A tükör történelme

Egyes tudományos elméletek szerint a reflexiókhoz való vonzódásunk evolúciós eredetű: azért szeretjük a csillogó, illetve visszatükröződő felületeket, mert emlékeztetnek bennünket az éltető vízre. Maguk az első tükrök is természetes vizek, illetve kezdetleges edényekben összegyűjtött vizek tükröződő felületei lehettek, melyekben már az ősember is megpillanthatta a képmását. A tudomány mai állása szerint az első, már ember által alkotott tükrök i.e. 6000 környékén Anatóliában készültek, sima, fényes felületűre csiszolt obszidiánból. Ilyen kezdetleges tükröket találtak korabeli női sírokban a törökországi Çatalhöyük környékén végzett ásatásokon. 

Bronz tükör az i.e. 4. századból (Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)

I.e. 4000 környékén Mezopotámiában csiszolt rézből készítettek tükröket, úgy 1000 évvel később pedig már az egyiptomiak is használtak hasonló, fényesre csiszolt fémlemezeket tükör gyanánt. Kínában és Indiában a bronz mellett az ón és a réz ötvözetéből, úgynevezett speculum fémből is gyártottak tükröket. Mivel a nemesfémek, illetve a speculum fém igen drágák voltak, illetve a tükrök előállítása is nehéz volt, ezért ebben az időszakban ezek birtoklása még a gazdagok kiváltsága volt. A rézből és bronzból csiszolt tükrök az ókori Rómában, illetve Görögországban is elterjedtek.

A fémtükrök nagy hátránya volt azonban, hogy könnyedén oxidálódtak, és így rövid idő alatt elhomályosodtak és használhatatlanná váltak. Az i.sz. 1. században Rómában, illetve Libanonban kezdtek kísérletezni azzal, hogy nátrium-mész üveggel, illetve fúvott üveggel vonják be a fémeket: az üveg megvédte a fémfelületet a karolódástól és a szennyeződésektől. Ezek voltak az első üvegtükrök.

Ókori görög váza, tükörképét csodáló ember mintájával (Fotó: Wikipedia)

Misztikum és babonák

A tükröt már az ókortól kezdve misztikus tárgynak tartották, mely magát a lelket jelképezte. Számos hiedelem, illetve mítosz kapcsolódott hozzá. Ebből az időszakból származik például a babona, miszerint ha összetörsz egy tükröt, az hét év balszerencsét hoz, egy római legenda ugyanis úgy tartja, hogy a lélek hétévente újul meg. A görög mitológiában is több ponton megjelenik a tükör: Dionüszoszt például a tükörképébe feledkezve ejtik csapdába a titánok, míg a nimfákat elutasító Narkisszosz – aki máig is az önimádat jelképe – egy folyó víztükrében megpillantva magát a saját tükörképébe szeret bele, majd változik kínok közepette nárciszokká. Vénuszt, a szerelem istennőjét szintén gyakran ábrázolták tükörrel a kezében.

Ókori római Vénusz ábrázolás, tükörrel (Fotó: CM Dixon/Print Collector/Getty Images)

A korai középkorban aztán vallási okokból a tükrök használata visszaszorult, mivel azokat a hiúsággal azonosították, illetve úgy tartották, hogy az Ördög az üvegtükrök másik oldaláról figyeli a világot.

Mérgező ragyogás

Az üveggyártás technológiájának fejlődésével azonban a 13. század környékén az üvegtükrök is visszatértek. A francia üveggyártók üvegfújással és gyors forgatási technikával készítettek sík üveglapokat, melyeket aztán téglalapokra vágtak. A módszert Németországban fejlesztették tovább, majd Velencében tökéletesítették. A muranói mesterek kidolgozták a lapos tükör technikát, melynek lényege az volt, hogy üveglapra hártyavékony ólomlemezt illesztettek, amire aztán higanyt öntöttek. Így jött létre az amalgám – vagy foncsor –, mely csak egy egészen vékony fémbevonatot képzett az üveglap hátoldalán. Később egy különleges, aranyból és bronzból készült fényvisszaverő keveréket is feltaláltak, melynek köszönhetően a tükörben látható kép ragyogóbb volt, mint a valóság.

