Annak idején mi rendben tudtuk tartani a mosdót

Nekem a megkönnyebbülés jut eszembe az iskolai mosdóról. Oké, nem túl romantikus, de ez van. Emlékszem, hogy vártam órák végén, hogy rohanhassak elvégezni a dolgom. Volt egy kedvenc fülkém, a legelső, abba kevesen jártak. Az ajtó szerintem nem volt zárható, de megszoktam. Mindig kopogtunk, mielőtt rányitottunk volna valakire. Piszok nem volt, de persze a luxus kategóriába sem tartozott az iskolai vécé.

Nekem az jut eszembe, hogy a legjobb barátnőm oda szaladt be sírni szerelmi bánatában, bezárkózott a vécébe. Én meg ott ültem az ajtó előtt, és úgy beszélgettünk. Közben jöttek-mentek az emberek, szerencsére csak a kis dolgaikat végezték. Szerintem a nagyszünet volt, mert nagyon hosszúnak tűnt az egész.

Lehet bolond nosztalgiázás, de én a gimi mosdójára is nagyon jól gondolok. A magas, fehér régi ajtók, a fém szemetesek, a nagy ablakok… Szerettem az iskolámat, szerettem ott mindent. A higiénia kapcsán semmi sem jut eszembe, szerintem azért, mert rendben volt ott minden – vagy legalábbis úgy tűnt. Remélem a következő osztálytalálkozón bejárjuk majd az iskolát és minden szegletében emlékek törnek majd rám.

Nálunk már az is nagy szám volt, ha abba a vécébe jutottunk be, ahol volt zár az ajtón. Nagy igényeink nem voltak, zsebkendő nélkül sosem indultunk el, mert tudtuk, hogy valószínűleg nincs vécépapír. De ahogy hallom, ma is ez a helyzet, nem változott a világ.

Nekem az jut eszembe, hogy általános iskolában mindig a mosdóba menekültünk a fiúk elől. Ott kuncogtunk bent, ők meg várták, hogy kimenjünk és kergethessenek. Régi szép emlékek! A vécék szerintem rendben voltak, sokat nem vártunk a helytől, de a dolgunkat el tudtuk végezni. Gyerekként szerintem az ember nem nézi kritikus szemmel a környezetét és nem figyel olyan dolgokra, amiket felnőtt fejjel már számon tart.

Az általános iskolában az udvar végében volt egy kis épület, ott volt a mosdó, amit szünetben használtunk.  Szerettem azt a hangulatot, ami ott uralkodott. Persze szerettem a szüneteket, meg az iskolát is. Lehet, a nosztalgia szépíti meg az emlékeket. Szerintem tisztaság volt mindig, emlékszem a takarító nénire is, aki ott dolgozott. Néha várnunk kellett, mert csak 2 vécé volt, de nem bántuk azt sem.

Nekem az általános iskolai mosdó után felüdülés volt a középiskolás. Általánosba egy lepukkant kis iskolába jártam, a gimi pedig egy újonnan épült, modern épület volt a maga idejében. A tisztaság mindenütt rendben volt, a körülmények egészen mások voltak. Szerintem a középiskolám még ma is ugyanúgy néz ki, és fogadni mernék, hogy az ajtóba vésett kezdőbetű is ott van annak a fülkének a belsejében, amibe harmadikban faragtam bele szerelmesen a V-t.

Miután láttam a lányom iskolájának a mosdóját, nekem az jut eszembe, hogy miért van az, hogy annak idején mi rendben tudtuk tartani a mosdót, nem szemeteltünk, nem pisiltünk mellé, vagy ha mégis, gondolom, feltöröltük. A takarító nénit is tiszteltük a magunk módján, és sohasem felejtettük el kezet mosni – vagy legalábbis én és a barátaim nem.