„Van nálad GINA?” – kérdezi az egyik éjszakai partihelyszín bejáratában a kidobó, majd arra kéri az előttem álló lányt, mutassa meg az övtáskája tartalmát. Elemlámpával világít bele, egy apró üveget keresve, majd amikor nem talál semmit, a kezével int, hogy én következem.
„Kurva mindegy az ellenőrzés, van jó pár lehetőség, hogy elrejtsd” – mondja egy huszonéves srác, miután bejutunk a helyre. Ő most is becsempészett magára ragasztva 10 ml GHB-t, közismertebb nevén ginát, ami erőszakoló drogként terjedt el a köztudatban, majd szépen beszivárgott a partidrogok közé, és azóta masszívan építi a használók, és a túladagolásban meghaltak táborát. A heroin és a kokain után a harmadik leggyakoribb kábítószerrel kapcsolatos ok, ami miatt sürgősségi orvosi ellátást vesznek igénybe Európában.
Mármint vannak emberek, akik magukat ginázzák be?
– kérdeznek ilyenkor vissza meglepetten azok, akik (az emberek többsége) a gináról csak annyit tudnak, amennyit a hírekben lehetett olvasni róla, hogy ez az a rettegett randidrog, amit a szexuális ragadozók észrevétlenül kevernek bele mások italába, hogy aztán a magatehetetlen áldozataikat megerőszakolják. És ez így is történt számos esetben: Nagy-Britanniában a 2000-es évek elején derült ki, hogy a nagy visszhangot kiváltó nemi erőszakos esetek során használták őket. Reynhard Sinagát például 30 évre börtönözték be, amiért manchesteri lakásában több mint 40 férfit kábítószerezett be és erőszakolt meg, illetve bántalmazott szexuálisan. A gyanú szerint GHB-val a GBL-lel (gamma-butirolakton) felturbózott italokat használt áldozatai bénítására és arra, hogy eszméletlen állapotba kerüljenek. De ott volt Stephen Port – egy 40 éves szakács iszonyú sztorija is, aki szintén GHB-t használt négy férfi megöléséhez. Magyarországon 2007 körül írtak először a lapok olyan nemi erőszakról és rablásokról szóló esetekről, amelyek során nagy valószínűséggel az elkövetők az úgynevezett randidrogot alkalmazták. A beszámolók közös pontja volt, hogy az áldozatok semmire sem emlékeztek, mi történt velük, ami érthető, hiszen nagyobb dózisban (ennek nincsen pontos mértéke, személyenként, helyzetenként változhat), a GHB kómát is okozhat.
Ugyanakkor a tévhitekkel ellentétben nem minden áldozat kerül eszméletlen állapotba, sok esetben látszólag „csak” egy nagyon részeg benyomását kelti, cselekvőképes, de később nem emlékszik a történtekre, és képtelen kontrollálni a viselkedését.
Ez már a túladagolás fázisa. A jól belőtt, kisebb adagok ezzel szemben eufóriát okoznak és megnövelik a szexuális vágyat. Ezekért a hatásokért használják egyre szélesebb körökben, és nem azért, hogy beájuljanak tőle.
Képünk illusztráció – Fotó: Jeff J Mitchell/Getty Images
„Az első alkalommal, amikor láttam, mennyire kilesznek tőle az emberek, az egy kicsit ijesztő volt. Tudtam azt is, hogy ajzószerként is használják, és furcsálltam, hogy ezt tolják, de mivel mindenki csinálta, így kíváncsiságból én is kipróbáltam. Eleinte nem sokat éreztem, de egyszer aztán beütött, és akkor megértettem, miért használják. Hogy milyen érzést ad? Minden tökéletes lesz arra az időre, amíg tart, de ahogy kimegy a hatása, egyből visszajönnek a negatív érzések” – mondja a huszonéves András, aki hétvégenként használja a GHB-t, amelyet egyébként műtéti altatóként fejlesztettek ki az USA-ban, még 1920-ban. Ennek ellenére, mint említettük, kis adagban stimulánsként működik, és a szexuális vágyat is megemeli.
