Ha kilencvenes évek, akkor grunge, ha grunge, akkor flaneling. Mivel tinédzserként én is egyike voltam azoknak, akik azt kívánták, bárcsak közelebb születtek volna Seattle városához, természetesen nekem is volt egy pár kockás ingem. Ezeket hordtam pólóra véve, a derekamra kötve, a nyáron pedig a saját kézzel ingből mellénnyé alakított darabokat hordtam, és igen, a szakadt farmer és bakancs is kötelező eleme volt az öltözködésemnek, arcomra pedig nyilván kiült a kamaszkori spleen.

Hogy azóta hányszor merített ihletet a divat a grunge rajongók öltözködéséből, már meg sem tudom számolni. Mi akkor nyilván nem trendik akartunk lenni, hanem megmutatni, hogy melyik – fogalmazzunk úgy – szubkultúrához tartozunk. Azóta persze megszerettem a nyolcvanas évek nagyon színes, nagyon giccses, nagyon túlzó világát, azt, amivel a grunge akkor szembement.

Eközben pedig egy olyan ruhadarabhoz nyúlt vissza, ami akkor már több száz éves múltra tekintett vissza. Maga a flanelszövet pedig még régebbi. A walesi nők jöttek rá arra, hogyan lehet a gyapjúból egy puha, kényelmes, de mégis strapabíró és praktikus szövetet készíteni, habár a flanel most már nemcsak gyapjúból készül, hanem pamutból vagy valamilyen szintetikus szálból.

Nem minden flanel, ami kockás

Azt nyilván nem kell mondani, hogy nem minden kockás ing flaneling, és persze nemcsak ingek készültek flanelből, hanem többek között hálóruhák, takarók, lepedők és sok minden más is. Mivel a flanelt könnyű volt előállítani, a walesi farmerek és hamarosan az egész munkásosztály is hordta a belőle készült ruhadarabokat, majd egész Nagy-Britanniában és Franciaországban is elterjedt, ahol a nagy textilgyárakban minden eddiginél gyorsabban, olcsóbban és nagyobb mennyiségben tudták legyártani ezt az anyagot. 

Hogy pontosan hogyan került a flanel az Egyesül Államokba, azt nem tudni, de az biztos, hogy Hamilton Carharttnak köszönhetően terjedt el, aki 1889-ben hozta létre a nevét viselő, munkaruházatot gyártó cégét. Hamarosan sok férfi ruhatárának alapeleme lett a kockás flaneling, de főleg építő- és faipari munkások, farmokon dolgozó emberek ruhatárának, az első és a második világháborúban pedig katonák is viselték az egyenruhájuk alatt plusz rétegként, illetve kiránduláshoz, túrázáshoz is sokan szívesen hordták.

Egy kisfiú flanelingben kertészkedik, a kép az 1940-es években készült. (Fotó: Lambert/Getty Images)

Edie Adams pózol egy portréhoz bostoni terrierjével 1952 októbere körül Pennsylvaniában. (Fotó: Edie Adams and Ernie Kovacs Estate/Getty Images)

Robert De Niro a Taxisofőr című film forgatásán 1975-ben. (Photo by Vinnie Zuffante/Getty Images)

David Bowie 1977 októberében Londonban. (Fotó: Daily Mirror/Mirrorpix via Getty Images)

Meg kell említenünk Paul Bunyant, az óriás favágó figuráját is, akiről számtalan legenda szól, természetesen őt is flanelinget viselve ábrázolják, és sokat tett azért, hogy ez a ruhadarab olyan népszerű legyen, mint amilyen lett. 

Flanel a 90-es években

Így érünk el az 1990-es évekig. A grunge elhozta a flaneling reneszánszát. Persze ezek már más idők voltak, ugyan Seattle időjárása indokolta ennek a viselését, a fiatalok már nem kértek azokból az értékekből, amelyek néhány évtizeddel korábban hozzáragadtak, és ahogyan írtuk, a praktikus, kényelmes, viseltes ruhadarabok tökéletes szembenállást jelentettek a nyolcvanas évek divatjával.

„Senki nem mondta, hogy akkor öltözzünk favágónak. Ez lett a Seattle-sikk. Ez a cucc olcsó, strapabíró és valahogy időtlen, ráadásul szembement azzal, amit a nyolcvanas évek képviselt” – nyilatkozta Jonathan Poneman, a Sub Pop kiadó alapítója. Hozzá kell tenni, nemcsak Kurt Cobain és társai voltak az elsők, akik a flanelinget felszabadították a hipermaszkulinitás rabigájából, Marilyn Monroe és Hazárd megye lordjai Daisyje a is sokat tett ezért. 

Azt is meg kell jegyezni, hogy a flanelinget más zenei stílusok képviselői is szívesen hordták, a mellékelt galériában például feltűnik Billy Ray Cyrus countryzenész és az ismert amerikai rapper, Ice Cube is. 

Chris Cornell a Soundgarden rotterdami koncertjén 1992 júniusában. (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Az Alice in Chains zenekar tagjai 1990 októberében. (Fotó: Steve Jennings/WireImage/getty Images)

Eddie Vedder a Pearl Jam amszterdami koncertjén 1992 februárjában. (Fotó: Frans Schellekens/Redferns/Getty Images)

A 4 Non Blondes zenekar tagjai 1993 júliusában New Yorkban. (Fotó: Bob Berg/Getty Images)

A Rolling Stones és Stone Temple Pilots tagjai 1994-ben. (Fotó: Paul Natkin/Getty Images)

Jelenet a Facérok (Singles) című filmből.

Dave Grohl, a Nirvana egykori dobosa 2002 őszén. (Fotó: Tim Mosenfelder/Corbis via Getty Images)

A Dinosaur Jr. zenekar tagjai 1993-ban. (Fotó: Bob Berg/Getty Images)

A Cranberries zenekar 1995 júniusában New Yorkban. (Fotó: Bob Berg/Getty Images)

Ice Cube és felesége a Friday After Next című film premierjén 2002 novemberében. (Fotó: Frederick M. Brown/Getty Images)

Billy Ray Cyrus saját viaszfigurája mellett pózol 1993 júliusában. (Fotó: Lester Cohen/Getty Images)

Matthew Perry és Matt LeBlanc a Jóbarátok forgatásán 1996-ban. (Fotó: NBCUniversal via Getty Images)

És a flaneling azóta visszatért, mint a hipsterek egyik kedvelt ruhadarabja. Bizony az elmúlt években, amikor válság válságot ért, ismét szívesen vettük elő a szekrényből.

– nyilatkozta Sara Maggioni, a WGSN trendelőrejelzéssel foglalkozó munkatársa.

Hozzátette, az, hogy a munka és a szabadidő közötti határ egyre inkább elmosódik, azok a ruhadarabok, melyek egyszerre lehetnek kényelmes otthoni viseletek, de azért egy online meetingre is be lehet bennünk jelentkezni, könnyen népszerűek lesznek. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan ruhadarabról van szó, amit bárki viselhet, és a fenntartható divat jegyében akár a vintage butikokban és a használtruha-boltokban is levadászhatjuk a legújabb kedvencünket, nem kell, hogy egy flaneling vadonatúj legyen.