Sarah, Victoria, Isabella, Grace, Naomi, Dora és Mary Sutherland 1845 és 1862 között születtek New York államban. Rendkívül szerény körülmények között nőttek fel Cambriában. Édesanyjuk azonban szinte mániákusan imádta a hosszú hajat, ezért soha nem vágta a lányai haját és ahogy nagyobbak lettek, szigorúan megtiltotta nekik, hogy ők maguk ezt megtegyék. Mindemellett azért, hogy sűrű és erős legyen a hajkoronájuk, egy saját készítésű, iszonyúan büdös hajolajjal kenegette a tincseiket minden este.
A hét csoda
A lányok hangszeres-énekes produkciókkal léptek fel helyi előadásokon, azonban a közönség nem elsősorban a művészi teljesítményüket, sokkal inkább lenyűgöző hajzuhatagaikat csodálta. Apjuk, Fletcher Sutherland mindebben meglátta a meggazdagodás lehetőségét. Felesége 1867-ben bekövetkezett halála után a férfi „A hét csodaként” kezdte reklámozni lányait, mégpedig sikerrel, ugyanis hamarosan sorra kapták az ajánlatokat cirkuszoktól, illetve szokatlan külsejű embereket mutogató társulatok ügynökeitől.
A nővérek édesapjukkal (Fotó: Wikimedia Commons)
1880-ban a lányok debütáltak a Broadway-n, majd 1882-ben csatlakoztak az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb utazócirkusz-vállalatához, a Barnum and Bailey’s-hez. A színpadon hófehér ruhában, közösen énekeltek, egyházi zenét játszottak és meséltek. Fellépésük végén pedig meglazították a copfjukat és kiengedték elképesztő hajkoronáikat. A közönség imádta.
A Sutherland nővérek a viktoriánus kor szépségideáljaivá váltak. Hetüknek közösen közel 12 méternyi hajuk volt. A legrövidebb hajú nővér Sarah volt 91 centis hajjal, míg a leghosszabb, 2,1 méteres tincsekkel Victoria rendelkezett. A legfiatalabb nővér, Mary mentálisan instabil volt, több orvos pedig ennek okát extrém hosszúságú hajában látta.
Bár a fellépéseik is gazdaggá tették őket, apjuk még több pénzt akart keresni. 1882-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy szabadalmaztassanak és árusítsanak egy hajtonikot, mely néhai neje receptjén alapult. A közép- és felső-középosztálybeli nőket célozó terméket üvegenként 1,50 dolláros áron adták el, ami akkoriban egy átlagos amerikai dolgozó egyheti bérének felelt meg. 1884-re a hajtonikkal 90 000 dollárt kerestek, 1890-re aztán már 3 millió dollár értékben adtak el hajápolási termékeket.
Apjuk 1888-ban meghalt, 1893-ban pedig a nővérek hazatértek Cambriába, építtettek egy 14 szobás kastélyt, ahol aztán együtt éltek. Otthonuk kívül-belül olyan volt, akár egy királyi rezidencia. Gardróbjukban sorakoztak a méregdrága, egyedi tervezésű ruhák, mindegyiküknek saját szobalánya volt, arannyal borított hintón jártak és számos háziállatot tartottak, melyeket családtagként kényeztettek.
Alkohol, drogok, bubifrizura
Hiába azonban a pazar, mesebeli élet, az egyik nővér, Naomi így sem volt boldog és 40 évesen távozott az élők sorából. Testvéreit összetörte a gyász. Az alkoholba és a kábítószerekbe menekültek, dekadens mulatságokat rendeztek és rövidesen elkezdett kicsúszni a kezeik közül az irányítás.
A Sutherland nővérek (Fotó: H. Armstrong Roberts/ClassicStock/Getty Images)
A hat dúsgazdag, egyedülálló nő sok kalandort vonzott. A 27 éves, francia Frederick Castlemaine először Dorát üldözte szerelmével, de végül a 40 éves Isabellát vette feleségül. 1897-ben azonban, amikor elkísérte a testvéreket az egyik körútjukra, Castlemaine öngyilkos lett. A nővérek hazavitték a holttestét, és hetekig egy üvegkoporsóban tartották a zeneszobában, ahol a kedvenc dalait énekelték neki. Végül a helyi egészségügyi hatóságok kényszerítették rá őket, hogy temettessék el a férfit.
A következő két évben Isabella minden este három mérföldet gyalogolt a temetőbe a férje sírjához, mígnem aztán megismerkedett a nála 16 évvel fiatalabb Alonzo Swainnel, akivel nem sokkal később össze is házasodott.
Victoria 50 évesen ment férjhez egy 19 éves fiúhoz. Testvérei ezért kitagadták a családból és kirúgták a kastélyból is. Három évvel később, 1902-ben elhunyt. Isabellát a férje választotta el a nővéreitől, ám miután anyagilag a végletekig kihasználta, elhagyta őt. A nő teljesen elszegényedve, magányosan halt meg 1914-ben. Öt évvel később, 1919-ben Sarah is eltávozott.
Az 1920-as években a hosszú haj kiment a divatból és a bubifrizura jött divatba. Ennek következtében a testvérek hajápoló készítményei iránt is szinte teljesen megszűnt a kereslet, de az előadásaikra sem volt többé kíváncsi a közönség.
1926-ban a három még élő nővér – Grace, Dora és Mary – Hollywoodba utazott, abban a reményben, hogy eladhatják a történetüket egy filmstúdiónak. Nem jártak sikerrel, útjuk pedig tragédiával végződött, mivel Dora életét vesztette egy közlekedési balesetben. Grace-nek és Marynek még a hamvasztásra sem maradt pénze.
Pompás kastélyuk 1938-ban porig égett. Maryn elhatalmasodtak a mentális problémák és végül egy menedékházban kötött ki, ahol 1939-ben halt meg. Grace hét évvel később követte őt. Mindkettőjüket jeltelen sírokba temették.