Mindenki egy kicsit állatias lesz tőle
– meséli, hozzátéve, hogy a szexuális vágyfokozó hatása miatt előfordulhat, hogy egyesek nem fogják fel, ha valaki nemet mond nekik. „Volt olyan, hogy kérdőre vontam egy fiút, amikor azt láttam, hogy az egyik lány barátnőmnél átlép egy határt. Magamon nem tapasztaltam ilyet, és mások sem mondták, hogy gáz lettem volna, maximum gyakrabban ölelgetjük egymást a barátainkkal” – magyarázza a fiú, aki egyébként heteroszexuális, és ez kizárólag csak azért említendő meg, mert a randidrog megnevezés után a második dolog, amivel címkézik a ginát, hogy a meleg férfiak ajzószere. Ám ez ma már nem teljesen állja meg a helyét, bár az tény, hogy a 2000-es években „folyékony ecstasy” név alatt a GHB az MDMA valóban népszerű alternatívájává vált a melegklubszcénában. Ezt követően fedezték fel maguknak az bűnelkövetők is, és szerepelt a rettegett randidrogként egyre többet a médiában. Arról csak később, és akkor is kevés szó esett (itthon szinte semennyi), hogy a ginát rekreációs célból is használják, és így is hatalmas károkat okoz.
Egy kis GHB-történet:
- 1920-ban, az USA-ban fejlesztették ki mint műtét előtti altatót, hogy segítsen a betegeknek elaludni a műtét előtt, de később nem kívánt mellékhatásai miatt visszavonták.
- Később, az 1980-as években testépítők használták, mivel képes növelni a növekedési hormonokat a szervezetben.
- 2000-es évek: folyékony ecstasy néven a melegklubszcénában terjed el.
Nagy-Britanniában 2003-ban az említett erőszakos halálesetek után be is tiltották az addig legálisan hozzáférhető GHB-t, aminek, ahogy az ilyenkor lenni szokott, átvette a helyét egy új alternatívája, a még veszélyesebb GBL, és amelynek adagolási görbéje még meredekebb, mint a GHB-jé. Ez azt jelenti, hogy a dózist illetően nagyon kicsi a különbség a betépés és a túladagolás között, így a 2000-es évek végére a brit melegklubokba járó férfiak egyre gyakrabban ébredtek kórházi ágyon, miután tánc közben vagy házibulikban összeestek. Az egyik dél-londoni kórház a Vauxhall közelében, a főváros egyik legfontosabb melegklubnegyedében 2009-ben legalább heti három GHB- vagy GBL-túladagolásos esetet tartottak nyilván – és a halálos áldozatok száma is emelkedni kezdett. Egy 21 éves brightoni orvostanhallgató, Hester Stewart 2009- es halála aztán ráirányította a figyelmet a GBL-re, és a szert még abban az évben betiltották az országban. Ennek ellenére a G. partidrogként való használata nem kopott ki a bulizók körében, sőt, az utóbbi időben Magyarországon is duzzad a felhasználók tábora, és a tévhitekkel ellentétben már rég nem csak a meleg férfiak körében népszerű. Dr. Pap Csaba főorvos azt meséli, hogy a Péterfy Kórház toxikológiai osztályára rendszeresen visznek be a mentők GHB-val túladagolt fiatal huszonéveseket, akik között több a lány, mint a fiú. Bevallott GHB-s esetük kb. havi 1, gyanús havi 1-2 szokott lenni.
