Emlékszem, még óvodás lehettem, amikor volt anyukámnak egy csokoládé barna műszőrme kabátja, amit valami játékban – talán keresztrejtvénnyel – nyert. Finoman szólva nem voltunk valami tehetősek, úgyhogy a szép ruhadarab szentnek számított. Amikor néhanap felvette, úgy nézett ki benne, mint egy igazi dáma.
Aztán teltek az évek és nőttek a ruhaméretek, anyu pedig nem szeretett semmit „rőtögetni”, ahogy mifelénk mondják, inkább gazdát keresett a szűknek bizonyuló holminak. Mostanában aztán, amikor lázasan kerestem valami csajos, kellően sikkes kabátot az üzletekben, többször gondoltam nosztalgiával a barna bundára. Körbenéztem a Fortepanon, vajon találok-e valami hasonlót, és bár pont ugyanolyat nem leltem, viszont igazi kincsekre akadtam. Külön jó volt látni, hogy bár a ’70-es években is a barna, a szürke és a fekete volt a téli holmik alapszíne, azért néhány kifejezetten színes darabot is találtam.
Aztán fellapoztam a régi Nők Lapja-gyűjteményemet is, ahol szintén nagyon csinos darabok jöttek szembe, amiket simán elhordanék ma is. Nézzétek csak:
