Túl a depresszió okozta szenvedésen, a betegség igen veszélyes lehet: gyakori az öngyilkosság, a túlzott alkohol- vagy gyógyszerfogyasztás, a produktivitás csökkenése, tartós betegállomány, az egészségügyi szolgálat felesleges terhelése, és fokozott a megbetegedés és halálozás is.
A depressziók eredményes kezelése ezen szövődmények jelentkezését is lényegesen lecsökkenti.
A betegség kezelésének költségei ugyanakkor eltörpülnek a nem kezelt depressziós betegek okozta társadalmi károk mellett. A korszerű és biztonságos új antidepresszív gyógyszerek birtokában a depressziók döntő többsége ambulánsan is kezelhető, és ebben egyre nagyobb szerep jut a családorvosoknak.
Az orvosi értelemben vett (tehát felismerhető és hatékonyan gyógyítható) depresszió korunk egyik leggyakoribb betegsége. Nemzetközi és hazai adatok szerint a felnőtt lakosság közel 20 százaléka élete során legalább egy depressziós fázison átesik, és az ismétlődően zajló vagy krónikus depressziók száma is meghaladja a 10 százalékot. Ez Magyarországon 2 millió, ill. 1 millió embert jelent.
A depresszió nem azonos a rossz társadalmi közérzet által okozott többnyire jogos és motivált bosszúsággal. Ezt igazolja az a tapasztalat is, hogy az igen nehéz körülmények között élők többsége nem depressziós, míg a depresszióban szenvedők jelentős hányada az átlagnál lényegesen jobb körülmények között él.
A depresszió többnyire genetikai-biológiai hajlam talaján jön létre. Család-, ill. ikervizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a depressziók familiaritása nem a nevelési-, ill. szociális átörökítési mechanizmusok révén keletkezik. Magát a betegséget gyakran – az arra hajlamos egyéneknél – külső, provokáló tényezők, ún. negatív élet-események juttatják kifejezésre.
Az utóbbi két évtized vizsgálatai azt is igazolták, hogy a depressziós állapotok viszonylag jól körülhatárolható agyi biokémiai eltérésekkel járnak, és az ezekre előnyösen ható gyógyszerekkel (antidepresszívumokkal) sikeresen kezelhetők.
