A lyocell anyagot már közel négy évtizeddel ezelőtt feltalálták, ám a divatipar csak az utóbbi néhány évben kapott igazán rá. Mára kimondottan sikk lett használni, olyannyira, hogy a márkák gyakran külön címkével is jelzik, ha egy termék ilyen textíliából készült. Igaz, egyáltalán nem nehéz felismerni enélkül sem, hiszen a külleme és tapintása is meglehetősen jellegzetes. Nem mellesleg pedig az, hogy a lyocell trendi lett, hosszú ideje az egyik legjobb dolog, ami a divatiparban történt.
Lyocell vagy Tencel
A lyocellt az American Enka vállalat fejlesztette ki, még 1972-ben. Az eredetileg Newcell nevet viselő anyagon a nyolcvanas években a brit Courtaulds Fibres szakemberei dolgoztak tovább, akkoriban kapta a Tencel nevet. A gyártási eljárást 1990-től elsőként az alabamai Courtaulds műselyemgyárakban alkalmazták. 1998-ban a Courtaulds vállalatot az Akzo Nobel vásárolta meg, két évvel később pedig a Tencel divízió az osztrák Lenzing AG tulajdonába került. A mai napig is ez a cég a világ legismertebb lyocellgyártója, akik Tencel®-ként forgalmazzák terméküket, ez az oka annak, hogy az anyagot ezen a néven is gyakran emlegetik. Valójában azonban maga az anyag a lyocell, míg a Tencel annak egy fajtája, lényegében egy márkanév.
Hogyan készül?
A lyocell gyakorlatilag egy természetes alapanyagokból előállított, speciális, környezetbarát műselyem. A gyártási eljárás lényege, hogy a keményfából (esetleg bambuszból vagy eukaliptuszból) nyert cellulózt úgynevezett N-metilmorfolin-N-oxidban oldják, majd ebből az oldatból húzzák a szálakat. Az előállítás a viszkózgyártásénál kevesebb vizet igényel, illetve teljesen zárt rendszerben történik, ezért nem jár káros anyagok kibocsátásával, az oldószer pedig csaknem teljes egészében visszaforgatható és újból felhasználható.
Miben jobb?
Azon felül, hogy már a gyártási folyamata is kíméli a környezetet, a lyocell szuperképessége, hogy egyesíti a természetes és a mesterséges szálak előnyeit. Soroljuk:
- Tartósabb, mint a természetes szálak.
- A legerősebb a cellulózból készült textíliák közül.
- Erősebb szerkezetű, ugyanakkor lágyabb tapintású és esésű, mint a pamut.
- Háromszor olyan erős, mint a viszkóz.
- Bőrbarát.
- Könnyed, szellős, nem fülled be.
- Enyhén fényes, mint a selyem, ám nem csúszkál.
- Nem nyúlik meg, nem veszíti el a formáját.
- Nem bolyhosodik.
- Gyűrődésálló.
- Kiválóan színezhető.
- Számos más anyag textúráját képes utánozni.
- Gépben mosható, de vegyileg is tisztítható.
- Biológiailag lebomló.
Lyocell a divatban
Bár más típusú textíliákat (például lakástextilt, műszaki textíliákat) is gyártanak belőle, a legsokoldalúbban kétségkívül a divatipar használja a lyocellt. Gyakran alkalmazzák egyrészt a farmer szellősebb alternatívájaként a nyári kollekciókban: ezek azok a bizonyos jellegzetes, világoskék darabok, melyek szabásukban, díszítéseikben is legtöbbször a farmer jól ismert stílusjegyeit viselik és sokszor a boltokban is a denim osztályon vagy kategóriában tartják őket.
Mint fentebb már említettük, a lyocell remekül színezhető, az esetek többségében azonban, ha nem világoskék, akkor is pasztell árnyalatokat kap, nagyságrendekkel ritkábbak az élénk vagy sötét színű darabok. Persze azért ha keresgélünk, találhatunk ilyeneket is.
A 100 százalék lyocell holmik mellett megtalálhatók a lyocell keverék vagy lyocellben gazdag elnevezésű darabok is, melyek esetében általában pamuttal, viszkózzal vagy elasztánnal keverik, de más variációk is előfordulnak. Ilyen formában már nehezebb felismerni, viszont még több – sokkal kevésbé környezetbarát – anyag kiváltására alkalmas.