„Gyakori, hogy az aggódó szülők azt mondják, biztos belekevertek valamit a gyerekük italába, a legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy a fia vagy a lánya egyébként alkalmanként drogozik, és az is előfordul, hogy az osztályra behozott fiatal ezzel a történettel magyarázza ki a helyzetet. Természetesen és sajnálatos módon tényleg előfordulnak olyan esetek, amikor valakit a tudta nélkül gináztak be, de mi több olyan pácienst kezeltünk, akik rekreációs célból használták a szert” – meséli a doktor, és hozzáteszi, ez a kábítószer több szempontból is kiemelten veszélyes. Nem véletlenül hívják a GHB-t és társát, a GBL-t egyesek „a sátán vizeletének”, míg egyes szakértők egyenesen a világ legveszélyesebb drogjának nevezik. Mindezek ellenére még egyelőre nem alakult ki a köztudatban egy olyan negatív visszacsatolás a szerrel kapcsolatban, mint ahogy az megtörtént például a heroin esetében. Pedig bőven lenne rá ok, hogy egy kicsit hangosabban beszéljünk arról, milyen komoly függőséget alakít ki és szabályosan orosz rulett vele drogozni.
„Millilitereken múlik, hogy kurva jól érzed magad, vagy kampó”
– mondja egy másik fiú, aki épp egy feles pohárba 1,5 ml ginát mér ki magának, majd hozzáteszi, hogy most hatvan percig nem ihat újabb adagot, mert azzal túladagolhatná magát. Azt is megemlíti, hogy piálni sem szabad rá, és hogy sokan időzítőt használnak a telefonjukon, hogy elkerüljék a bajt, de akadnak olyanok is, akik nem foglalkoznak ezekkel a tényezőkkel és a túladagolásaik már szinte megszokottá váltak a környezetük számára. Dr. Pap Csaba szerint a gina esetében a különböző kereszthatások miatt könnyű a szerrel mellélőni, azaz a betépés állapotából kómába kerülni.
„Sok kábítószer gyógyszeres hatékonyságának a százszorosát kell alkalmazni ahhoz, hogy túladagolás történjen, a GHB esetében viszont elég a toxikus tüneteket nem okozó adag négyszeresét-ötszörösét használni belőle. A túladagolást ráadásul befolyásolja az is, hogy a fogyasztó mennyi, központi idegrendszerre ható droggal keverte. Az alkohollal párosítva különösen veszélyes, ugyanis az agyban a GHB hasonló receptorokhoz kapcsolódik, mint az alkohol, felerősítve a G hatását, így a görcsök, a hányás, vagy az eszméletvesztés akár perceken belül jelentkezhet. Ráadásul a megszokott partidrogokkal ellentétben a GHB az úgynevezett légzésdepresszió veszélyét is magában hordozza, ami annyit jelent, hogy a légzés annyira lelassul, hogy a szív leáll” – mondja a szakember, majd hozzáteszi, hogy a túladagolás tünetei a fokozattól függően eltérőek lehetnek.
„Enyhébb esetekben jellemző rájuk a furcsa, tekergő mozgás, ilyenkor alig vagy egyáltalán nem lehet velük kommunikálni. Ha ennél súlyosabb a helyzet, akkor eszméletlen állapotban hozzák be az osztályra. Ebben az esetben támogató kezelést alkalmazunk, ami annyit tesz, hogy fulladás és/vagy felületes vagy ritka légzés esetén oxigént kapnak, eszméletvesztéses állapotban pedig lélegeztetőgépre kerülnek, majd várunk, hogy magától kiürüljön a szervezetből a szer – ez viszonylag gyorsan megtörténik, pár óra leforgása alatt”– magyarázza dr. Pap, hozzátéve, hogy kifejezetten a ginára jellemző, hogy az eszméletlen páciens három-négy óra után varázsütésszerűen magához tér, miután kiürül a szervezetéből a szer. Ilyenkor a tudatuk teljesen éber lesz, úgy érzik, kutya bajuk, ami azért veszélyes, mert nem érzékelik a helyzet súlyát. Erről András is beszámol, látott már olyat, hogy az ájult srác egyszer csak felpattant és folytatni akarta, pontosabban folytatta a bulizást ott, ahol abbahagyta.
