Rankin divatfotósként szupermodellekről, hírességekről és királyi családok tagjairól szokott képeket készíteni, de nemrég egy különleges és fontos feladatot kapott. A savas támadások áldozatait támogató jótékonysági szervezet, az Acid Survivors Trust International (ASTi) és a velük együtt dolgozó ügynökség egy ún. loobookot szeretett volna kiadni, amellyel felhívhatják a figyelmet az erőszaknak eme borzasztó formájára, valamint azokra a nőkre, akik a legnagyobb veszélyben vannak.
A fotókönyv előszavát a szervezet egyik fő támogatója, Anna brit királyi hercegnő írta, Rankint kérték fel, hogy készítse el a képeket, a modell pedig nem volt más mint a 59 éves Patricia Lefranc, aki maga is szörnyű dolgokon ment keresztül. „Sokan nincsenek tisztában azzal a hatalmas fájdalommal és szenvedéssel, amellyel a savtámadás áldozatainak kell együtt élniük. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy felhívhatjuk az emberek figyelmét, hogy közösen tehetünk lépéseket a további támadások megelőzése érdekében.”
Patricia Lefranc és Richard Remes 2008 decemberében találkozott először, ugyanabban a házban éltek. Miután a férfi a liftben meghívta egy italra a nőt, többször is randevúztak, de amikor kiderült, hogy Remes házas és több gyermeke is van, Lefranc kijelentette, nem lehet köztük több barátságnál. A férfi azonban továbbra is kereste a társaságát, továbbra is találkozgattak, és ugyan egyszer a felesége tudomást szerzett erről és kidobta. Remes később visszatért a családjához, de a viszonynak nem vetett véget.
Patricia Lefranc végül akkor szakított vele, amikor egy egyiptomi nyaralás során a férfi olyan filmekről kezdett el beszélni, amiben nőket kínoznak meg. A férfi ezután egyre megszállottabban viselkedett, Lefranc még a rendőrséget is értesítette, ők pedig azt tanácsolták neki, költözzön el. Így is tett, ám néhány nappal később Remes magát futárnak álcázva felkereste őt, és amikor ajtót nyitott, kénsavval öntötte le.
„Nem bírtam járni, a földön kúsztam, és láttam, hogy a karomról olvad le a bőr. Azt hittem, ott fogok meghalni” – nyilatkozta a háromgyermekes anyuka. Szerencsére egy közeli épületben meghallották a sikoltozását, és segítséget hívtak, a férfit pedig a szemtanúknak köszönhetően le tudta tartóztatni a rendőrség. Remesra a bíróság 30 év börtönbüntetést szabott ki gyilkossági kísérlet miatt.
Lefranc a támadás után elvesztette látását egyik szemére, illetve hallását egyik fülére, valamint jobb gyűrűs ujját is amputálni kellett, és csak a mellimplantátumának köszönheti, hogy a maró anyag nem érte el a szívét és a tüdejét. Az asszony három hónapot töltött kómában, több mint 100 műtéten esett át.
A lelket gyermekei mellett többek között az tartotta benne a gyógyulás hosszú folyamata alatt, hogy úgy érezte, oka van annak, hogy életben maradt, és nem akarta megadni a tettesnek azt az elégtételt, hogy feladja, hogy elzárkózik a külvilágtól.
Jaf Shah, az ASTi ügyvezető igazgatója szerint évente legalább 10 000 savas támadás történik világszerte, de nagyon sok olyan eset van, amiről nem szereznek tudomást, illetve nem mindenhol vezetnek hivatalos nyilvántartást ezekről.
Meglátásuk szerint az erőszaknak ezen formája leginkább azokban az országokban, régiókban fordul elő, amelyek divat- és textilpari központoknak számítanak, vagyis többek között Banglades, Kambodzsa vagy Pakisztán. A Tear Couture Look Bookkal pedig elsősorban azokat a cégeket és a vállalatokat szeretnék elérni, amelyeknél nagy mennyiségben használnak maró hatású anyagokat, mert úgy vélik, hogy szigorúbb szabályokkal sok támadást meg lehetne előzni.
„Erős kötődésem van a divatiparhoz, és örömmel látom, hogy az elmúlt években az iparágon belül a fenntarthatóság és felelősségvállalás egyre hangsúlyosabb. Amikor az ASTi felhívta a figyelmem erre a szektorra jellemző problémára, tudtam, hogy nekem is lépnem kell” – nyilatkozta Rankin.