Tévhitek az inzulinrezisztenciáról

Az inzulinrezisztencia megértéséhez pár alapvető információra van szükségünk az anyagcseréről és emésztésről. Minden alkalommal, amikor szénhidrátot eszünk (legyen az gyümölcs, cukorka vagy egy pogácsa), az glükózra bomlik, ami azt jelenti, hogy minden szénhidrát cukorrá bomlik a szervezetben. Ez a cukor az emésztőrendszeren keresztül kerül a véráramba. Az inzulin feladata, hogy ezt követően a cukrot a véráramból a sejtekbe juttassa, ahol elégetve energiát termel. Az energiára pedig szükség van ahhoz, hogy létezzünk, a légzéstől kezdve az emésztésen át egészen az agyműködésig és az izmok mozgatásának képességéig mindenhez kell. Energia nélkül nincs élet.

Ha inzulinrezisztenciád van, akkor a tested még mindig termel inzulint, de nem használja fel megfelelően. Más szóval, az inzulin nem végzi el a feladatát, azaz nem vezeti a cukrot a véráramból a sejtekbe, ehelyett az a cukor és az inzulin is a véráramban marad. Amikor a sejtjeid nem termelnek energiát (mivel nincs bennük cukor), a szervezeted továbbra is arra ösztökéli a hasnyálmirigyet, hogy egyre több inzulint szabadítson fel. Idővel mind az inzulin, mind a cukor felhalmozódhat, és a vércukor- és inzulinszintet az egészséges tartományok fölé emelheti. Ez gyakran éhségérzetet okoz, mert a sejtek nem kapnak üzemanyagot, de egy sor más kellemetlen tünet is jelentkezhet, például súlygyarapodás, állandósult fáradtság és cukor utáni sóvárgás léphet fel, amikor magas az inzulinszint. Mindezen túl az inzulinrezisztencia tünetei közé tartozik még a rendszertelen vagy elmaradt menstruáció, hajhullás, túlzott szőrnövekedés, pattanások, hasi hízás vagy épp a magas koleszterinszint. Az inzulinrezisztencia felismeréséhez és a helyes életmód kialakításához muszáj leszámolni a tévhitekkel, melyek keringenek ekörül az állapot körül.

Tévhit: Az inzulinrezisztencia és a prediabétesz teljesen más

Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség előtti állapot legenyhébb formája, amelyet nagyon komolyan kell venni, hogy az életmód-változtatásokkal megelőzzük a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Elhangozhat a prediabétesz diagnózis is, de ez nem két külön állapot, hanem a prediabétesz egy gyűjtőfogalom, ebbe tartozik az inzulinrezisztencia, az emelkedett éhomi (éhgyomri) vércukorszint és a lecsökkent glükózintolerancia is. Ha tehát inzulinrezisztenciánk van, akkor a prediabéteszhez tartozó állapotban van a szervezetünk.

Tévhit: A túlsúly miatt inzulinrezisztencia alakul ki idővel

Bár van összefüggés a túlsúly, elhízás és az inzulinrezisztencia vagy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása között, ez nem jelenti azt, hogy minden súlytöbblettel rendelkező ember inzulinrezisztens, majd cukorbeteg lesz. Sőt, egyáltalán nem kritérium a túlsúly, lehet inzulinrezisztens az is, akinek normálisnak számít a testsúlya. Mindazonáltal a fogyás valóban segíthet csökkenteni a cukorbetegség kialakulásának kockázatát. Az inzulin egyik természetes funkciója a szervezetben a zsírraktározás kezelése, ezért az inzulinrezisztencia súlygyarapodást okozhat, beleértve a veszélyes hasi hízást is, amely egészségügyi komplikációkhoz vezethet. Ezért is fontos az, hogy ne vegyük félvállról a kezelését.

Tévhit: A sok cukor fogyasztása inzulinrezisztenciát okoz

Amikor ételt fogyasztunk, akár cukros, akár nem, a testünk glükóznak nevezett cukorrá alakítja azt. Általában ezen a téren alakul ki a fogalmi zavar az inzulinrezisztenciával kapcsolatban. A szervezetnek normális mennyiségű glükózra van szüksége az energiához, ha azonban inzulinrezisztencia alakul ki, a test nem juttatja el a glükózt a vérből a sejtekbe, így a vércukorszint magas marad. Az inzulinrezisztencia kialakulása után le kell mondani a cukorról, de ez visszafelé nem igaz, tehát a cukros ételtől nem lesz mindenki inzulinrezisztens.

Tévhit: Az inzulinrezisztencia gyógyíthatatlan betegség

Már ott tévedés ez az állítás, hogy az inzulinrezisztencia betegség lenne, ugyanis hivatalosan nem az, „csupán” szénhidrát-anyagcserezavar. Nem minden esetben kíván gyógyszeres beavatkozást a kezelése, gyakran már elég az is, ha a páciens életmódot vált és követi a 160 grammos szénhidrát diéta alapelveit az étkezésekben – ebben dietetikus segít a diagnózis felállítását követően.

Tévhit: A helytelen táplálkozás vezet inzulinrezisztenciához

Bár tény, hogy hozzájárulhatnak a helytelen táplálkozási szokások ahhoz, hogy kialakuljon az inzulinrezisztencia, nem szabad csak és kizárólag az étrendre fogni ezt sem. Ugyanis, ahogy olyan sok más esetben, az inzulinrezisztenciánál is az okok között szerepelhet a krónikus stressz miatt termelődő túl sok kortizol, azaz a stresszhormon a szervezetben, mert csökkenti a sejtek inzulinérzékenységét. A kezelése épp ezért komplexen, a testen túl a lélekre is ki kell, hogy terjedjen.

Források: 1, 2, 3, 4