2019. November 24.

Egy megelevenedett szecessziós festmény volt az orosz balett

A Ballets Russes dizájnere, a képzőművészként indult Leon Bakszt a múlt század tízes és húszas éveiben újította meg forradalmian a színpadi dekorációt. Díszletei, jelmezei bejárták a világot.

Szabó Sz. Csaba

Néhány napja írtunk már röviden a huszadik századi orosz táncművészet talán legsikeresebb exportcikkéről és egyik legfontosabb intézményéről, az 1909 és 1929 között Párizsban működő Ballets Russes-ről (ez magyarul egyébként egyszerűen annyit tesz, hogy Orosz Balett), amelyet a legendás impresszárió, Szergej Gyagilev alapított, és vezetett egészen haláláig. Az Európában és Amerikában is rendszeresen telt házak előtt turnézó társulatnak (amely 1912-ben mutatkozott be a magyar közönség előtt az Operaházban) olyan sztárjai voltak, mint Anna Pavlova, Vaclav Nyizsinszkij vagy – a korai időszakban – Ida Rubinstein, és mindig az európai és orosz komponisták krémjével dolgoztatott: Debussyvel, Prokofjevvel, Sztravinszkijjal, Ravellel, Satie-val, Darius Milhaud-val vagy Richard Strausszal.

A maximális hatáskeltéshez persze korántsem volt elég a zene és a tánc: az is kellett, hogy a produkciók látványvilága minimum a barokk koronázási ünnepélyek vagy az indiai esküvők szerény visszafogottságát idézze. Ehhez pedig Gyagilev tökéletes partnert talált a szentpétervári akadémián végzett orosz zsidó képzőművész, Leon Bakszt személyében. Noha Bakszt festőként is meglehetősen ismert volt, ma mégsem elsősorban megbízható portréistaként vagy kifinomult szecessziós zsánerművészként szokás rá emlékezni, hanem azért, mert a társulat első számú (habár nem egyetlen) díszlet-, színpadkép- és jelmeztervezőjeként ő álmodta színpadra a Ballets Russes előadásait. Festményszerűen színes és vibráló, szecessziósan burjánzó, és többnyire természetesen méregdrága kulisszái és kosztümjei túlzás nélkül forradalmi jelentőségűnek számítottak a maguk idejében: ugyanis ilyen látványos, elegáns és eredeti módon korábban talán még soha senkinek nem sikerült összehozni a távoli kelet romantikus egzotikumát a nyugati dekadenciával, a szimbolizmust az art nouveau-val vagy a görög tragédiák világát az orosz folklórral.