Merő Péter balettművészből lett divattervező, aki Berlinből költözött haza, hogy egyre sokasodó megrendeléseinek bázist találjon, miközben márkává nőtte ki magát.
Mindennek már hét éve, akkor indult útjára saját nevét viselő szalonja. Tavaly márciusban nagyot lépett előre, új, nagyobb üzletet nyitott, pech, hogy a legrosszabbkor, a Covid kirobbanásának előestéjén. Luxusmárka ide vagy oda, a magyar piac kicsi, a számlák pedig nagyok, ezt a szalon is megérezte. A soha véget érni nem akaró hónapok azonban mégiscsak elteltek, és mint elmondta, tavasz óta az elegáns rendezvények, családi események száma megugrott, ismét igény lett a Merő ruhákra. Apropó, családi események. Ha létezik Az év esküvői ruhája plecsni, azt biztosan az ő kreációja kapná, kevés menyasszonyi ruha iránt érdeklődtek annyian, mint az elmúlt napokban Várkonyi Andreáé után. Nem hagyhattam ki, természetesen erről is kérdeztem.
Tudható rólad, hogy a divat fontos szerepet játszott az életedben már azelőtt is, hogy divattervező lettél volna, sőt, igazi karrierváltás a tied, színházi fellépéseid mellett kezdtél el ruhatervezéssel foglalkozni. A színpad világa hatással volt rád, hogy elindulj ezen a pályán?
Nem a kosztümök indítottak el, de igaz, hogy a színházi kosztümöket máig lehet látni egy kicsit a ruháimban. Szeretem, ha valami drámai, túlzó, ha kivált valamilyen érzést az öltözék. Fontos, hogy adjon valami pluszt azon kívül, hogy egy szép ruha, ne legyen egyhangú.
2007-ben döntöttél úgy, hogy váltasz, de kellett hét év, hogy létrehozd a márkádat. És most, újabb hét év után 2021 ismét jókora változásokat hozott. Hogyan élted meg mindezt?
Szívvel-lélekkel kezdtem el ruhákat készíteni, eleinte csak a kollégáimnak, majd egyre több megrendelésem lett. A márka indulását az első üzletünk megnyitásától, 2014-től számolom, valóban elég sok idő eltelt addig. Először csak lakásszalonunk volt, ott csináltuk a méretes ruhákat, az, hogy kell logó, cégér, az üzletnél jelentkezett. Onnantól számolom, hogy megszületett a márka. A Covid-időszak kemény volt, próbálkoztunk más irányba, például készítettünk maszkokat, pólókat, de rájöttünk, hogy nem tudjuk megerőszakolni magunkat abban, hogy tömegcikket gyártsunk, így a pólókat végül a rendeléseink mellé adtuk ajándékba. Tavasszal aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba, sőt, az összes esküvőt, ami az elmúlt időszakban lett volna, most akartak bepótolni, így órási volt a hajtás. Volt megrendelőm, aki egymás utáni nap két esküvőre is hivatalos volt, és mivel a vendégkör részben fedte egymást, két ruhát is kellett csináltatnia.
2020 márciusában nyílt meg az új Merő Péter szalon. Mint mondták, lassan ezt is ki fogják nőni (Fotó: Lakos Gábor)
Ikertestvéreddel, Deér-Merő Biankával együtt viszitek a márkát, róla mégis keveset hallani. Igaz, te sem vagy instás influenszer, pedig az adottságaid megvannak hozzá. Tudatos döntés, hogy kerülitek a nagy, nyilvános szerepléseket?
A divattervezést én kezdtem el, a testvérem később csatlakozott be hozzám, ő vette át a kommunikációt, a vevőkkel való egyeztetéseket, később aztán az online felületek kezelését is és az üzlettel járó feladatokat. Ma is együtt visszük a márkát, a tervezést és a gyártást én csinálom, viszont mindig kikérem Bianka véleményét is az anyagválasztásoknál, vagy a kollekciók kialakításánál. Bízom az ízlésében, megerősít a döntéseimben. Ő segít megteremteni a közeget, hogy az alkotásban elmélyedjek, nem jó, ha kizökkentenek, úgy nem tudok koncentrálni. Nem szeretek kirakatba kerülni, ami képek kikerülnek rólam, azokat is a testvérem csinálja, mikor nem veszem észre. Vannak tévés produkciókkal közös projektjeink, rendezvények, ahol hivatalosan megjelenünk, sok helyre dolgozunk, az az idő amit a social médiában való jelenléttel töltünk, így is rengeteg időnket felemészti, ami egyébként is egy szűk keresztmetszete az életünknek. Többre tartjuk a személyes jelenlét varázsát, és a valós értékeket. Sokszor tapasztaljuk máshol, hogy egy jól felépített oldal remekül elfedi a hiányosságokat, és elhiszik az emberek, hogy amit látnak, az jó. Ettől függetlenül be kellett látnunk, hogy energiát kell fordítanunk arra, hogy szélesebb körben is elérjék a munkásságunkat, viszont ezt mindig önazonosan és felesleges puffogtatások nélkül tesszük.
