Az 1929-39-es nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államok egyes területein úgy elszegényedtek az emberek, hogy szó sem lehetett róla, hogy ruhaanyagokat vásároljanak maguknak. A gabonagyártók erre reagálva úgy segítették a nőket, hogy a liszteszsákok anyagára különféle mintákat nyomtattak, így volt rá lehetőségük, hogy azokból ruhát varrva valamelyest változatosan öltözködjenek. A divat szerepe, akkor, mint most is, nem csupán reakció volt a világ történéseire, de a hit és remény megtartásának eszköze is. A harmincas években válság volt, most az is fennáll, tetézve a háborús helyzettel. A divat erre szükségszerűen többféleképpen reagál.
Az ukrán nők
A volt Szovjetunió idejéből maradt ránk a sztereotípia, miszerint az orosz és nyilván az ukrán nők is erősen sminkelnek. A rendszerváltás előtti, illetve környéki időkben sok orosz nő használt kék szemfestéket és vörös rúzst – A Szovjetuniónak saját gyártmányú, színesceruzához hasonló termékei voltak. És mivel hazájuk időjárása miatt inkább jártak bundában, mint szövetkabátban, elég könnyen fel lehetett ismerni őket az utcán.
Ma ezek a sztereotípiák még mindig élnek, csak valamelyest módosultak: a TikTokon például nagyon gyakori téma kelet- és nyugat-európai nők stílusának összevetése, amelynek eredménye továbbra is az, hogy a kelet-európai nők inkább igyekeznek megfelelni a nőiességről alkotott hagyományos sztereotípiáknak, mint nyugati társaik.
A jelenlegi helyzetben azonban a smink megvásárlása a bojkottok miatt, használata a háborús helyzet miatt nem prioritás. Az ukrán nők, akik a közösségi médiában hírt adnak helyzetükről, sürgetőbb ügyekkel foglalkoznak. Amit megtartanak a rutinjukból, az a bőrápolás és a rendezett kinézetre való törekvés, ami a méltóság megtartásának egyik eszköze háborús helyzetben.
Armani milánói divatbemutatóján csendben vonultak a modellek (Fotó: Jacopo Raule/Getty Images)
A nemzetközi színtér
A nyugati világban nem csupán a híroldalak foglalkoznak az orosz-ukrán konfliktussal, de a közösségi média is erősen tematizálja. Így a divatházak, amelyek ma már elsősorban a közösségi médián keresztül érik el a vásárlóikat, rá vannak kényszerítve, hogy valamiképpen részt vegyenek a háborút övező intenzív diszkurzusban. Ez sokszor esetlennek tűnt, de sem tapasztalatuk nem volt ebben, sem idejük felkészülni a helyzetre. Ukrajna megtámadása pont a milánói divathéttel esett egybe, így az elsők között Giorgio Armani volt, aki reagált a történésekre: zene nélkül küldte a kifutóra modelljeit, a Nanushka bemutatóján az ukrán himnusz szólt. Az ezt követő időszakban több neves divatház, köztük a Balenciaga és a Lanvin kollekcióiban, illetve kampányaiban is visszaköszöntek az ukrán zászló színei.
Az ukrán zászló színei a Balenciaga és a Lanvin divatház kollekcióiban (Fotók: Profimedia/Lanvin)
A divatipar kevésbé elméleti módon is támogatta az ukránokat: első körben bojkottálták Oroszországot, így ott bezártak a nálunk is ismert fast-fashion üzletek, amelyek profitjának 11 százaléka származott a térségből, de a luxus szegmens, amely összprofitjának 4-5 százaléka érkezett Oroszországból és Ukrajnából, szintén bezárta üzleteit. Ez, valamint a textiliparban használatos kőolaj és a szállítási költségek emelkedése az iparágnak is ártott, amely más módon próbált profitot termelni és egyrészt a luxusszegmensben árakat emelt, másrészt a távol-keleti vásárlókat célozta meg, akiket egyébként nem érint ez a háború.
A giga luxusvállalkozás, az LVMH 5 millió eurót adományozott a Nemzetközi Vöröskeresztnek, míg A Prada, Armani, Gucci, Alexander McQueen, Valentino és Christian Louboutin divatházak az ENSZ menekültügyi szervezetét támogatták. A Louis Vuitton egymillió eurót adományozott az UNICEF-nek az ukrán menekültek segítésére. A L’Oréal higiéniai termékeket szállíttatott a háborús zónába, illetve azokra a helyekre, ahová a menekülteket várták.
