Nevenka Fernández Netflix

A húszas éveim elején jártam, amikor először nekem szegezték a mondatot: a női nem igazából igent jelent. Külföldön éltem, amit azért tartok fontosnak megjegyezni, mert éppen próbáltam egy új szociális hálót kiépíteni magam köré, a barátaimat otthon hagytam. Ekkor történt meg először, hogy zaklatás ért.

Nagyon szerettem volna barátkozni, így örültem, hogy a munkahelyemen szerzett barátnőm bemutat a társaságának, rajtuk keresztül pedig még több társaságnak és így tovább. Az egyik buliban ismertem meg egy fiatalembert, aki nagyon kedves és előzékeny volt, jókat lehetett vele is beszélgetni, kedveltem a társaságát. Amikor másképp közeledett, először zavarodott mosolygásokkal konstatáltam, arrébb húzódtam. Nem akartam goromba lenni, hiszen én voltam ott a kívülálló, az idegen. Nehezen fogadtam el, amikor meghívott egy italra, de rám szóltak a többiek, hogy ebben nincs semmi, itt így szokás, a lányok nem fizetnek. Lényeg, ami lényeg, a fiú egyre jobban próbálkozott, én pedig semmiféle intim kapcsolatot nem akartam akkoriban sem vele, sem mással. Az első szerelmi csalódást próbáltam kiheverni, barátokra volt szükségem, ezt mindenkinek el is mondtam, nem árultam zsákbamacskát. A sokadik nemleges válasz után sem tágított, telefonon, üzenetekkel zaklatott, majd erőszakosan megpróbált megcsókolni, amire már taszítást alkalmaztam. Ekkor hülye kurva lettem, és nemcsak az, hanem meg is zsarolt: a barátnőmről tudja a titkát, elmondja mindenkinek és majd úgy intézi, mások megtudják, tőlem tudja. Nem volt igaz, gyermeteg a módszer, de napokig, hetekig nem aludtam miatta. Nem az én hibám volt, mégis felelősnek éreztem magam azért, hogy azt az embert „bajba sodrom”, aki felkarolt, amikor egy idegen környezetbe kerültem. A dolog végül robbant, de a barátnőmnek volt annyi esze, tudta, hogy semmi közöm nincs hozzá, még sajnált is. Szerencsém volt, hogy ennyivel megúsztam, az illetőt pedig soha többé nem kellett látnom. Később, szépen, lassan (nem volt könnyű folyamat) megtanultam automatikusan menekülni a hasonló helyzetekből. Nem volt több kedves mosoly a nem kívánt közeledésekre, ha a jólétemet vagy munkámat veszélyeztette, rögtön segítséget kértem (és még így sem volt mindig egyszerű ezeket kezelni).

Nevenka Fernández esete az enyémnél sokkal, de sokkal súlyosabb. Már ha ilyen történeteknél kell mértéket mondani (valószínűleg nem).

Nevenka volt ugyanis az első nő Spanyolországban, aki ki mert állni egy magas pozícióban lévő politikus ellen és feljelenteni őt szexuális zaklatásért. Mert a férfi nem fogadta el, amikor azt mondta neki: nem. 

A több mint 20 éves történetről most a Netflix mutatott be dokumentumfilmet, aminek a végéből kiderül, Nevenka végső győzelme sajnos keserédes.

24 évesen a városházán 

Nevenka Férnandez középosztálybeli családból származott, éppen az egyetemen tanult, amikor szülei szóltak neki, hogy a polgármesteri szék várományosa, családi ismerősük, az apjával egyidős Ismael Fernández embereket keres maga mellé a választási listára. Ponferrada, Nevenka szülővárosa, alig 65 ezer lakosú, nagyon sokan ismerik egymást, így csak kissé lepte meg a fiatal nőt, hogy szakirányú végzettség és semmiféle, politikában töltött gyakorlat nélkül érdeklődnek iránta. Nem sokan jártak Madridba akkoriban egyetemre a kisvárosból (auditálást és vállalati gazdaságtant tanult), Nevenka betudta ennek az ajánlatot.