Jellemzően alkalmi ruhákat tervezel. A ready-to-wear trendeket mennyire követed?
Trendeket soha nem követek. Ha valami tetszik belőlük, lehet, hogy átemelem, de nem azért, mert az a trend, hanem azért, mert az adott valamilyen inspirációt. Az utcai viseletek esetén van, ami megjelenik nálam is, törekszem rá, hogy hordható, a hétköznapokon is jól variálható ruháink legyenek. Azonban engem inkább az alkalmi ruháimról ismernek, nagyon sok alkalmi ruhát készítünk. Akkor jönnek hozzánk, ha valamilyen fontos eseményre készülnek és szeretnének egy különleges öltözéket. Régi vágyam, hogy legyen egy hétköznap is hordható kollekciónk, ezzel szélesebb, fiatalabb korosztályhoz is eljutnánk, remélem, a terveim egyszer valóra válnak, de sajnos mindig futunk az idővel.
Mi inspirál téged?
A zene. Általában úgy van, hogy meghallok egy zenét, és annak hatására elkezdem látni, milyen ruhákat akarok tervezni, akkor már látom magam előtt, ahogy az anyag mozog a test körül. Minden kollekciónál nagyon fontos, hogy megtaláljam ezt az inspiráló zenét, amit onnantól kezdve folyamatosan hallgatok, amíg dolgozok rajta. Meg is őrjítek vele mindenkit, mert olyankor egy-két hónapon át könnyen lehet, hogy ugyanaz az egy szám szól a nap 12 órájában, de nekem ez kell.
A mostani őszi kollekciónk mondjuk éppen fura volt ebből a szempontból. Milánóban mutattuk be, és tudható volt, hogy a jogdíjak miatt kötött, milyen zenét lehet használni, ezért inkább elkezdtem csak a kedvenc zenéimet hallgatni, amiket eleve szeretek. Björktől a klasszikus zenéig minden volt benne.
Másként kell tervezni, ha egy nagy divathéten akarod bemutatni a kollekciódat?
Igen, abszolút. Olyan szemmel nézik a divatot, hogy mi az, ami eladható, és mi az, amire nincs szükség. A couture ruhákra például nincs nagy igény, sokkal inkább a hordható, kombinálható darabokat részesítik előnyben. Próbáltunk megfelelni a nemzetközi tanácsoknak, a bemutató előtt például volt konzultációnk olasz stylistokkal is, az egyikük a show-t styingolta meg, a másikuk pedig általános styling kérdéseket tett fel a kollekcióval kapcsolatban, és ők eléggé belekötöttek, mit szeretnénk csinálni. Érdekes folyamat volt, próbáltunk kilépni abból, amit általában csinálni szoktunk, de rájöttünk, felesleges megerőszakolni magunkat. Bár tetszett a végeredmény, megmaradt az elegancia benne, a vevőink nem úgy fogadták, ahogy vártuk. Több volt a nadrág, a blúz, kevesebb a ruha, ami elsőre úgy tűnik, milyen klassz, ám tőlünk inkább ruhát szeretnek vásárolni.
Érdekes volt azt olvasni rólad, hogy ritkán készítesz vázlatokat a ruháidról. Hogyan zajlik nálad a ruhatervezés?
Nagyon kevés vázlatot készítek, leginkább azért kell rajzolnom, hogy megértse a környezetem is, mit szeretnék. Másrészt nem szeretem az anyagokat megerőszakolni. Hiába rajzolok le egy A-vonalú szoknyát egy anyagból, ha az azt szeretné, hogy körszoknya készüljön belőle. Szeretem az anyagnak megadni azt, ami neki a legjobb. Ezért van az, hogy nálam sok minden változik a tervezési folyamat alatt. Határozott vagyok, konkrét elképzelésem van mindenről, mégis szeretem azt az érzést, hogy ha valaminek történnie kell, akkor az történjen meg. Szeretek spontán akár 180 fokos fordulatot venni tervezés közben, ha úgy látom, arra van szükség.
