Az igazi bikini átfér egy gyűrűn – van, aki börtönbe került miatta, mégis mindenki hordja

Nagymamakorú az egyik legkedveltebb fürdőruhafazon, az első bikinit, legalábbis, amit annak is hívtak, ugyanis 1946 nyarán mutatták be. Persze a kétrészes fürdőruhák története sokkal, de sokkal messzebbre nyúlik vissza. Vannak, akik bizonyítékképpen említik azt a Çatalhöyükből, egy újkőkorszaki településről származó leletet, ami egy leopárdtrónon ülő női alakot formáz, de az ókorból is maradtak fenn olyan ábrázolások, amelyeken a nők bikiniszerű öltözékben láthatók, a leghíresebb ezek közül a kulturális világörökséghez tartozó Villa Romana del Casaléban található. 

„Az ókori Római Birodalom hölgyei azonban már ismerték a fürdőruhát, méghozzá a nadrágocskából és a melltartóból álló kétrészeset — a felsőrészt mamillarénak, az alsót subligarnak nevezték — és ebben fürdőztek nemcsak a tengerben és a nyilvános fürdőkben” – idézte fel a kezdeteket az Amerikai Magyar Világ 1975-ben.

Az idők változtak, a századfordulón a közbotrányokozáshoz pedig az is elég volt, ha valakinek a fürdőruhája láttatni engedte az alakját, Annette Kellerman ausztrál úszónőt és előadóművészt 1907-be le is tartóztatták egy bostoni strandon, mert egy egyrészes, testhezálló fürdődresszt viselt. Igaz, közben Európában egyre elfogadottabb lett, hogy a nők ehhez hasonló öltözetben mutatkozzanak, a fürdőruhák mérete pedig egyre tovább és tovább csökkent, és ennek az egyik oka az volt, hogy állítólag Coco Chanelnek köszönhetően – kezdett divatba jönni a napbarnított bőr.

„1900 táján még megbotrán­koztató ledérségnek számított, ha a fekete lüszternadrág alól kivillant a nők bokája a strandon! 1915-ben azonban a Cote d’Azur fürdőhelyein új – s ezúttal egészséges – divat született: a lebarnulás divatja, amely hamarosan elterjedt a világ valamennyi fürdőhelyén.”

Ugyan idővel megjelentek a kétrészes fürdőruhák is, az alsórészük azért – főleg mai mércével – decensnek volt mondható, a köldök sem látszódott.

Majd elérkeztünk 1946-hoz, és ahogyan a divat világában többször is, itt is összekuszálódnak a szálak, vajon Jacques Heim divattervező vagy Louis Réard gépészmérnök a bikini igazi atyja? Jacques Heim francia divattervező, akinek saját üzlete volt Cannes-ban, 1946 májusában mutatta be Atome (vagyis Atom) nevű kétrészes modelljét, amit úgy reklámozott, mint a világ legkisebb fürdőruhája.  Sajnos ez a szlogen gyorsan elévült, ugyanis 1946. július ötödikén Louis Réard „ledobta az atomot” azzal, hogy a Párizs egyik közkedvelt fürdőjében, a Piscine Molitorban bemutatta saját tervezésű, a megszokottnál apróbb fürdőruháját, amit Bikini-atollról nevezett el, ahol az Egyesült Államok éppen akkor kezdte el az atombombák tesztelését.

– indokolta a névválasztást Réard.

A merész dizájn miatt nem volt könnyű modellt találnia, végül egy párizsi kaszinó táncosnője, az akkor 19 éves Micheline Bernardini lett a főszereplője ennek a fontos divattörténeti eseménynek. Bernardini, hogy minél jobban érzékeltesse a bikini méreteit, egy gyufásdobozt tartott a kezében. Az esemény után az alkalmi modell állítólag mintegy 50 ezer rajongói levelet kapott, Réard pedig szabadalmaztatta a bikinit.

Persze magának a bikininek rengeteg rajongója akadt, de sokan voltak, akik egy merész, erkölcstelen ruhadarabot láttak benne. Több, főként katolikus országban, például Olaszországban és Spanyolországban meg is tiltották a nőknek, hogy bikiniben menjenek strandra, és Hollywoodban sem nézték jó szemmel ezt a „szabadosságot”, az  1930-ban bevezetett Hays-kódex ugyan engedélyezte a kétrészes ruhákat, de megtiltotta, hogy a filmvásznon a köldököt mutassák, és később is csak azután lehetett levetíteni bizonyos filmeket, miután kivágták belőlük a bikinis jeleneteket.

