Ahogyan arról mi is írtunk, nemrég átállították a végítélet óráját, míg az emberiség 2020-ban 100 másodpercre volt éjféltől, az elmúlt években tíz másodperccel közelebb kerültünk az apokalipszishez, egyebek között az ukrajnai háború növekvő veszélyei miatt.
„Kirobbant egy új háború, lerohanták Ukrajnát, vannak, akik nukleáris fegyverek bevetését helyezték kilátásba, a COP 27 nem tett semmilyen komoly kísérletet a fosszilis tüzelőanyag-ipar tevékenységének megfékezésére, és új mesterséges intelligencia olyan képességekre tett szert, amelyekről még nem igazán tudjuk, hogy milyen kockázatokkal járnak az emberiségre nézve” – foglalta össze Paul Ingram, a Cambridge Egyetem szakértője azt, hogy miért gondolták úgy, sajnos előrébb kell mozdítani a mutatókat. Hozzátette, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon, vagyis a versengés, a konfliktuskeresés uralja a gondolkodásunkat, akkor annak rossz vége lesz, de szerinte van remény arra, hogy változtassunk az egyre növekvő fenyegetettség árnyékában.
Nem megnyugtatásképpen, de korábban is voltunk már ennyire vészesen közel az éjfélhez, mégpedig 1953-ban. Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok az Ivy hadművelet részeként 1952 novemberében felrobbantotta első hidrogénbombáját, majd a Szovjetunió 1953 augusztusában követte a példájukat. Legközelebb 2018-ban mutatott 23 óra 58 percet az óra, az indoklás szerint azért kerültünk közelebb ismét a világvégéhez, mert a döntéshozóknak nem sikerült megfelelően kezelni a nukleáris fenyegetettséget, valamint a klímaválságot, csak pár példa, hogy mire gondoltak: Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi éghajlatvédelmi egyezményből (igaz, ezt az USA jelenlegi elnöke, Joe Biden azóta egy elnöki rendelettel visszacsinálta), és bejelentette azt is, hogy kilép közepes hatótávolságú nukleáris erők (INF) szerződésének hatálya alól, illetve az iráni atomegyezményből.
A végítélet órájának leleplezése 2022. január 20-án. (Fotó: The Hastings Group / AFP)
Az órát eddig összesen 25 alkalommal állították át, és ahogyan a fentiekből ki lehet következtetni, többször is előfordult, hogy nem előrébb, hanem hátrébb került a mutató, 1963-ban például öt percet nyertünk azzal, hogy a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői Moszkvában aláírták a nemzetközi atomcsendegyezményt, amely megtiltotta a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísérleteket, 1990-ben pedig négy percet azzal, hogy leomlott a Vasfüggöny.
Egy évvel később, 1991-ben még 7 percet nyertünk, ennek a nagy ugrásnak az volt az oka, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírta a stratégiai fegyverzetcsökkentő egyezményt (START-I), és történt mindez pár hónappal a Szovjetunió felbomlása előtt. Ez volt az év, amikor a legtávolabb kerültünk a végítélettől, összesen 17 percre kerültünk tőle, a mutatók 23 óra 43 percen álltak. Sajnos azóta csak egyszer sikerült visszalépnünk, mégpedig 2010-ben, és csak egy percet. Ebben az évben írták alá a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló START-III szerződést, illetve egy évvel korábban az ENSZ klímakonferenciájának eredményeként a fejlődő és az iparosodott országok megállapodnak abban, hogy a globális hőmérséklet emelkedése ne haladhatja meg a 2 °C-ot.
