkozás.”
A szakember elmondása szerint csupán pár daganattípust ismer a tudomány, melyeknél számít, hogy mit örököltünk a felmenőktől. Ilyen például az emlőrák vagy petefészekrák, melyek kialakulásához vezethet a BRCA1 vagy BRCA2 génjeinek mutációja, ami továbbörökíthető. Hasonló kategóriába esnek a vastagbéldaganatok bizonyos fajtái is, de ezek nem annyira gyakoriak, hogy az öröklődés miatt aggódnunk kellene. Azonban az mindenképp ajánlott, hogy a következő szűrővizsgálatokra menjünk el, ha a felmenőink között volt daganatos megbetegedés.
A szűrővizsgálatok életet menthetnek (Kép: Getty Images)
1. Tumormarker vizsgálat
Tumormarkereknek nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a daganatos beteg testnedveiben emelkedett mennyiségben vannak jelen, míg a nem daganatos egyének testfolyadékaiban csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán nem mutathatók ki. Érdemes elvégeztetni abban a tudatban, hogy a negatív eredmény nem zárja ki teljes biztonsággal daganat jelenlétét és a pozitív érték sem jelent feltétlenül rosszindulatú daganatot, ebben az esetben további vizsgálatokra van szükség az emelkedés okának kiderítésére.
2. Emlőszűrés
Hivatalosan 45-65 év közötti nőknek javasolják a mammográfiás vizsgálatból és az emlők tapintásos vizsgálatából álló emlőszűrést, ám ez a 45 év egyre lejjebb megy, mert egyre fiatalabbak esnek áldozatul a mellráknak. Rendkívül fontos szűrés, már csak azért is, mert az emlődaganat nagyon gyakori, ahogy azt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) tájékoztatójában is olvashatjuk: „Az emlőrák a nők leggyakoribb rosszindulatú daganata (Európában az újonnan diagnosztizált esetek 28,7%-a emlődaganat), a kialakulás esélye 40 éves korban 1/250, 60 éves korban 1/35. 30 éves kor alatt ritka, azonban az életkori gyakoriság a fiatalabb életkor felé tolódik. A férfi-nő arány 1/100.”
3. Méhnyakszűrés
Ahhoz, hogy időben felismerjék a méhnyakrákot, szükség lenne a 25-65 év közötti nők körében háromévente elvégezni azt a mindenre kiterjedő nőgyógyászati vizsgálatot, melynek része a citológiai vizsgálat is. Sajnos azonban sokan nem vesznek részt a szűrővizsgálatokon, ez is okolható a fájdalmas halálozási adatokért: „Közel 5 ezerre tehető a női rosszindulatú daganatokból eredő mortalitás, különösen kiugró a Nyugat-Európai országok átlagával szemben a nők méhnyakrák halálozása. Míg a fejlett országok méhnyakrák halálozási arányszáma jelentősen csökkent, addig nálunk ez az érték 3,5-szeres szinten maradt” – írja a A méhnyakrák szűrésen való megjelenés motivációjának vizsgálata című tanulmány.
4. Tüdőszűrés
„A daganatok előfordulását, illetve a halálozást tekintve első helyen a tüdőrák áll” – olvasható A vírus eredetű daganatok című tájékoztatóban a Semmelweis Egyetem honlapján. Az elkeserítő adatokat lehetne szépíteni, ha komolyan vennénk a szűrővizsgálatokat és évente megjelennénk a tüdőszűrésen. A tüdőrákok jelentős részét ugyanis a tüdőszűrő állomásokon fedezik fel, így jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy időben kiderüljön a betegség. A probléma az, hogy az esetek többségében a kezdődő tüdőrák tünetmentes vagy csak kevés tünettel jár, ezért gyakran nem sikerül elkapni a betegség elején, amikor még nagyobb esély lenne a teljes gyógyulásra.
Menj szűrésre!
- Még mindig nem érti meg a magyar, hogy miért fontosak a szűrővizsgálatok
- „Tudom, hogy kéne, de utálok orvoshoz járni” – férfiak és a szűrővizsgálatok
- Ajánlott szűrővizsgálatok: „Azért jó lenne nem 50 és 80 között meghalni”
Szponzorált tartalom