– írt a bikiniről az 1950-es években a Das Moderne Mädchen magazin. 

Ekkoriban történt az is, hogy óriási botrányba fulladt Miss World szépségverseny elődje, a Festival Bikini Contest is amikor ugyanis a győztest, a svéd Kiki Håkanssont bikiniben koronázták meg, több ország azzal fenyegetőzött, hogy visszahívják a delegáltjaikat, és még a pápa is elítélte. A bikininek így mennie kellett, helyette estélyi ruhát kellett viselnie a versenyzőknek.

Persze Réard nem ment csődbe, sőt számítása nagyon is bejött, nagyon jól ment az üzlet, és állítólag neki köszönhetjük azt az igen érzékletes definíciót, miszerint

egy kétrészes fürdőruha nem igazi bikini, hacsak nem lehet áthúzni a jegygyűrűn.

Az, hogy a bikini ekkora siker lett, nagyban köszönhető a korabeli színésznőknek, például Brigitte Bardot-nak, akit 1953-ban a cannes-i filmfesztiválon bikiniben fotózták le a tengerparton.

„Akkor úgy tűnt, hogy a für­dőruha már nem lehet kisebb. A tervezők óvatosságra intet­ték a nőket, divatszabályokat alkottak arról, ki viselhet kisebb vagy nagyobb fürdőruhát. A nők többsége azonban – bár legelőször kicsúfolta, kinevette a legújabb divatot – rövidesen mindent elköve­tett, hogy megszerezze a leg­divatosabb formát. Aztán B.B. megjelent alig bikiniben. Képe bejárta a világsajtót, s természetes, hogy a következő szezonban a nők követték, akár volt olyan alakjuk, mint a nagy filmsztárnak, akár nem” – írta a Magyar Ifjúság bikinitörtneti összefoglalójában 1970-ben.

Persze más színésznők, köztük Rita Hayworth és Ava Gardner is figyelmet kaptak a sajtóban, amikor bikinit viseltek, és a márkák ezt ki is használták, volt olyan cég, aminek maga Marilyn Monroe szerepelt a reklámjában. És közben Hollywood is megengedőbb lett: ne emlékezne Ursula Andress kétrészes, fehér fürdőruhájára az 1962-es a Dr. No című James Bond-filmből, amiért egyesek vagyonokat is adnának. vagy arra a szarvasbőr bikinire, amelyet Raquel Welch az 1966-os Egymillió évvel ezelőtt című filmben viselt, vagy éppen arra nem sokat takaró darabra, amit Carrie Fisher Leia hercegnőként viselt a Jedi visszatérben.

Időközben pedig megjelentek a bikini különböző változatai, például a trikini, ami átmenetes az egyrészes és kétrészes fürdőruhák között, és amiben a barnulás egy kicsit nagyobb kihívást jelenthet, a tangafazonú bikinialsók, amelyek a mai napig képesek megbotránkoztatni az embereket.

„A szá­zad eleji hölgyek még kalapban, nyakig érő dresszben szelték a Ba­laton hullámait. Azután egyre kevesebbet takart el a trikó, míg néhány éve megjelent a mono­kini. (Ez utóbbi, igaz, csak egyes nyugati or­szágok strandjain.) Mi­vé zsugorodott volna a fürdőruha, ha ez az irányzat tovább tart?” – írta a Tükör magazin 1971-ben.

Nem tudni, mennyien gondolnak így a bikinire, de vannak, akik szerint a legnépszerűbb fürdőruha tulajdonképpen a női emancipáció egyik jelképe. És érdekes bizonyítéka ennek a topless fürdőruha vagy monokini, amit az osztrák származású amerikai divattervező, Rudi Gernreich álmodott meg az 1960-as években. Gernreich a monokinit az elnyomó társadalom elleni tiltakozásként tervezte, és amikor 1964. június 3-án a Women’s Wear Daily című lapban megjelent az első fotó a modellről, nagy vitát váltott ki az Egyesült Államokban és más országokban. Mivel a monokini részéről politikai állásfoglalás, nem tervezte, hogy kereskedelmi forgalomban is kapható lesz, de mégis több ezer darab készült belőle.