Dr. Leon Lederman Nobel-díjas fizikus 2002. február 27-én, a Chicagói Egyetemen két perccel közelebb állítja a végítélet órájának mutatóit éjfélhez. (Fotó: by SCOTT OLSON / AFP)
De pontosan mi is az végítélet órája? A Bulletin of the Atomic Scientist nevű tudományos szervezetet Albert Einstein alapította a Manhattan projekten dolgozó tudósokkal együtt 1945-ben. Azért, hogy mindenki megértse, mekkora a veszélye annak, hogy az emberiség elpusztul, 1947-ben létrehozták a végítélet óráját. Megalkotásakor a legnagyobb veszélyt a nukleáris fegyverek jelentették, de idővel más, a létezésünkre komoly fenyegetést jelentő problémákat, jelenségeket is elkezdtek figyelembe venni, 2007 óta például a klímaváltozást is az emberiségre legnagyobb veszélyt jelentő tényezőként tartják számon.
Az órát, ami először a Bulletin of the Atomic Scientist aktuális kiadványának címlapján jelent meg, Martyl Langsdorf, az atombomba kifejlesztésére létrehozott Manhattan-tervben résztvevő Alexander Langsdorf felesége tervezte. Martyl Langsdorf úgy gondolta, hogy egy óra, ami 11 óra 53 percet mutat, kellően vészjósló. Az első években a Bulletin szerkesztője, Eugene Rabinowitch döntötte el, hogy a mutatót el kell-e mozdítani. Az orosz származású, az Egyesült Államokban élő tudós a tömegpusztító fegyverek leszereléséért küzdő mozgalom egyik fontos tagja volt.
Miután Rabinowitch 1973-ban meghalt, a Bulletin of the Atomic Scientists tudománnyal és biztonsággal foglalkozó bizottsága vett át a feladatot. A testület olyan tudósokból és más szakértőkből áll, akik alapos ismeretekkel rendelkeznek mind a nukleáris technológia és az éghajlattudomány terén, akiknek gyakran kérik ki véleményüket kormányok és nagy nemzetközi szervezetek. A bizottság évente kétszer ülésezik.
A Bulletin of the Atomic Scientists oldalán persze nyomatékosan kiemelik, a végítélet órája nem előrejelzésként vagy jóslatként szolgál, inkább helyzetjelentés. „Inkább a már bekövetkezett eseményeket és a meglévő trendeket tanulmányozzuk. Olyan adatokat veszünk alapul mint például a világon található nukleáris fegyverek száma és fajtája, a légkörben lévő szén-dioxid mennyisége, az óceánok savasságának és a tengerszint emelkedésének mértéke. A testület figyelembe veszi a vezetők és a polgárok erőfeszítéseit is a veszélyek csökkentésére, valamint az intézmények – legyenek azok kormányok, gazdasági szereplők vagy civil társadalmi szervezetek – erőfeszítéseit is arra vonatkozóan, hogy tartják-e magukat a megállapodásokhoz. A Bulletin munkája egy kicsit olyan, mintha egy orvos diagnózist állítana fel…csak mi azt vázoljuk fel, hogy mi történhet, ha a vezetők és a polgárok nem tesznek lépéseket a körülmények kezelésére” – teszik hozzá.
Az oldalukon egyébként tanácsokkal is szolgálnak arra vonatkozóan, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a globális katasztrófát. Először is nagyon fontosnak tartják, hogy tájékozódjunk, próbáljunk meg minél többet megtudni a létezésünket fenyegető problémákról, másodszor osszuk meg másokkal a tudásunkat, folytassunk diskurzusokat, hiszen így jobban tudjuk majd képviselni az érdekeinket, harmadrészt pedig jelezzük a döntéshozók felé, mit kellene tenni, hogy szerintünk mi szolgálná jobban az emberiséget.
Természetesen vannak, akik szerint a végítélet órájának koncepciója hibás, Anders Sandberg, Az Emberiség Intézete Jövője nevű kutatóközpont munkatársa szerint bénító lehet ilyen módon szembesíteni az emberiséget a rá leselkedő veszélyekre, míg mások szerint az is probléma, hogy nem ismerjük a bizottság módszertanát, és nem tűnnek túl következetesnek.
