A levelek
A növények levelében lejátszódó cukortermelő folyamatokhoz fény szükséges, ez a folyamat a fotoszintézis. A folyamat során a fényenergia kémiai energiává alakul. A folyamat kulcsa a klorofill, a fáknál ez általában csak a levelekben található.
A lombozat oldalról nézve összevisszának tűnhet, de a fa így képezi a legnagyobb felületet. Fény hiányában a levelek „működésképtelenné” válnak, és azok, amelyek erősen árnyékolt helyen fejlődnek, végül lehullanak. A fotoszintézishez szükséges szén-dioxidot a gázcserenyílásokon veszi fel a növény, és a folyamat során keletkező oxigént is itt adja le.
A fa törzse
A létrejött szerves anyagok a levél erezetében szállítódnak a felhasználás területére. A kész tápanyagok a fák háncsrészében szállítódnak tovább a raktározás helyére, valamint a felhasználás területeire. A fatörzs összetett szerveződésű cső és – támasztórendszer. Legfontosabb része a kambium, mert ebből alakul ki a cukrokat szállító háncsrész és a vizet és ásványi anyagokat továbbító farész, a szijács.
A fák legkülső részét a kéreg képezi, ez védi a különböző mechanikai behatásoktól, kórokozóktól és védelmet nyújt az erdőtüzek során is. Egyes fák, mint például a fenyők is, különböző anyagokat termelnek, amik védik a fát az élősködőktől, a nap és a szél rongáló hatásaitól. A fatörzs megtámasztásában a megfásodott szijács játszik fontos szerepet, ezt a részét a fának gesztnek hívjuk.
Hány éves a fa?
Vajon hogyan állapíthatjuk meg egy fáról, hogy mennyi idős is valójában? A legegyszerűbb módja, hogy egy kivágott fának megszámláljuk az évgyűrűit; ahány évgyűrűt találunk, annyi éves a fa. Persze nem vághatunk ki egy fát azért, hogy megtudjuk milyen idős is valójában! Van más módszer is erre. Elég pontosan megbecsülhetjük a korát, ha úgy másfél méter magasban megmérjük a kerületét. A fák kerülete évente átlagosan 2.5 centimétert nő, a sűrűbb erdőkben növő fák évenkénti gyarapodása ennek csak a fele.
A fák gyökerei A lombos fáknak, ahhoz, hogy a nagy tömegű lombozatot és a törzset képesek legyenek megtartani, fejlett gyökérrendszerrel kell rendelkezniük. Egyetlen főgyökeret fejlesztenek, melyekből kisebb oldalgyökerek nőnek és ezek végén gyökérszőrök találhatók.
A főgyökér többé-kevésbé egyenes és a növény méreteihez képest elég mélyre hatol. A tölgyfa gyökere akár 30 méter mélyre is lenyúlhat. Sok fának azonban sekély, szétterülő gyökérzete van. A homlokfenyő és a juhar a talaj legfelső hatvan centiméterét hálózza be. Ezeket a fákat dönti a legkönnyebben a szél, és a szárazságot is nehezebben viselik, mint a mélyebben gyökerező fák. A felszínközeli gyökérzetnek megvan a maga előnye, ugyanis a talaj legfelső rétegéből szívja fel a vizet, száraz vidékeken a kevés eső ritkán hatol néhány centiméternél mélyebbre a talajba.
Amikor a kertünkben vagy a környezetünkben látunk egy fát, gondoljuk végig, mit tudunk róluk, mit tehetünk értük és ők cserébe mit tesznek értünk. Földünkből csak egy van!