„Úgy tűnik, Amerikában valóban megérett a korszellem, a bikini felső részének kikü­szöbölésére,  mert az új für­dőruhát valósággal szétkap­kodták. Clevelandben, a Halley Brothers áruház egy óra leforgása alatt eladta az első küldeményt. Allentownban nemcsak fiatal nők ro­hanták meg az áruházat, hanem idősebbek is. Az előb­biek azért, hogy idejekorán új fürdőruhát vásároljanak, az utóbbiak, hogy tüntesse­nek az egyrészes bikini ellen. Az egyébként puritán Angliában is sok híve van az új fürdőruha-divatnak, európai strandokon azonban eddig még senkit sem láttak felső­rész nélküli fürdőruhában. Az új divatőrület a hatósá­gokat is foglalkoztatja. Né­hány amerikai államban be­tiltották, máshol nem törőd­nek vele. hogy ki hogyan és miben fürdik és napozik. Angliában a rendőrség hiva­talból nem üldözi, csak feljelentés alapján jár el, vagyis abban az esetben, ha valaki annyira megütközik a szabad női kebleken, hogy a hatóság közbelépését kéri” – írt a Magyar Szó Gernreich monokinéjéről 1964 nyarán.

A párhuzamos valóságokra pedig jó példa az, hogy hiába kapkodták el, csak két olyan esetről van tudomásunk, amikor nyilvánosan hordták ezt a darabot, és az egyik alkalommal viselőjét, Toni Lee Shelley művészmodellt le is tartóztatták, mert ebben mert megmerítkezni a Michigan-tóban. A kor hírességei erre pedig így reagáltak hírre az Új Kelet szerint:

Vivien Leigh: „A japán nők meztelen felső-testtel fürödnek a tengerpartokon. Miért fárasszuk mi magunkat…”

Debbie Reynolds: „Nem hiszem, hogy elterjed a felsőrész nélküli fürdőruha. A nők nagy többsége nem olyan, amint azt a férfiak fantáziájukban elképzelik… és éppen ezért ajánlatos, hogy a nők igenis eltakarják magukat...”

Kim Novak: „Vagy mindent, vagy semmit…”

A fenti nyilatkozattokban tetten érhető kettősség pedig a mai napig jelen van társadalmunkban, hiszen a női test még mindig egy háborús övezet, rengeteg vitát generálnak a vele kapcsolatos kérdések, ami az egyik embernek tárgyiasítás, az másnak a szabadsága megélése.

Érdekes párhuzam például, hogy akárcsak 1951-ben, 2018-ban is volt egy szépségverseny, ahol betiltották a fürdőruhás vonulást, a Miss America szervezői arra hivatkozva döntöttek így, hogy ne csak a külsőségekről szóljon a megmérettetés. Történt mindez azután, hogy a versenyt szervező céget le kellett mondaniuk, mert kiszivárgott, hogyan becsmérelték egymást között a lányokat. Mindeközben a világ legismertebb fürdőruhás magazinja, a Sports Illustrated fürdőruhás kiadása, aminek a bikini állítólag nagyon sokat köszönhet, szintén igyekszik megfelelni a változó időknek, az utóbbi években szerepelt már hasábjaikon plus-size és idősebb modell is, legújabb számukban egy transznemű modell is látható. „Annak a jelképe, hogy mindenkinek joga van szeretni és vállalni önmagát” – hangsúlyozták a szerkesztők.

Mindeközben még mindig olvasni arról, hogy embereket szégyenítenek meg amiatt, mert bikinit viselnek, de nem azért, mert a szabályokat áthágva nem a megfelelő helyen jelentenek meg fürdőruhában, amiért egyébként több, turisták által látogatott régióban büntetés jár, hanem csakis a külsőségek miatt. Nagyon kényes téma továbbra is az, hogy szabad-e gyereknek bikinit hordani, mennyire szexualizálja a kislányokat az, ha ilyen fürdőruhát hordanak. 2013 júniusában Gwyneth Paltrow dobott piacra olyan bikiniket, amiket 4-8 éves kislányok is hordhatnak, és komoly kritika érte emiatt, ahogyan  2002-ben az Abercrombie & Fitch márkát is, amiért gyermekméretű tangabikiniket árult.

Bikini vagy nem bikini, ez itt a kérdés:

• Bikini vagy úszódressz? – Így válassz fürdőruhát testalkatodra
• Kéne egy új bikini? Plázázás helyett inkább fogadd meg az influenszer ötletét!
• 10 fürdőruha fazon, ami meghatározza 2021 nyarát