Jan Van Eyck: Arnolfini házaspár című 1434-es festményén is látható egy korabeli tükör (Fotó: Christophel Fine Art/Universal Images Group via Getty Images)

A 16. századra Velence lett a tükörgyártás központja, egy velencei tükör ára pedig az aranyéval vagy épp a legelismertebb reneszánsz művészek festményeinek árával vetekedett. A szó szoros értelmében véve méregdrága tükrökért azonban a készítőik is nagy árat fizettek, ugyanis az erősen mérgező anyagokkal, különösképp a higannyal való mindennapi munka tönkretette az egészségüket: gyakran légúti- és veseproblémákat, de depressziót, személyiségváltozásokat, olykor hallucinációkat is okozott.

Velencei tükör (Fotó: DeAgostini/Getty Images)

Az európai uralkodók körében népszerűvé vált a tükrök gyűjtése, miközben jelentős erőfeszítéseket is tettek azért, hogy kiderítsék a tükörgyártás titkait, megtörve ezzel a velenceiek monopóliumát. Úgy tudni, végül XIV. Lajos francia király miniszterének, Jean-Baptiste Colbert-nek sikerült megvesztegetnie és Franciaországba csábítania három muranói mestert. A franciák gyorsan és eredményesen sajátították el a velencei gyártási technikákat, majd tovább is fejlesztették azokat. Míg a velenceiek üvegfúváson alapuló módszerrel dolgoztak, a franciák már az üvegöntést alkalmazták.

A versailles-i kastély tükörterme (Fotó: Getty Images)

Az 1700-as évek második felében, az ipari forradalom idején a francia, majd a német és cseh műhelyekben is megkezdődött a tükörgyártás iparosítása. 1835-ben aztán Justus von Liebig német kémikus feltalálta az üveg ezüsttel való bevonásának technikáját. Ezt a metódust hamarosan alkalmazni kezdték a tömeggyártásban, aminek következtében a tükrök a korábbinál jóval szélesebb rétegek számára váltak elérhetővé. A tükörgyártásban manapság már számos különféle technológiát használnak, melyek közül azonban számos módszer ma is Liebig találmányán alapul.

Pablo Picasso: A lány a tükör előtt (Fotó: pablopicasso.org)

Ihlet és praktikum

Az évszázadok folyamán művészek hosszú sorát ihlették meg a tükrök. Többek között Édouard Manet, Tiziano, Pablo Picasso és Diego Velázquez is készített tükröket is ábrázoló festményeket, ahogy irodalmi művekben, később filmekben is kitüntetett szerep jutott az – általában elvarázsolt vagy épp elátkozott – tükröknek. Az építészetben és az enteriőrdizájnban szintén több száz éve alkalmazzák őket, ahogy ott vannak számos orvosi eszközben, nélkülözhetetlen szerszámokban, de a popkultúrában is elfoglalták a maguk helyét, gondoljunk csak például a diszkógömbökre. Praktikus és dekorációs – vagy akár egyszerre mindkét – funkciót betöltve, teljesen magától értetődő módon vannak jelen a mindennapjainkban. Ha igazán fel akarjuk fogni a jelentőségüket, gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha egyik pillanatról a másikra mindenhonnan eltűnnének, a púderdobozoktól és fürdőszobák falától kezdve a gardróbszekrényeken és a visszapillantókon át egészen a felhőkarcolók homlokzatáig…

Okostükröt tesztel egy nő a CES 2019 kiállításon (Fotó: Justin Sullivan/Getty Images)

A legújabb kor a tükrök és a képernyők között vont – sok szempontból valóban magától értetődő – párhuzamot. Egyrészt az okostelefonokban ma már alapfelszereltségnek számítanak a tükörként is használható szelfikamerák. Másrészt megjelentek a piacon az okostükrök, melyek a tükör hagyományos feladatán túl kijelzőként is funkcionálnak. Mutatják többek között a dátumot és pontos időt, a hőmérsékletet, de beállíthatunk rajtuk emlékeztetőket, kapcsolódhatunk velük az internetre, olvashatunk üzeneteket, híreket, egyes modelleken videókat is lejátszhatunk, vagy elérhetjük az okotelefonunkon lévő applikációkat, sőt hívásokat is indíthatunk. Léteznek emellett speciális tudással felszerelt változatok is, melyek például a bőrápolást vagy épp a ruhapróbát segítik a legmodernebb technológiával. És bár ezek a berendezések ma még inkább luxuscikknek számítanak, idővel ez is minden bizonnyal változni fog. 

Források: Mirrorhistory, Longreads, Wikipedia

Még több történelem

• 8 szépségápolási termék, ami több száz éve nem ment ki a divatból
• Amit Dior és a punkok is imádtak – Az állatminták divattörténete
• Szégyentelen színek – a hajfestés történelme