Dolley Madison élete

Ma már magától értetődő, hogy az Egyesült Államok elnökének felesége a first lady, ez azonban nem volt mindig így. Az első három amerikai elnök házastársának még nem volt ilyesfajta titulusa. Általában úgy hivatkoztak rájuk, mint az elnökné, a hölgy, de George Washington feleségét leginkább egyszerűen Mrs. Washingtonként emlegették. Az első elnökfeleség, akivel kapcsolatban a first lady kifejezést használták, a negyedik amerikai elnök, James Madison neje, Dolley Madison volt. Igaz, csak a temetésén elhangzott gyászbeszédben nevezték így először, az utókor azonban őt tekinti a történelem első first ladyjének, aki már a mai értelemben véve is betöltötte az ezzel járó társadalmi szerepet, nem mellesleg pedig korának egyik divatikonja volt.

Dolley Madison (Forrás: VCG Wilson/Corbis via Getty Images)

Dolley Payne 1768. május 20-án született az észak-karolinai Guilford megyében, egy nyolcgyermekes, kvéker család negyedik gyermekeként. 1783-ban apja felszabadította a rabszolgáit, majd családostul a Pennsylvania állambeli Philadelphiába költöztek. A fiatal lány soha nem kapott hivatalos iskolai oktatást. 1790-ben feleségül mert John Todd, Jr. ügyvédhez, akitől két kisfia született. 1793-ban azonban a férje, annak családja, illetve az egyik gyermekük is meghalt sárgalázban. 

Időközben Philadelphia lett az Amerikai Egyesült Államok fővárosa. A fiatal, rendkívül szemrevaló özvegyet, aki számára az újraházasodás nem csupán opció, de gyakorlatilag létkérdés volt, 1884-ben egy régi barátja, Aaron Burr szenátor mutatta be a nála 17 évvel idősebb agglegény ültetvényesnek, James Madisonnak, aki  kongresszusi képviselői minőségében tartózkodott a városban. A megismerkedést gyors udvarlás követte, majd Dolley augusztusra elfogadta Madison házassági ajánlatát, szeptemberben pedig meg is tartották az esküvőt. Mivel azonban a férfi nem volt kvéker, Dolley-t új házassága miatt kiközösítette az egyháza. Frigyük boldog volt, és bár közös gyermekük nem született, James Madison szinte sajátjaként nevelte Dolley fiát.

Maga a kifinomultság

1801-ben, amikor James Madisont kinevezték Thomas Jefferson elnök államtitkárává, a család Washington DC-be, az új fővárosba költözött. Jefferson elnök neje, Martha azonban már évekkel korábban elhunyt, így szükség volt helyette valakire, aki betöltheti a háziasszony szerepét különféle eseményeken. Erre a feladatra pedig Madison államtitkár gyönyörű és intelligens neje tökéletes választás volt. Második házassága kezdetétől Dolley elhagyta a komor és konzervatív kvéker ruhatárat és a legújabb divat szerint kezdett öltözködni. Előnyös külső adottságaihoz kiváló stílusérzék párosult. „Úgy nézett ki, akár egy királynő. Lehetetlenség lett volna, hogy bárki is lekörözze őt kifinomultságban” – írták róla akkoriban.

Korának egyik divatikonja volt (Forrás: Getty Images)

Jefferson elnöksége alatt Dolley Madison számos előkelő fogadás és ünnepség lebonyolításában vett részt, melyekkel lenyűgözte a politikai elitet és kivívta még az elegáns londoni és párizsi társasági eseményekhez szokott vendégek tiszteletét is. Miközben az elnök inkább informális stílust képviselt, Dolley felismerte a diplomáciai protokoll és az illemtan betartásának szimbolikus fontosságát. A washingtoni társasági élet népszerű alakjává vált, akinek elragadó személyisége, kifogástalan modora és öltözködése is követendő példaként szolgált a legfelsőbb körökben mozgó hölgyek számára. 