Egyre több fiatal adagolja túl magát vele (Fotó: Getty Images)
A szakember szerint a toxikológiára beérkező fiatalok (miután magukhoz tértek) általában elmondják, hogy ginát használtak, főleg, miután szembesítik őket azzal, hogy találtak használatra utaló nyomokat (fecskendőt, ezzel mérik ki, üvegcsét, ebben tárolják). „Biztosítják őket afelől, hogy nem vagyunk rendőrhatóság, az egészségi állapot miatt fontos tudni, hogy miket használtak” – mondja dr. Pap, aki azt tapasztalja, hogy a 20-30 éves korosztályból kerülnek ki azok a túladagolt használók, akiket ő kezelt. „Főleg nagyobb bulikból érkeznek, ritkább az, hogy kisebb házibuliból keverednek hozzánk, vagy azért, mert valaki egymaga használta otthon. Utóbbira is volt már ugyan példa, de szerencsére valaki megtalálta az illetőt és mentőt hívott hozzá” – meséli az orvos, hangsúlyozva, hogy a túladagolás kórházi ápolás nélkül halállal végződhet. Az osztályon közvetlen GHB által okozott halálesetük nem volt; hisz hacsak nem töltött a páciens túl hosszú időt még a helyszínen megfelelő oxigén ellátottság nélkül, és nem alakult ki maradandó agykárosodása, akkor a kórházban a GHB-túladagolás jól kezelhető és relatíve gyorsan lezajlik. Ezt a legtöbb, rutinos használó tudja, így szinte megszokják, hogy alkalmanként valaki elájul, összeesik közülük.
Amikor teljesen önkívületi állapotban látom az ismerőseimet, barátaimat, megkérdezem magamtól, hogy miért csinálom ezt
– mondja András, majd, amikor megkérdezem, milyen így látni az ismerőseit azt mondja: „Ijesztő látvány”.
„Hagyják kialudni magát”
– mondja egy másik srác, amikor azt kérdezem, mit tesznek, ha elájul valaki. Ez egyébként bevett módszer a ginások körében, ami a szakember szerint korántsem veszélytelen, főleg, ha nem ellenőrzik, hogy milyenek az illető életfunkciói. Súlyos túladagolás során ugyanis olybá tűnhet, mintha az illető csak mélyen aludna, de könnyen megtörténhet, hogy kómába esett, és ilyenkor az agyműködés annyira lelassul, hogy a légzés is leállhat, aminek következtében szívmegállás lép fel, és beáll a halál.
Az orvos ezért azt tanácsolja, hogy ha valaki eszméletlen állapotba kerül a ginától, akkor figyelni kell a légzését, és amennyiben percenként nyolcnál kevesebb levegővételt számolunk, mindenképp hívjuk mentőt, ez ugyanis azt jelenti, hogy felszínes a légzés és kevés oxigént kap az agy.
Csaba*, egy szintén huszonéves fiú, partiszervezőként látott már ilyen eseteket. Azt meséli, hogy egyszer a helyszíni elsősegélybrigád próbált segíteni egy fiún, de amikor fél óra múlva sem történt változás, végül kihívták a mentőket. Barátja, Simon* szerint, kívülálló szemmel durvának tűnhet, amikor mentősök pofozgatnak egy eszméletlen fiatalt, de a külső impulzus olykor tényleg segíthet magához téríteni azt, akit túladagolta magát. „Egy berlini dj srác mesélte, hogy két hete volt egy buli Berlinben, és ott volt egy lány, aki OD-zett (overdose, túladagolta magát, a szerk.), de senki nem csinált belőle nagy ügyet, hiszen ez gyakori látvány a ginás körökben. A lány megfulladt” – mesél egy egyáltalán nem egyedi, de annál tragikusabb esetről, amikor a szűk környezet túl későn vagy egyáltalán nem veszi észre, hogy az illető életveszélyben van. Angliában történt, hogy a 21 éves Paddy Bloor egy buliban elájult, és az ott lévő srácok hagyták aludni. Nem tudni pontosan, mennyi idő telhetett el, mire a körülötte lévők rájöttek arra, hogy ez nem egy szimpla alvás, orvosi segítségre van szüksége, és hívták a mentőket. Bár a kiérkező mentők újraélesztették, pár nappal később a fiú meghalt a kórházban. A beszámolók szerint többen azt mondták, hogy a fiú horkolt, de egy szakorvos szerint az már inkább a légzési elégtelenség tünete lehetett, amit a körülötte lévők (laikusként) nem ismertek fel.
