és a depressziós beteg adekvát terápia híján 30-35 százalékos valószínűséggel öngyilkosság miatt hal meg.
Ugyanakkor számos vizsgálat adatai szerint a szakszerűen kezelt és gondozott depressziós betegeknél ez a rendkívül magas kockázat nagyságrendekkel csökken (0,5-2 százalék).
Kétségtelen, hogy a depresszió legtragikusabb következménye az öngyilkosság, emellett azonban számos egyéb komplikáció, ill. szövődmény is jelentkezhet (lásd Prológus c. cikk). Súlyosabb depressziók esetén (ez viszonylag ritka) depressziós téveszmék is felléphetnek (bűnösségi, elszegényedéses, nihilisztikus, üldöztetéses képzetek).
Téves az a nézet, amely a depressziót csupán a hangulati élet indokolatlan és tartós negatív irányú eltolódásával azonosítja. Bár ez a tünet – kisebb-nagyobb intenzitással – gyakorlatilag mindig jelen van, igen gyakoriak az egyéb szimptómák, mint pl. a szorongás, kognitív zavarok, vegetatív, ill. szomatikus tünetek (inszomnia vagy hiperszomnia, étvágytalanság vagy fokozott étvágy, fogyás, szexuális aktivitás csökkenése), valamint a szervi okokkal nem magyarázható nagyfokú fáradékonyság, erőtlenség, fájdalmak és egyéb testi szenzációk (fejfájás, mellkasi nyomás, torok-szorítás, hasi panaszok stb.).
