Az ókori görögök, perzsák, kínaiak a tavasz érkezésekor ajándékozták. Feltűnik a pogány mitológiában is, ahol a Napmadár a Világtojásból kel ki. Némely pogány felfogás szerint az Ég és a Föld egy tojás két feléből alakult ki.
Mivel a tojás Jézus feltámadásának magától értetődő szimbóluma volt a korai keresztények számára, a húsvéti ünnep szent részévé vált. Már a középkorban színes tojást adtak ajándékba húsvétkor. I. Edwárd 1290-ben kelt elszámolása többszáz tojás vásárlásának kiadását tartalmazza, melyeket az udvartartásban osztottak szét. A XVII. században V. Pál pápa megáldotta a tojást egy Angliában, Skóciában és Írországban használt imában: “Uram, könyörgünk Neked, áldd meg e tojásokat, melyek üdvös táplálékot nyújtanak hívő szolgáidnak, s melyet hálával telve, a mi Urunk feltámadására gondolva fogyasztunk el.” A Nagyböjt idején tilos élni vele, de a tojás újra megjelenik húsvét vasárnapján, egyrészt az ünnepi lakoma részeként, másrészt a családnak és barátoknak szóló ajándék formájában.
A húsvéti piros hímes tojás színe szintén jelkép: az élet szimbóluma. A hím szó díszt, díszítő mintát jelentett, a minták pedig azokból az ősi varázsjelekből alakult ki, amelyekkel egykor a varázsló írt termékenységet a tojásra. Piros tojást ajándékoztak a keresztszülők is keresztgyerekeiknek, majd később a nagyszülők az unokáiknak.
