Az én babám is hamarosan betölti az első életévét, ami így a harmadik gyereknél sem bír kevesebb jelentőséggel, mint az elsőnél. Emlékszem, még 11 évvel ezelőtt a legnagyobb lányom első szülinapján lufikkal halmoztam el a lakást, plüssállatokkal rendeztünk teapartit a leányzónak, és sok vendéget is hívtunk, hogy mindenki ünnepeljen velünk, aki számít az életünkben. Most is ilyesmire készülök, bár kétséges, hogy a nagy vendégséget meg tudnám oldani, mivel pont karácsonykor született, amikor szerintem a barátaink nagy része valahol nagyon vidéken lesz épp a felmenőknél.
Az első szülinap kifejezetten a szülőknek, családnak, barátoknak és persze a fényképezőgépnek szól, a kis ünnepelt alig ért valamit a nagy felhajtásból. Számára maximum annyi jön le az egészből, hogy már megint tömeg van a lakásban, és valami édes, habos finomság került elé, amit addig még nem volt szerencséje megkóstolni. Terveim szerint az én babámnak lesz egy külön kis tortája, amit szétmaszatolhat, és a vendégeknek egy másik, amit meg is ehetnek. És az is biztos, hogy ilyen party-sapit is készítek neki, mert ahogy néztem ezeket a képeket, egyértelművé vált, hogy ilyen sityak nélkül nincs is jó szülinapi fénykép valószínűleg. A nagy kedvenc az aranykorona, az pont annyira csicsás és királylányos, amilyennek egy pici lánynak lennie kell az első szülinapján.