Egyedi megrendelőknél is van aki kéri, hogy rajzoljak, bár én jobban szeretem, ha az egyeztetéshez már magát az anyagot rájuk teszem, így ők is látják a mozgását. Ha valaki azt mondja, szeretne egy bő szoknyát, akkor az lehet, hogy az én fejemben hatméteres bőséget jelent, az ő fejében pedig csak egy kétméterest, egy rajz pedig nem feltétlenül adja vissza ezeket az eltéréseket. Sokkal többet segít, ha látja az anyaggal megvalósulni az elképzeléseket.
Szoktak hozni a megrendelőid fotókat is arról, milyen ruhát szeretnének?
Persze, ez gyakori.
Ez nem visszás neked? Az, hogy más munkáját mutatják.
Számomra ez egyáltalán nem sértő, sőt, sokszor kérem is, hogy mutassanak fényképet. Egy esküvői ruhánál például hasznos, mert nem tudja mindig úgy elmondani az illető, hogy biztosan értsem, mit szeretne. Az A-vonalú ruha például sok nőnél a mermaid fazont jelenti, mert hogy az ott alul olyan A. A képek tehát nem rosszak, azonban ha valaki megmutat egy ruhát, hogy pontosan azt készítsük el, azt csak akkor vállaljuk el, ha valamilyen szakmai, technikai kihívás van benne.
Volt már ilyenre példa?
Igen, de távolról sem ez a jellemző. Gyakoribb, hogy felpróbál nálunk egy-két fazont, és az alapján indul el a tervezés.
Merő Péter ruhák a szalonban (Fotó: Lakos Gábor)
Az egyedi rendelések esetén mennyire adsz teret a vevői elképzeléseknek?
Ha valaki hozzám jön ruhát készíttetni, az a lényeg, hogy 50 százalékban őt, 50 százalékban engem képviseljen a ruha, ami innen kikerül. Nem szeretem azt, ha csak én vagyok abban a ruhában, és rá van erőltetve az illetőre, mert akkor nem fogja szeretni, nem fogja szívesen viselni, és emiatt nem is fog úgy állni rajta, ahogyan igazán szeretné. Ez számomra nagyon fontos.
Mégis, egy korábbi interjúdban azt mondtad, „a nők egyszerűen nem látják magukat reálisan”. Mi van akkor, ha a megrendelő elképzelése nem egy jó irányt jelöl ki?
El szoktam mondani, hogy én hogy látom, szerintem mi állna neki jól. Ha nagyon ragaszkodik az elképzeléséhez, amiről tudom, hogy nem fog működni, van olyan eset, hogy nem vállalom, hisz azt sem szeretném, hogy benne van a munkánk, és a végeredmény mégsem lesz százszázalékos.
Ezt elfogadják?
Legtöbbször igen. Van olyan is, hogy trükközök egy picit, például ha valaki azt mondja, hogy semmiképp sem lehet magas derekú a szoknyája, de látom, hogy neki az lenne az előnyös, az első ruhapróbára magas derékkal csinálom meg, hogy lássa. Nagyon sokszor van az, hogy ilyenkor megértik, miért javasoltam egy adott dolgot. Persze mindig ott van a lehetőség, hogy ha szeretné, akkor nem lesz olyan magas a dereka, de legalább lássa, milyen lehetne. Sokkal jobban szeretem az egyenességet a párbeszédben, a sok felesleges kör fárasztó, és semmi értelme.
Sokat variálnak a ruhákon a megrendelők?
Mindig vannak nehéz esetek, de inkább az a nehéz, hogy sokan azt gondolják, tudnak varrni. Egy háznál, ha beterveztetsz egy nagy ablakot és megcsinálják, utána már nem mondod, hogy mégsem, te oda inkább egy ajtót kérsz. Egy zárt felsőjű ruha esetén azonban például simán kitalálják, hogy mégis mély dekoltázzsal készüljön, mintha azt csak úgy ki kellene vágni. Holott ilyenkor az egész ruha szerkezete megváltozik, instabillá válhat. Ezeket a helyzeteket nehéz kezelni, mert ugyan mindig hangoztatom, hogy a változtatás lehetősége fennáll, más azonban, ha néhány részlet módosul, vagy ha nagy, strukturális változtatásokat kérnek.
