Az általános értelemmel kapcsolatban tehát érvényesülhet a hagyományos kiválasztási és értékelési rendszer, például különböző tesztek alapján. Vannak viszont olyan mentális képességek, amelyek nagyon kevés génre vezethetők vissza, ilyen a muzikalitás, a matematika, a vizualitás, a színérzék és a költői képesség. Az abszolút hallás örökletes tulajdonság, így 2002 után, amikor az emberi génállomány feltérképezése befejeződik, meg lehet majd mondani, kiből lehet zseniális muzsikus vagy matematikus.
Ők lesznek a csodagyerekek, akiket már a fogamzás pillanatában fel lehet ismerni.
A zsenialitás szokatlan génre vezethető vissza, ami csak a népesség szélső értékeiben fordul elő. A genetikai rendellenességek kiküszöbölése mellett a másik jelentős eredmény, hogy a születés pillanatában felismerhető lesz a tehetség. Eddig a pedagógus feladata volt, hogy fejlessze a gyermek értelmi képességeit, igyekezzen megtalálni specifikus képességét, és segítse annak fejlődését. Ezután az lesz a kérdés, mit kezdjünk egy leendő zseniális muzsikussal vagy költővel, mert ez 99%-ban genetikusan meghatározott adottság, amit legfeljebb tönkre lehet tenni.
Amerikában, Angliában ma azt vizsgálják, milyen családi környezetet, iskolát kell ezeknek a tehetségeknek teremteni. Az nem megoldás, ha elitképző iskolákban gyűjtik össze ezeket a gyermekeket, mert teljesen elszigetelődnének a többiektől. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a gyermekek ugyanolyanok, mint a többiek, csak abban térnek el társaiktól, hogy génjeik szerencsés kombináció miatt bizonyos területen zseniálisak.