Lényeg, ami lényeg, Nevenka a maga 24 évével a városháza egyik főtanácsosa lett az újdonsült, nagy többséggel megválasztott jobboldali polgármester mellett. Rajta kívül több nő is volt a tanácsban, a vezetőség igyekezett megfelelni a női kvóta növelésének. Nevenka pedig emiatt sem gyanakodott semmi rosszra.

Elkezdődött a munka, Nevenka nagyon élvezte, minden energiájával a feladatra összpontosított. Pár hónap sem telt el, amikor kiderült, hogy a nőcsábász hírében álló polgármester (aki mellesleg a ponferradai éjszakai élet ura is volt, számos nightclub tulajdonosa…) érdeklődni kezdett iránta. Kitüntetett figyelemmel látta el, ám amikor felesége elhunyt, a férfi gőzerőre kapcsolt és folyamatosan nyomult a fiatal, tehetséges és rendkívül csinos Nevenkánál.

Ismael Álvarez és Nevenka Fernández (Fotó: Netflix)

A nőt nagyon megfogta a férfi intellektusa, mentorként tekintett rá és sajnálta a szomorúsága miatt, amit a felesége elvesztése után érzett. Nevenka egy ponton túl szakított barátjával és beadta a derekát, kapcsolatot létesített a polgármesterrel.

„Ahogy elkezdtünk járni, rájöttem, hogy ez nem az, amit akarok. Nem éreztem magam kényelemben, boldogan. Ezért hamar véget is vetettem a viszonynak” – mondta a filmben Nevenka.

És itt kezdődött a valódi kálvária.

Szeretlek, gyűlöllek, megölöm magam

Ismael Álvarez narcisztikusok eszközeit használva lassú, módszeres zaklatásnak tette ki Nevenkát. Leveleket, üzeneteket hagyott neki, hol kedveseket, hol durvákat és erőszakosakat. „Miért nem szexelhetünk akkor is, ha te nem érzel irántam semmit. Engem nem zavar” – írta az egyikben a polgármester. „Ha egy igazi büdös kurva vagy velem, én is egy igazi rohadék leszek veled” – írta egy másikban. Volt alkalom, amikor egy üvegnyi nyugtatóval fenyegetőzött, hogy beveszi mind, ha Nevenka nem tér vissza hozzá.

Nevenka a filmben elmondja, mivel a társadalmi légkör (2001-et írtunk) ezt sugallta a nőknek, felelősnek érezte magát azért, ami vele történik. Úgy gondolta, magának kereste a bajt, ő tehet arról, hogy a polgármester napi 34 hívást indít a telefonjára, tucatnyi üzenetet küld, és szó nélkül tűrte, amikor az ellenzéki képviselőkkel folytatott gyűlésen a felettese megalázta, papírhalmot dobott felé.

Az előbbi jelenet igencsak feltűnt a spanyol szocialistáknak (PSOE), és városi szóvivőjüknek, Charo Velascónak is, aki később Nevenka segítségére sietett.

Elítélték a volt polgármestert, amiért exe erotikus fotóit szétszórta a városban

A fiatal nő egyre nehezebben bírta a zaklatást, ami egy kollégája esküvőjén tetőzött. A vidéki lagzira érve derült ki, hogy a polgármester úgy intézte, egy szobában legyenek. „Megszorítások vannak az önkormányzati büdzsében” – magyarázta az addigra már teljesen kikészült Nevenkának. A férfi aznap éjjel befeküdt Nevenka mellé, majd onanizálni kezdett. A nő mozdulni sem tudott, sokkot kapott, csak sírt és sírt.

Ezután az eset után történt, hogy Nevenka nem ment haza, hanem Madridba menekült egy egyetemi jó barátjához (aki mára a férje lett). Nem mondott semmit, de a férfi észrevette, hogy valami nagyon nem stimmel. Látta, hogy a telefonja folyton csörög, a polgármester hívja. Nevenka már csont és bőr volt, szeme alatt sötét karikák. Olyan rosszul volt, hogy pár napnyi madridi tartózkodás után hét elején nem a munkahelyére ment vissza, hanem kórházba, pszichiátriára került súlyos pánikrohamokkal. A szakorvos Nevenka ágálása ellenére betegszabadságra küldte, javasolta neki, hogy járjon terápiára.