Az elnökfeleség

James Madisont 1809-ben választották meg az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. Dolley Madison az elnökfeleségek közül az első volt, aki nyilvános jótékonysági kezdeményezéshez csatlakozott, amikor támogatást nyújtott az árva lányok otthonának létrehozatalához Washingtonban. Kiváló érzéke volt az emberekhez és a politikához is. Barátságokat kötött a legfontosabb – akár a férjével ellentétes álláspontot képviselő – politikusok feleségeivel, ezeken a kapcsolatokon keresztül pedig az elnök számára kedvező módon tudta befolyásolni a politikai döntéseket. Mindemellett az otthonteremtésben is jeleskedett: Benjamin Latrobe építész segítségével saját ízlése szerint rendezte be a Fehér Házat. Elképesztő érzékkel egyensúlyozott a két versengő eszme, így a demokratikus megközelítés, miszerint mindenkit egyenlő bánásmód illet meg, illetve az elitista megközelítés között, melynek hívei úgy vélték, az elnök házába csak kiváltságos személyeknek lehet bejárása. Hetente adott fogadásokat, ahová alacsonyabb társadalmi osztályok képviselőit is meghívta. Kiöltözött, majd megjelent a vendégek között és mindenkivel bájos könnyedséggel kommunikált, függetlenül attól, hogy az illető honnan érkezett.

Az 1812-ben kezdődött brit-amerikai háború idején, amikor a brit csapatok elérték Washingtont, az elnök és a kabinet elmenekült a városból. Dolley azonban a Fehér Házban maradt, hogy maga biztosítsa a fontos dokumentumok, valamint az értékes művészeti alkotások és ezüstök kimentését. Neki köszönhetően maradt épen többek között George Washington elnök legendás, Gilbert Stuart-féle portréja. Helytállása nyomán hamarosan nemzeti hőssé kiáltották ki. Azok után, hogy a britek felégették a város jelentős részét, beleértve a Fehér Házat is, Dolley Madison hamarosan újraindította a társasági eseményeket, melynek központja az elnöki pár ideiglenes lakhelye, az Octagon-ház lett. A cél az volt, hogy a pezsgő társasági élettel is kifejezzék: a történtek ellenére az Egyesült Államok erős maradt.

Dolley Madison megmenti a fontos dokumentumokat a brit-amerikai háború idején (Forrás: Stock Montage/Getty Images)

Az elnökség után

Madison elnök második ciklusát követően, 1817-ben a házaspár visszaköltözött montpelier-i birtokára. Dolley első házasságából született, munkakerülő fia, Payne Todd időközben vakmerően szórta a pénzt és elvárta, hogy családja fedezze a kiadásait. Végül az adósok börtönében kötött ki. Anyja és mostohaapja kénytelen volt eladni a földjét Kentuckyban, a montpelier-i ültetvény felét pedig elzálogosítani, hogy a tartozásait kifizessék. 

James Madison 1836-ban elhunyt. Az özvegy ezt követően még egy évig Montpelier-ben maradt és férje után maradt dokumentumok rendezésével foglalkozott. Ezt követően a fiára hagyta az ültetvény felügyeletét, ő maga pedig egyik nővérével, Annával visszaköltözött Washingtonba. Újra belevetette magát a társasági életbe, ami mindig is az ő terepe volt, az előkelőségek pedig valósággal imádták. Még a kongresszus tiszteletbeli tagjává is megválasztották, amire korábban nem volt precedens. Tisztelői közé tartozott Samuel Morse is, aki felkérte, hogy legyen ő az első magánember, aki távírón keresztül küldhet üzenetet.

Fia mindeközben azonban nem boldogult a birtok irányításával. Alkoholista lett, újra eladósodott és a néhai elnök értékes papírjainak eladásából próbált pénzt szerezni. Mivel azonban ezekre nem talált vevőt, végül eladta az egész ültetvényt, illetve azzal együtt a megmaradt rabszolgákat. 

Fotográfia a 80 éves Dolley Madisonról (Forrás: Encyclopaedia Britannica/UIG Via Getty Images)

Mindennek következményeképp élete utolsó időszakára Madison rendkívül szűkös anyagi helyzetbe került, ám számos támogatója akadt, akik tapintatos módon – például egy-egy élelmiszerkosárral vagy akár pénzzel – igyekeztek enyhíteni a nélkülözését. Még egy korábbi rabszolgája is – aki időközben megváltotta a szabadságát – visszajárt hozzá és egy-egy kisebb összeget juttatott neki.

1848-ban aztán a kongresszus megállapodott abban, hogy 25 ezer dollárért megvásárolja az özvegytől Madison elnök papírjait. Néhány hónappal később, 1849 júliusában Dolley Madison elhunyt. Gyászszertartásán az akkori elnök, Zachary Taylor nevezte úgy: a first lady.

Még több érdekes életút

• Florence Lawrence, a világ első női filmsztárja, aki feltalálta az irányjelzőt és a féklámpát
• Csak az agyával tudott szeretni a világ valaha élt legokosabb embere
• Egy rejtélyes milliomos mentette meg a magyar filmipart a háború után