Változott a Covid hatására, hogy milyen ruhákat keresnek a nők?
Eleinte nehéz volt, elszoktak tőle, hogy szűk fazonú legyen a ruha, hogy derékban jól meg legyen szabva, legyen rajta egy öv. Még azok a vevőim is, akik megszokták ezt, azon aggódtak, nem lesz-e szűk a ruha. Majd viszonylag gyorsan visszarendeződtek a dolgok, az azonban változó, mit keresnek. Van, aki a trendi színeket keresi, például a harsány színeket, narancsos árnylatokat, de a pasztell színeket is nagyon szeretik. A legtöbbször a kollekcióinkból is inspirálódnak, és végül is azok a leggyakoribb minták és árnyalatok, amik abban aktuálisan megtalálhatók.
Ami nekem nagy öröm, ha valaki csak úgy bejön az utcáról, mert a ruháim megszólítják. Amikor belebújik valamelyik ruhámba és megörül, mert azt gondolta, már sehol nem fog olyat találni, amit keresett. Ilyenkor mindig megnyugszom, jó az, amit csinálunk, mert itt kapnak valami olyat, amit máshol nem.
Merő Péter divattervező (Fotó: Lakos Gábor)
Az elmúlt időszakban óriási felhajtás volt Várkonyi Andrea esküvői ruhája körül, ami mint kiderült, a te tervezésed volt. Különleges megbízásnak számított a ruha megtervezése?
Várkonyi Andrea esetében sem tettem különbséget, az volt a lényeges, hogy tudunk-e együttműködni vagy sem. Régebben is dolgoztunk már együtt, de természetesen ez más volt, egy esküvő mindig nagy dolog, és tudta mindenki, hogy nagy lesz az érdeklődés. A kölcsönös bizalom már csak emiatt is fontos volt.
Hogyan készült a ruha, mit lehet tudni a tervezéséről?
A májusi, TV2-es jótékonysági műsorra mi készítettük a ruháját, és már akkor is megemlítette, hogy szeretné, ha az esküvői ruhát is mi csinálnánk. Mutatott néhány ötletet, de akkor még teljesen más fazonban gondolkodott, ami idővel alakult. Majd jött a nyár, és bár időként beszéltünk, csak 1,5 hónappal az esküvő előtt találkoztunk újra. Közösen kezdtük el a ruhát tervezni, tartott attól, mit vehet fel és mit nem, de mondtam neki, hogy ez az ő napja, ne alkalmazkodjon senkihez. Úgyis belekötnek bármibe, ha akarnak, ezért legyen olyan, amilyet ő szeretne.
A humor nagyon jó mérce, általa gyorsan kiderült, hogy jól együtt tudunk működni, tudok vele őszinte lenni. Az utolsó ruhapróbáján még nem volt teljesen kész a ruha, és megkérdezte, meg vagyok-e elégedve a ruhával, Mondtam, hogy igen, abszolút. Azt mondta, akkor ő nem jön többet, mert ez annyira megnyugtatja, hogy elég, ha majd az esküvőjén felveszi. Óriási bizalom az, ha a menyasszony az esküvője előtt egy héttel már nem jön próbálni a szalonba.
A fotók alapján egy gyönyörű, brokátszerűen súlyos, applikált anyagból készült a ruha, élőben látva azonban kiderült, két anyag összedolgozásáról volt szó, melynél a felső, áttetsző réteg hordozta magán az ezüstszálas rátéteket, gyöngyös, apró flitteres díszítéseket. Szívesen dolgozol ilyen anyagokkal?
Nagyon szeretem, ha applikálni kell valamit, a gyöngyös anyagokat nagyon kedvelem. Ezeknek van egy olyan súlya, mozgása, amit semmi más anyag nem tud visszaadni, és még az egyszerűbb fazonok is gyönyörűen néznek ki belőle. Andrea ruhája esetén is én választottam ki a szóba jöhető anyagokat, majd közösen döntöttük el, melyik lesz a legideálisabb. Amikor már tudja az ember, hogy el kell készítenie egy ruhát, úgy jár-kel, hogy figyeli hozzá az anyagokat. Ehhez a ruhához például Spanyolországból hozattuk az anyagot. A tervezésnél az anyagbeszerzés átfutási idejével mindig számolni kell, ez itt sem volt kivétel, bár ezt befolyásolja az is, mennyire különleges textilről van szó. Vannak anyagok, amiknek métere százezer forint vagy több is lehet, de nyilván lehet kapni ennél jóval olcsóbban is. Ami már minőségi anyagnak számít, annak métere ötvenezer forint körül kezdődik.
