Budapesten található a Marczibányi téren a Mozgássérültek Állami Intézete, ahol sok fiatal kap lehetőséget arra, hogy továbbképezze magát. Az épületben minden úgy van kialakítva, hogy lakói segítség nélkül tudják élni a mindennapjaikat. A Kollégium jelenleg körülbelül 100 diáknak ad otthont. Ebben az intézményben lakik H. Judit, aki 1997-ben került be, hogy elvégezzen egy középfokú szoftverüzemeltető tanfolyamot. Most 31 éves, és gyermekkora óta tolószékkel közlekedik. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociális munkás szakán tanul, most végzi a negyedik félévet.
– Korán ébredek, reggel 6 órakor csörög az órám, hétkor pedig busz jön értem. Szerencsére a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége működtet egy szállító szolgáltatást, ők visznek el az egyetemre.
– A barátnőmmel be tudok menni a suliba – a BKV járatokat ugyanis teljes mértékben tudom használni, ha van segítségem. Igaz, így hosszabb ideig tart az utazás.
– Szerencsére az egyetem kívül és belül is teljesen akadálymentes, közlekedés szempontjából. Jóval az előadások kezdete előtt érkezem meg az egyetemre, és így el tudok menni reggelizni. Ha van valami kötelező, tanulmányaimmal kapcsolatos tennivaló, akkor elmegyek a könyvtárba, a tanulmányi osztályra, fénymásolni vagy hasonló…
Naponta két-három előadáson veszek részt, amely teljesen kitölti a délelőttömet. Ha az előadáson való részvétel nem lényeges, akkor a csoporttársaimmal kiülünk az iskola teraszára tanulni, beszélgetni. Jól érezzük magunkat. Az előadások után a MEOSZ busz visz vissza a „Marcira”.
– A csoporttársaim között nincsenek, de az egyetemen és más felsőoktatási intézményekben is egyre több mozgássérült tanul.
– Az utazások, és az előadások befejeztével már eléggé elfáradok, és alig várom, hogy kinyújtózhassam. Persze kellőképpen meg is éhezem, így eszem egy kicsit, utána pedig folytatom a napi teendőimet: mosás, mosogatás, vasalás és természetesen a tanulás. Ahogy az iskolai teendőim engedik, gyöngyfűzőszakkörön veszek részt délutánonként, de ebből a szenvedélyből néha még egy kis pénzt is tudok keresni.
– Magam szoktam bevásárolni a Mammut bevásárló központban vagy a mellette lévő Fény utcai piacon. Itt, ha nem boldogulok valamivel, mindig találok valakit, aki szívesen segít.
– Vacsora után, ha jó az idő, akkor a barátaimmal kiülünk az udvarra beszélgetni, vagy esti programot szervezünk. Ez akár egy jó koncert, színház, mozi is lehet, vagy sétálunk egyet a városban. Ellenkező esetben a szobánk ajtaja mindig nyitva áll, ilyenkor ott zajlik az élet. Ha sok a tanulnivalóm, akkor visszavonulok a világ zajától.
– Természetesen szeretnék lediplomázni, állást szerezni és egy lakást, ahol önálló életet tudok élni. Persze egy stabil párkapcsolat is a terveim közt szerepel, hiszen arra mindenkinek szüksége van.
