Caraboo, a kamuhercegnő

1817. április 3-án egy látszólag zavarodott és kimerült fiatal nő tűnt fel az angliai gloucestershire-i Almondsburyben. Kopott fekete köntöst és turbánt viselt, hóna alatt pedig egy vászonzsákban a holmiját cipelte. A helyiek számára érthetetlen, egzotikus nyelvet beszélt. 

Mivel koldusnak nézték, elvitték a helyi szegényház felügyelőjéhez, ám ő ahelyett, hogy befogadta volna, átadta a helyi bírónak, Samuel Worrallnak. A bíró megkérte görög inasát, aki több földközi-tengeri nyelvet is ismert, hogy próbálja meg lefordítani, amit a nő mond, ám ez nem sikerült neki. Amikor arra utasították a nőt, hogy mutassa be a papírjait, ő csupán néhány pénzérmét vett elő a zsebeiből.

Míg Worrall gyanakodott, a feleségét inkább lenyűgözte, mintsem riasztotta a rejtélyes idegen. Mrs. Worrall kérésére a nőt a fogadóban helyezték el éjszakára, azonban ott a viselkedése még kiszámíthatatlanabbá vált. Megtagadta az étkezést, és csak teát ivott, előtte egy bizarr imát mondott, miközben egyik kezét a szemére tette. Úgy tűnt, felismerte a fogadó falán lógó, ananászt ábrázoló képet, amiből a személyzet arra következtetett, hogy valami távoli, trópusi vidékről érkezhetett. Amikor aztán eljött a lefekvés ideje, a szobájában tanácstalanul meredt az ágyra, majd a földön összegömbölyödve aludt el.

Caraboo hercegnő portréja (Forrás: Wikimedia Commons)

Caraboo hercegnő meséje

Másnap a nőt visszavitték Worrallék házába, ahol magára mutatva többször is kimondta, hogy a neve Caraboo. Mr. Worrall továbbra is szkeptikus volt vele kapcsolatban, így végül csavargás vádjával letartóztatta. A nő több napot töltött kórházban, majd bebörtönözték. Addigra már szárnyra kaptak a hírek az Almondsburybe érkezett idegenről, és tucatnyi kíváncsi lakos kereste fel a nőt, köztük olyanok is, akik több különféle nyelvet is beszéltek. Látogatói között azonban egy sem akadt, aki akár csak egyetlen szavát is meg tudta volna fejteni.

Mígnem aztán megjelent a börtönben egy Manuel Eynesso nevű portugál tengerész is, aki sokat utazott a Távol-Keleten és Holland Kelet-Indiában, és látszólag felismerte Caraboo nyelvét, majd azonnal elkezdte fordítani rendkívüli történetét. A nő azt állította magáról, hogy az Indiai-óceán egyik szigetéről, Javasuról származik, ahonnan kalózok rabolták el és fogságban tartották. Bristol közelében sikerült megszöknie tőlük, ezután hat hétig vándorolt, mielőtt Almondsburybe érkezett.

A történet meggyőzte Worallékat is, akik ezek után saját otthonukban látták vendégül a hercegnőt. Tíz hetet töltött náluk, ezalatt drága ruhákat vásároltak neki, megfestették a portréját, újságcikkek születtek róla és pazar partikat, összejöveteleket rendeztek a tiszteletére, melyeken a társaság kedvence lett. Egy Dr. Wilkinson nevű szakember is megvizsgálta Caraboot, és Edmund Fry Pantographiája alapján azonosította nyelvét, illetve kijelentette, hogy a tarkóján lévő sebhelyek keleti sebészek munkái.

A leleplezés

Az egyik róla megjelent újságcikkben azonban egy Mrs. Neale nevű panziós felismerte a nőt. Kiderült, hogy a valójában nem egzotikus hercegnő, hanem Mary Willcocks, egy suszter lánya Devonból. Szüleivel rossz volt a kapcsolata, ezért elhagyta őket és szolgálólányként dolgozott Dél-Angliában, majd az utcákon koldult Bristolban és környékén. Ott jött rá, hogy ha külföldinek adta ki magát, több rokonszenvet vált ki az emberekből, akik így több pénzt is adnak neki. Caraboo hercegnő karakterét eredetileg Mrs. Neale vendégházában találta ki a gyerekek szórakoztatására, majd ezt használta fel később a csaláshoz is. 

Mary Willcocks (Forrás: Wikimedia Commons)

Bár kezdetben dühös volt rá, Mrs. Worrallban empátiát ébresztett a nő valós élettörténete. 1817-ben Willcocks az ő segítségével utazott el Philadelphiába, hogy ott új életet kezdhessen. A philadelphiai Washington Hall színpadán lépett fel Caraboo hercegnőként, ám kevés sikerrel. 1824-ben visszatért Nagy-Britanniába, és egy rövid ideig a londoni New Bond Streeten adta elő a Caraboo hercegnő show-t, azonban ott sem mutatkozott iránta számottevő érdeklődés.

Későbbi életéről annyit tudni, hogy 1820-as évek második felében özvegyként élt Bedminsterben Mary Burgess néven, ami a valóságban az unokatestvére neve volt. 1828-ban feleségül ment Richard Bakerhez, akitől 1829-ben lánya született. 1839-ben piócákat árult a bristoli kórháznak. 1864. december 24-én elesett, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy belehalt.  

via