 |
– Elveszteni azt tudjuk, amit előzőleg birtokoltunk, magunkénak éreztünk, ami szeretetünk tárgya volt. A lélektan ezért tárgyvesztésnek nevezi mindazt, amit veszteségélményként élünk meg. Természetesen az elkerülhetetlen veszteségek közül legnehezebben a hozzánk közelálló személyek halálát tudjuk feldolgozni. Hasonló, bár alacsonyabb intenzitású élmények kísérik a munkahely elvesztését, egy házasság vagy párkapcsolat végét. S említhetem a kisgyerekeket, akik a kedvenc játék elvesztésekor ismerik meg ezt az érzést, vagy az időseket, akik veszteségként élik meg az öregedés tüneteit – mondja a pszichológus.
– Bár a gyász folyamata egyszeri, megismételhetetlen, és sokféle úton valósul meg, mégis, ennek az útnak vannak bizonyos állomásai és törvényszerűségei. Az első állomás általában a sokkélmény, a halál kiváltotta döbbenet bénultsága. A gyászoló csillapíthatatlanul magányos, gyakran dühös, lázadni próbál a megváltozhatatlan ellen. Ebben a stádiumban nagyon gyakori a tagadás is: „Ez nem lehet igaz, velem ez nem történhetett meg!” A következő állomás a tehetetlen beletörődésé. Ebben a szakaszban tapasztalható az, hogy a gyászoló elveszíti érdeklődését a külvilág iránt. Ilyenkor fogalmazódnak meg fejében önvádló gondolatok, magát teszi felelőssé a szeretett személy elvesztéséért. A lelki egyensúly fölborulása miatt ilyenkor nem ritka, hogy a testünk is tiltakozik különböző betegségek formájában. A harmadik szakasz a lábadozás és a felépülés ideje. Ilyenkor a kínok enyhülése már lehetővé teszi, hogy újraépítsük kapcsolatainkat a környezettel, visszatérjünk szokott életmenetünkhöz. A lelki felépülés akkor fejeződik be, amikor újra képesek vagyunk nyitottá válni és tervezni – állítja Klinger Mária pszichológus, aki elmondta azt is, hogy a sokktól a felépülésig tartó idő egyénenként változó, általában fél évtől egy évig tarthat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeken a szakaszokon a legtöbb gyászoló átesik. A gyásszal kapcsolatos lelki zavarról a pszichológus szakma akkor beszél, ha ez a folyamat valahol „elakad”, például a gyászoló tartósan nem képes megküzdeni a gyászt kísérő depresszióval. Ilyenkor érdemes szakember segítségét kérni.
(A gyász feldolgozásáról részletesebben olvashatnak a Családi Lap novemberi számában)
