Az angol írónő mesekönyve több, mint százmillió példányban kelt el világszerte, és a hazai értékesítési mutatók sem maradnak el ettől: az első négy kiadás több mint félmillió példányban fogyott el. A gyerekek falják Harry, Ron és Hermione történetét – miközben több egyház tiltakozik a “sátáni” könyvek ellen, olyannyira, hogy – akárcsak a középkorban a boszorkányokat – nyilvánosan máglyán égették el a könyv jónéhány példányát. Anélkül, hogy állást szeretnék foglalni a kérdésben, miszerint káros-e a gyermekek fejlődésére a bírálók szerint okkultista tanok Rowling féle enciklopédiája, el kell ismernem, hogy Harry története méltán lett népszerű nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is.
Milyen is ez a világ? Ha csak azzal a szóval jellemeznénk, hogy mesés, már rengeteget elárulnánk róla, de nem mondanánk semmit varázslatos hangulatáról.
Megtalálható benne a mese valamennyi nélkülözhetetlen eleme, a varázslástól és jóslásoktól, átkoktól kezdve a bájitalokig, logikai talányokig és az elengedhetetlen csodákig. Az igazi varázs azonban abban rejlik, hogy minden veleszületett varázslóképessége mellett Harry igazi hús-vér kisgyerek, pont olyan, amilyenek olvasói (vagy felnőtt olvasói voltak valamikor).
 |
Családi körülményei egy kicsit mások ugyan, mivel szülei nagy varázslók voltak, akiket a gonosz varázsló (tudodki) Valdemort pusztított el. Harrynek sikerült túlélnie a gonosz varázsló támadását – ennek jelét viseli homlokán –, és 11 évet úgy él le életéből, hogy fogalma sincs múltjáról és képességeiről. Amikor azonban eljön az ideje, neki is be kell iratkoznia a varázslókat képző szakiskolába, ahol éppolyan fejtágításokon esik át, mint halandó társai. Iskolája azonban nem mindennapos: a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában tanított tárgyak, például a repülésóra vagy az átváltozástan, vagy a sötét varázslatok kivédése tagadhatatlanul izgalmasabbak egy átlagos matek óránál. Az itt töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz, amelynek tétje a gonosz Valdemort legyőzése – ahogy a sorozat további részéből kiderül, csupán egy időre.
 |
Az olvasót rabul ejti Harry világa, amely átjáró a valós és a varázsvilág között, hiszen minden egyes cselekménye a valódi világ leképezése, némi varázsos fűszerrel. Itt is vannak tanárok, csak különleges tantárgyakat tanítanak; lehet sakkozni, de a figurák is élnek – mi több, ha idegen játszik velük ellátják tanáccsal is. Harry is rajong az édességért, így hát csokoládé is van szép számmal a könyvben – igaz, ezek sem mindennapiak, ellenben mindenféle ízzel képesek meglepni az embert.
A varázsló tanoncok is gyűjtenek kártyákat, csak nem híres baseball vagy kosárjátékosokról, hanem nagy varázslókról és boszorkányokról. Nekik is vannak háziállataik – igaz, ezek is inkább varázslási kellékek és a mindennapi életben kevésbé népszerűek, de mégiscsak háziállatok. Sorolhatnánk még bőven a hozzávalókat, de csupán ezektől még nem lenne egyedi és megismételhetetlen Harry története.
A népszerűség másik titka alighanem abban rejlik, hogy a cselekmény szinte filmszerűen pereg, egyfolytában történik valami, az ember alig bírja kivárni a következő cselekményt, az újabb szálat vagy titokzatos alakot.