Magyarul, amíg a többiek buliztak, a fiú épp haldoklott.
„Egyszer már nekem is volt egy ilyen OD közeli élményem: képtelen voltam válaszolni a kérdésekre, nem volt kapcsolatom a külvilággal. Mintha lemennél egy hároméves gyerek szintjére. Először ijesztő érzés, aztán meg mintha levennék a súlyt a válladról, mintha robotpilóta üzemmódba kerülnél, megszűnik minden, valahogy komfortos, és békés lesz belül” – ezt már András mondja, aki azt is megtapasztalta, hogy amint a G. kiürül a szervezetéből, azonnal elvonási tünetei lesznek, mentálisan és fizikailag is. Ezt azonban kevesen tudják az új felhasználók közül, mint ahogy sok fiatal azzal sincsen tisztában, hogy a G. szuperaddiktív szer, nem olyan, mint bármely más, klasszikus kábítószer, amelyek esetében a függőség kialakulása évekig is eltarthat. Harmen Beurmanjer, a GHB egyik vezető kutatója, aki a hollandiai Novadic-Kentron drogrehabilitációs központban dolgozik, azt mondta a Guardiannak, hogy a Gina-használók akár heteken belül függővé válhatnak. A szakember szerint a kemény függők háromóránként adagolják a drogot, hogy elkerüljék az elvonási tüneteket. „Egyedül leszokni róla pedig legalább olyan veszélyes folyamat, mint a hirtelen alkoholelvonás – az ember hat órán belül delíriumos állapotba kerülhet, ami halállal végződhet” – ezt már dr. Pap Csaba meséli. „Egy-egy hosszabb buli során, amikor több adagot is használok, érzem, amikor kimegy a hatása. Ilyenkor hirtelen felébredek (ha elaludtam), remeg a kezem, fáj a gyomrom, és visszatér minden negatív érzés, amit a G elnyomott” – mesél a tapasztalatairól András, a negatív érzések eltűnésének oka pedig az, hogy a G. az érzelmi szabályozó rendszerre hat, ezért élhető meg vele az eufória, a nyugalom érzése.
Itt a G-pandémia?
Métaraph, egy felkapott, Berlinben élő techno dj azt mesélte az nlc-nek, hogy a nagyobb európai városokban, mint náluk, vagy Párizsban Londonban szabályosan végigsöpör a G-pandémia. „Berlinben, ahol élek, nagy problémát jelent, itt használják talán a legtöbben.
Bár a legtöbb klub zéró toleranciát alkalmaz, ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a partizók abbahagyják a G. használatát. Továbbra is összeesnek a tánctéren, továbbra is meghalnak, továbbra is tönkreteszik egy egész baráti társaság csodálatos estéjét. Az emberek szinte rohamot kapnak a tánctéren, vagy túlságosan felajzottá és érzékennyé válnak.
– számolt be a tapasztalatáról Métaraph, aki szerint a zéró tolerancia helyett a felvilágosítással lehetne csökkenteni az incidensek számát.
Ahogy a dj is mondja, Berlinben komoly gondot okoz a GHB elterjedése, ahol eleinte a chemsex partik szcénájában és a queer közönség körében számított hiánypótló drognak, de időközben a szervezők és a vendégek, valamint a drogfelvilágosító központok egyre több G-incidensről számoltak be a techno szcénában. A Felix Betzler által vezetett Charité kutatócsoport eredményei szerint a 2015 és 2019 közötti adatok azt mutatták, hogy, a GHB fogyasztása ebben az időszakban ötszörösére nőtt, és a túladagolásos incidensek száma is meredeken emelkedett.