Csendes divat
A divatipar mindemellett a saját eszközeivel, dizájninnovációkkal, releváns motívumok használatával és adott esetben a szolidaritás más úton történő kifejezésével is reagált a kialakult helyzetre.
Paul Smith úgy nyilatkozott, hogy a divatban előtérbe kerül a kényelem és a funkcionalitás. Mindemellett megjelent az úgynevezett csendes divat is. A trendelőrejelzések korábban arra számítottak, hogy a világjárványt követően elsősorban partiruhákra lesz nagy a kereslet, hiszen a karanténból kiszabaduló emberek újra társaságba akarnak majd járni. Ehelyett azonban az emberek egy tetemes része tartósan átalakította az életvitelét a járvány hatására, azaz úgymond benne ragadt az elszigeteltebb életmódban, másrészt – és ez különösen a háború kezdeti időszakában volt jellemző Európában, de még ma is érzékelhető: hivalkodóan bulizni nem éppen divatos mostanság. Így született meg a „csendes divat”, melynek stílusbeli egyszerűsége mellett a barna mint legkevésbé szexi szín megjelenése a legfőbb jellemzője. A barna szín utoljára kilencvenes évek közepén volt divatszín, akkor a grunge-ellenkultúra részeként, most pedig közvetetten a háború hatásáról árulkodik.
Mivel a háború több, mint egy éve tart, az ukrán tervezőknek idén más országok divathetei – köztük a budapesti, a berlini, illetve a közelmúltban megrendezett londoni és párizsi – nyújtottak lehetőséget arra, hogy ott mutassák be a világnak aktuális kollekcióikat. Az ukrán dizájnerek pedig egyfajta fantáziavilágba vonultak vissza a háború borzalmai elől. „Csak el szeretnék menekülni a realitás elől… örömet okozni, és szépséget hozni” – nyilatkozta a Reutersnek Ksenia Schnaider kijevi divattervező.
A Pakal nevű ukrán brand pillangókkal és finom ruhákkal kísérelte meg ugyanezt, míg a FROLOV szív alakú kivágásokkal és kézzel kötött pulóverekkel idézte meg a jobb időket. Az ilyen típusú expozíció akár hosszú távon is jót tehet az ukrán divatiparnak, amennyiben a tervezők neve bekerül a köztudatba.
Military befolyás
Ha Ukrajnára gondolunk, akkor a jelenlegi helyzetben az ukrán férfit úgy képzeljük el – egyébként helyesen – hogy katonai ruhában jár. Ezt reprezentálja az ország elnöke, Volodimir Zelenszkij is, hiszen még akkor is katonazöld felsőben és bakancsban jelenik meg, amikor történetesen külföldön van és valójában nem indokolt, hogy ne vegyen fel egy öltönyt. Ennek nyilván célja van: mutatja a külvilág felé, hogy az elnök dolgozik, igyekszik megvédeni az országát. A military stílust pedig nem csak az ukrán elnök, de a divat is magáévá tette, méghozzá nem csak a férfiak számára. Sok katonai ihletésű ruhadarab, mint például a bomberdzseki vagy a trenchcoat mindig is jelen volt, de az elmúlt évben többek között visszatértek a zsebes cargo nadrágok is, persze nem csak terepmintában, hanem akár rózsaszín szaténből is.
A vietnámi háború idején a lakosság olyannyira ellene volt a konfliktusnak, hogy egyenesen kiközösítették, aki military stílusra hajazó ruházatot viselt, helyette a béke és szeretet jelképei jelképei uralták az akkori divatot. Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan azonban a divat éppen ezzel ellentétes módon reagál erkölcsi szempontból. Az egyértelműen látszik, hogy a nagy divatcégek próbálnak – sokszor akár kissé kínos módon – szolidarítani a háború áldozataival, miközben igyekeznek eladni a termékeiket is. Így lehetséges az, hogy a játékos-színes kollekciókat a remény reprezentálására, míg a komorabbakat a szolidaritás kifejezésére marketingelik.
Persze, ahogyan elhúzódik a háború, akárcsak a világjárvány esetében, az emberek némileg immunisak lesznek a folyamatos tragédiákra, ám a divatra így is legalább néhány szezon erejéig kihat.