Barátja hiába próbálta, nem tudta rábeszélni, hogy maradjon még, vagy lépjen ki a munkahelyéről. Nevenka pár hét után visszaállt dolgozni. De a helyzet nem javult, sőt, egyre rosszabb lett. Ekkor döntött úgy, hogy elmondja a nyilvánosság előtt, hogy mi történt vele, mert ha nem teszi, belehal, esetleg megölik, ellehetetlenítik.

Bár a bíróságon győzelmet aratott, a népítélet miatt el kellett menekülnie hazájából (Fotó: Netflix)

Mielőtt meglépte volna azt, amire addig nem volt precedens Spanyolországban, az ellenzéki szóvivőhöz, Charo Velascóhoz fordult. Elmesélte neki, mi történt vele, kikérte a tanácsát és kérte, ne használják fel ellene. Akkoriban ez egy hihetetlen szolidaritási gesztusnak számított, hiszen ezzel az információval ők maguk szoríthatták volna sarokba az opponens polgármestert. De Charo Velasco Nevenka mellé állt: 

Álvarez így nem is értette, hogy amikor Nevenka nem jelent meg a tanácsülésen, miért nem kérdezett rá egyetlen ellenzéki sem, hol van, miért nem dolgozik a hármas számú embere. „Láthatóan zavarta, hogy nem sározhatja Nevenkát” – mondta Charo Velasco a filmben, majd hozzátette, a polgármester megoldotta másképp: Nevenka nem létező gyógyszerfüggőségéről terjesztett el pletykát a városban, „megelőző csapást mérve rá”.

Hat hónappal a zaklatás kezdete után a láthatóan megtört Nevenka egy sajtótájékoztatón mondta el, hogy PTSD-ben, depresszióban szenved, aminek oka a polgármester ellene irányuló szisztematikus zaklatása, ezért lemond a pozíciójáról a Városházán, Ismael Álvarezt pedig feljelentette.

Ha már egyszer igent mondott, nem mondhat később nemet

Nevenka tudta, mi fog következni: kollégái, köztük számos nő, és a város nagy része ellene fordultak. Csinos volt és kapcsolata is volt a polgármesterrel, így aztán: túloz és hazudik. Ez volt a logika. Nem értették, hogy a nem, még ha egy igen után is jön, nemet jelent.

Olyan logika volt, amit a bírósági tárgyaláson maga a népet képviselő ügyész is előhozott. Ahelyett, hogy a vádlottat szorongatta volna, Nevenkának ment neki. „Nem egy bolti eladóról beszélünk, akinek tűrnie kell, hogy fogdossák a seggét, mert kenyeret kell adnia a gyerekeinek” – esett neki Nevenkának a férfi, és ez csak egy a borzalmas érveléséből. A bíróság előtt a polgármester támogatói, köztük sok nő azt skandálta: „Engem nem zaklat senki, ha nem akarom!” Az áldozathibáztatás iskolapéldája zajlott a városban.

„Végül is nem erőszakoltak meg” – a kortárs nemi bántalmazás gyakoribb, mint hinnénk

Végül a bíróság nemcsak hogy leváltotta a szexista kirohanásokat tevő ügyészt (az országos sajtó nyomására),  de a végén a rengeteg bizonyíték fényében (hívások, üzenetek, levelek) elítélte a polgármestert, akinek pénzbüntetést kellett fizetnie. A férfi – pártja nyomására – azonnali hatállyal lemondott, de a mai napig nagy népszerűségnek örvend Ponferradában.

Ami Nevenkát illeti. Bár megnyerte a pert, nem maradhatott szülővárosában. Munkát nem kapott, az emberek kiutálták, még saját szülei, akik ugyan melléálltak, sem tudták megérteni, ami vele történt. Így kénytelen volt elmenekülni, Írországban telepedett le a már említett férjével. Két gyerekük született.

(Kiemelt kép: Netflix)