A berlini klubok nagy része a túladagolásos esetek miatt elkezdett tenni a G. terjedése ellen, és sokan a zéró tolerancia mellett döntöttek, ám az kontraproduktívnak bizonyult. Egyrészt, mert a kidobók sem emlékezhetnek mindenkinek az arcára, akit már egyszer lefüleltek, másrészt a drogot könnyen be lehet csempészni a combra ragasztva, harmadrészt, a fogyasztók biztonságának sem tesz az jót, hogy titokban kell adagolni az anyagot. Felismerve, hogy tiltással nem sokra mennek, egyes helyek más megoldást választottak. Például a Suicider Club, amelynek vécéjében esett össze egy lány, aki később a kórházban meghalt, korábban zéró toleranciát hirdetett, de a halálos eset ráébresztette a klub tulajdonosait, hogy többet is tehetnének a G. terjedése ellen. Elkezdtek GHB-fogyasztással kapcsolatos beszélgető köröket és tájékoztató rendezvényeket tartani. Több helyen pedig információs standokat biztosítanak a klubokban, és a személyzetet elsősegélynyújtásból képzik ki. A berlini szórakozóhelyi ágazat érdekeit képviselő Berlin Club Commission pedig a közösségi médián keresztül hívta fel a figyelmet, és kerekasztal-beszélgetést tartott a kábítószer használata kapcsán, de plakátkampányt is indítottak a szcéna különböző szereplőinek támogatásával.
Ezzel a stratégiával egyetért a két magyar partiszervező fiú is, akik szerint tiltással nem lehet sokat elérni, sőt, megnövelik annak a veszélyét, hogy azok a használók, akik rosszul lesznek, a lebukástól való félelmükben nem kérnek segítséget, és az adagolás is kockázatosabb sötétben, bujkálva. Ők inkább az ártalomcsökkentésben hisznek – bár jól tudják, hogy itthon a szigorú szabályozás miatt erre nincs sok esély –, ezért álltak elő egy Instagram-kampánnyal is, amely a G. veszélyeire hívta fel a figyelmet. Szerintük a szervezőknek és az egész körnek a felelőssége és érdeke, hogy a GINA térhódítása ne folytatódjon a techno partikon. Ezzel egyetért több partihelyszínt üzemeltető tulajdonos is, aki név nélkül elmondta, hogy először 2019-ben találkoztak túladagolásos esettel, de a Covid-lezárások miatt megszaporodott házibulikban vált igazán népszerűvé, aminek eredményeként a tavalyi nyárnyitón már 6 rosszullétet regisztráltak. Tapasztalatai alapján a helyzet eszkalálódik, egyre komolyabban van jelen a G. itthon is, viszont ő úgy véli, hogy átmeneti jellegű a probléma, jelenleg a berlini klubokhoz hasonlóan ő is zéró toleranciát alkalmaz. „Külön személyzet járőrözik a közönségben, akik figyelik, hogyha előkerül egy fiola. Illetve újabban szigorú motozást is bevezettünk, és a bulikba semmilyen folyadékot, így orrcseppet sem lehet behozni” – mondja, és szerinte, ha a helyek metakommunikációjában és gyakorlatában aktívan megjelenne a Gina-ellenesség, a közönség egyre nagyobb része értené meg, hogy miért lépnek fel ilyen drasztikusan ellene, akkor idővel el lehetne érni, hogy stigmatizált legyen a használata, ugyanolyan ciki dologként tekintsenek rá, mint mondjuk 5 évvel ezelőtt.
A megkérdezettek abban egyetértenek, hogy valószínűleg itthon is lehetne többet tenni egy több szempontból is veszélyes szerrel szemben, kezdve azzal, hogy felhívjuk a figyelmet e drog veszélyeire, hiszen sokkal többről van szó, mint egy gyors eufóriaszerzésről, és a kémiailag felfokozott libidóról. Ám amíg Magyarországon a drogproblémákat központilag negligálják, addig a külföldi példákban felhozott ártalomcsökkentés innen nézve igen messzinek tűnik.
*A cikkben egyes szereplők neveit megváltoztattuk.