Hány méter anyagra volt szükség a ruha elkészítéséhez?
Ezt az olvasók képzeletére bízom. Nem szeretnék „matekleckét” adni senkinek.
Ezt az applikált anyagot használta fel Merő Péter divattervező Várkonyi Andrea esküvői ruhájához (Fotó: Lakos Gábor)
Nem tartottál tőle, hogy a ruha elvállalásával besorolnak valamelyik politikai oldalra?
Nem teszünk különbséget semmilyen szempontból ügyfél és ügyfél között. Aki az utcáról jön be és megrendel egy ruhát, vagy aki közéleti, esetleg politikai szereplő, épp olyan kiszolgálást kap. Hozzátartozik az is, hogy a hazai piac nagyon kicsi, kevés helyre tudnak elmenni ruhát készíttetni, illetve a másik oldalról nézve a vásárlói kör piaca is szűkös. Óhatatlanul összefutnak a privát és közéleti szereplők közönségének szálai, de ezzel nincs is semmi gond. Ha valaki minőségi ruhát szeretne, főként egy esküvőre, és mi jutunk eszébe, akkor azt hiszem, azon nincs mit szégyellni.
Tekintsünk egy kicsit jövőbe is, hamarosan bemutatod a 2022 tavaszi-nyári kollekciódat. Mit lehet róla tudni?
Húszra korlátozták a divatshow-n a bemutatható ruhák számát, és ilyenkor mindig nehéz a választás, mert szívesen csinálnék hétköznapi, szaladgálós öltözékeket is, de ugyanígy szívem szerint húsz nagyestélyit is kiküldenék a a kifutóra. Annyi biztos, hogy lesznek nagyestélyik, koktélruhák, sőt, a szabást tekintve bő, rövid ruhák is kerülnek a kollekcióba. Több színnel tervezek, de mintákkal ezúttal nem. Ellenben áttört anyagokra lehet számítani, amik esetén az áttetsző és nem áttetsző felületek adnak majd egyfajta mintázatot a ruháknak.
Könnyű az anyagválasztás, ha már tudod, mit tervezel?
Az általános az, hogy jön a zene, jön a kép, a sziluett, ilyenkor látom mozgásban, milyen lesz a ruha, majd jönnek színek, érzések, és ehhez keresek végül anyagot. Mégis, előfordul, hogy valamerre járok, meglátok egy anyagot és tudom, hogy az az, amivel dolgozni akarok. A rózsás kollekciónknál például az egyik varrónő hozta az anyagot, hogy megmutassa, mennyire gyönyörű, és valóban, annyira megtetszett a mintája, hogy aztán legyártattuk különböző anyagtípusokra. Persze ez sem volt egyszerű. Egy darabunk volt csak az anyagból, amit egy térképscannelő segítségével tudtunk digitalizálni, hogy a tervezés technikai oldala is megvalósuljon. Az eredmény végül nagyon szép lett, és a grafikus így már tovább tudta vinni a motívumot, és így tudott megszületni a 2019-es tavasz/nyári kollekciónk.
A divat alapvetően egy zárt világ, ami kívülről gyakran rátartinak tűnik a hétköznapok valóságához képest. Ez a szalon mégis olyan, mint egy kis sziget, ahol nyoma sincs mindennek.
Mindig meglepődnek, hogy hiába luxusigényeket szolgálunk ki, abban dolgozunk, oda készítjük a ruhákat, mi nem vagyunk azok, akiknek ez a lételeme. Legszívesebben pólóban, farmerban, mindenféle sallang nélkül éljük a hétköznapjainkat. Az életünk nagy részét itt töltjük, a második otthonunk a szalon. Talán ez az, ami körbelengi a helyet, ide bárki szívesen beugrik egy pár szóra.
Nem az az életstílusunk, hogy sky bárokba járjunk, nem szeretem ilyen módon láttatni magamat. Azt a kis időt, ami megmarad a munka mellett, leginkább a barátaink és családtagjaink között töltjük.
