Annak ellenére, hogy civilizációs betegségről van szó, még mindig félünk beszélni az aranyérbetegségről. Pedig ha nem fordítunk rá kellő figyelmet, nem kezeltetjük, a tünetek zavaróvá és fájdalmassá válhatnak.
„Tanultam az esetből”
„A munkámból adódóan 24 órából körülbelül 12-t ülök. A mozgásszegény életmódomnak – és a feleségem jó kis magyaros kosztjának – meg is lett a következménye: rengeteget híztam az elmúlt években. Bár a túlsúlyom megnehezítette a mindennapokat, nem tettem ellene semmit, egészen addig a pontig, amíg nagyon furcsa dologra lettem figyelmes: egy alkalommal világos, piros vérrel színezett lett a WC-papír. Nem mondom, nagyon megijedtem, korábban ilyet nem tapasztaltam, de nem mertem szólni senkinek, még a feleségemnek sem. Mint a laikusok általában, én is azonnali nyomozásba kezdtem az interneten, hogy milyen betegség tünete lehet ez, és ott bukkantam rá, hogy akár aranyér is lehet. Bevallom töredelmesen, napokig vacilláltam, közben pedig nagyon féltem. Szégyelltem elmondani a felségemnek, hogy valami nagyon nincs rendben. A vérzés mellé viszketés is társult, ami egyre elviselhetetlenebbé és kényelmetlenebbé vált a számomra. Nem volt más választásom, színt vallottam. A feleségem azonnal kért nekem időpontot az orvoshoz, aki megerősítette, hogy aranyerem van, de szerencsére a betegségnek még csak a kezdeti fázisában járok, így lokálisan használható készítményt, aranyérkenőcsöt javasolt a problémámra. Figyelmeztetett, hogy a jelenlegi mozgásszegény életmódom, az ülőmunka, az egészségtelen táplálkozás, a csípős, zsíros ételek fogyasztása és a túlsúly is hozzájárulhatott ahhoz, hogy aranyerem lett. Most már bánom, hogy nem mertem előbb beszélni róla, hamarabb túl lettem volna az egész kellemetlenségen… A kenőcs segített a panaszaimon, de tanultam az esetből: figyelek a napi folyadékbevitelre, és bár nagyon nehéz, de igyekszem többször felállni az íróasztal mögül” – mondta János.
Az aranyérbetegségnek több stádiumát különböztetjük meg. Az első stádiumban alig van tünet, nincs elváltozás vagy fájdalom, azonban előfordulhat világos vér a székleten vagy a WC-papíron. A második szakaszban már jelentkezhet fájdalom, égő érzés, viszketés és nedvességérzés. A harmadik, negyedik stádium többnyire erős fájdalmakkal, vérzésekkel jár, és ilyenkor mindenképp orvosi segítségre van szükség!
Amikor közbeszól a genetika…
„Sajnos nem születtem szerencsés csillagzat alatt. Az aranyér számomra ma már egyáltalán nem tabu téma, évek óta küzdök vele, ahogy anno édesapám is tette. Amikor jelentkeztek nálam a tipikus tünetek, mint a véres széklet, a viszketés és az égő érzés, nem mentem el orvoshoz, csak akkor, amikor a fájdalom már elviselhetetlenné vált. Nem tudtam sem állni, sem ülni, semmi sem volt jó! Visszagondolva, ma már másképp tettem volna, de akkor nagyon szégyelltem, nem mertem senkinek sem beszélni a gondomról. Alapvetően egészségesen táplálkozom, rendszeresen mozgok, de ahogy az orvosom felvilágosított, az aranyér kialakulásában genetikai tényezők is szerepet játszanak. Hát, nekem ezt sikerült örökölnöm! Nálam már nem segítettek a gyulladáscsökkentők és kenőcsök, mivel az utolsó, legrosszabb, negyedik stádiumos voltam. Az egyetlen kiút a műtéti beavatkozás volt. Nagyon féltem tőle, de minden a lehető legjobban alakult. Amióta tudom, hogy hajlamom van az aranyérbetegségre, betartom az orvos utasításait, és rengeteg energiát fektetek a megelőzésre: nem eszem zsíros, csípős ételeket, inkább rostokban gazdag az étrendem, nem fogyasztok alkoholt, ellenben sok vizet iszom, és heti rendszerességgel járok edzeni is. Sok barátom szenved az aranyér okozta kellemetlen tünetektől, én mindenkinek azt javaslom, forduljon minél előbb orvoshoz, kérje ki szakember véleményét, mert egy kis odafigyeléssel el lehet kerülni a legrosszabbat, azaz a műtéti beavatkozást!” – mondta el történetét Krisztián.
Annak ellenére, hogy az aranyér a lakosság egyharmadánál előfordul, még mindig nem beszélünk róla eleget. Pedig az aranyérbetegség karban tartható, és ha időben szakemberhez fordulunk, lokális készítményekkel, fájdalomcsillapítókkal kezelhető. Ne félj beszélni róla, csak magadon segítesz vele!