A Scientific Reports című szaklapban jelent meg a közelmúltban az a tanulmány, mely megkérdőjelezi a legvonzóbb női testalkattal kapcsolatos, régóta fennálló feltételezéseket, miszerint az ideális formát a derék-csípő arány (waist-to-hip ratio, azaz rövidítva WHR) határozza meg.
A németországi Konstanzi Egyetem kutatói azt állítják, hogy felfedezték, hogy a mellkastól a combokig húzódó hangsúlyos S alak, amilyen alkattal például Marilyn Monroe vagy napjaink sztárjai közül Kim Kardashian vagy Sabrina Carpenter rendelkezik, sokkal inkább meghatározzák, mennyire vonzó egy női test, mint a derék-csípő arány.
A korábbi megállapítások szerint a 0,7-es derék-csípő arány – vagyis, amikor a derék körülbelül 30%-kal keskenyebb, mint a csípő, az ideális női test mutatója. Bár a derék-csípő arányt régóta összefüggésbe hozzák a termékenységgel és az egészséggel, a tudósok szerint mégsem ez a döntő. Sőt, a tanulmány kimondja, hogy a teltebb testalkatúak esetében az S alakú görbület fontosabb tényező az érzékelt vonzerő szempontjából, mint a konkrét derékméret.
Kim Kardashian (Fotó: Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic)
Évszázadok óta a derék-csípő arányt tekintik a legfontosabb tényezőnek a tökéletes női alak meghatározásában, ez az elképzelés gyakorlatilag a reneszánsz óta nem változott. Ehhez kapcsolódóan pedig hosszú ideje azt feltételezik, hogy 0,7-es WHR jó reproduktív egészséget jelezhet, mivel a szélesebb csípőről és az alsó testrészen való hangsúlyosabb zsíreloszlásról úgy tartják, hogy jobb egészségre és termékenységre utal.
Ennek az elméletnek a tesztelésére Ronald Hübner professzor és csapata kísérletet végzett, különböző testsúlyú és alkatú női torzók egyszerű vonalrajzainak felhasználásával. A rajzokat első körben úgy manipulálták, hogy a WHR és az S alakú görbület mértéke összhangban legyen. A résztvevőknek, egy 80 férfiból és nőből álló csoportnak egy 1-től 100-ig terjedő skálán kellett értékelniük, mennyire tarták vonzónak a képeken látható testeket.
A várakozásoknak megfelelően a 0,7 derék-csípő aránnyal rendelkező rajzokat értékelték a legvonzóbbnak, ezek átlagosan 74-es pontszámot kaptak, míg az ugyanolyan testsúlyú, de egyenesebb vonalú, 1:1 arányú testekről készült rajzok csak átlagban 54 pontot.
A kísérlet második részében aztán a WHR és a görbület már nem volt tökéletesen összehangolva. Néhány rajzon eltúlozták a S-alakot, míg más képeken a test szinte egyenes volt.
A részvevőknek ezútan ezeket a képeket is pontozniuk kellett. Az eredmények azt mutatták, hogy a vékony alkatoknál a 0,7-es WHR-el rendelkező testek kapták itt is legmagasabb pontszámot, azoban a teltebb testformáknál a derék-csípő arány helyett érzékelhetően az S-alakú görbület vált domináns tényezővé a vonzerőt illetően.
